Utolsó napunkon egy igazán emlékezetes túrával szerettük volna lezárni a 2015-ös tátrai kiruccanásunkat. Mivel 2014-ben messzemenőleg a Lorenz-hágó tetszett mindőnknek a legjobban, így nem volt kérdés, hogy idén is betervezünk egy hágótúrát. Nagy kínálat sajnos nem volt, így a Rovátkára esett a választásunk.

Reggel újfent kristálytiszta időnek örvendhettünk. A Magas-Tátra fölött alig lehetett egy-két kósza felhőpamacsot látni. A 2014-es kir... Még több

0 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

A negyedik napunkon egy régi nagy hiányomat, a Krivánt vettük célba. Évek óta járok ki a Tátrába változó csapattal, de valahogy ez a nagy klasszikus még mindig kimaradt a sorból.

Most viszont a Csorba-tótól indulva kíséreljük meg a csúcs megmászását. A Csorba-tó és környéke számomra különösen kedves hely. Amikor első alkalommal jártam kint a Tátrában, ezen a helyen volt a szállásom. Egészen pontosan a Hotel Pátriában. Akkor édesanyá... Még több

0 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

A Kapor-csúcson felmértük fizikális állapotunkat és úgy éreztük, hogy mindenki alkalmas a Rysy megmászására. 2499m-es magasságával Szlovákia legmagasabb pontja, melyet turistaösvényen el lehet érni, ugyanakkor nem is a könnyű útvonalak közé tartozik.

Reggel megérkeztünk Popradské pleso megállóba. A deja vu érzésünk hamar szétoszlott (előző nap is innen indultunk :). Vasút iránti érdeklődésem által vezérelve lőttem egy-két fotót a... Még több

0 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Második napi túránk már abban a szellemben kezdődött, hogy a Szalóki-csúcs meghódításával kellően ráhangolódtunk a nehezebb utak bevállalására is. Ennek értelmében egy kicsit hosszabb, viszont kisebb emelkedéssel bíró útvonalat választottunk, név szerint a Kaprovsky stít (Kapor-csúcs) tetejét 2367m-en.

A vonatról a végállomás előtti Popradské pleso nevű megállóban szálltunk le. Cipőfűzőket meghúzni, lehet indulni! Az út első harm... Még több

0 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy szinte mániákusan imádom a Magas-Tátrát. Hihetetlen ellentmondás ez sokak számára, hiszen a legtöbben csak a kopár, barátságtalan sziklákat, a kiszámíthatatlan időjárást és a nagy szakadékokat látják benne. Az én szememben viszont pontosan az az elhagyatottság, az évezredes változatlanság az, amely a legjobban lenyűgöz benne. Fantasztikus dolognak tartom azt, hogy km-eket megtéve járhatom be ezeket a hatalmas, ám m�... Még több

0 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez