Babits és Kosztolányi állítólag úgy születtek, hogy már eleve minden könyvet olvastak: „Most olvasom újra Spinozát.” Örökké ilyeneket írtak. Vannak, akik meg úgy születtek, hogy már eleve mindenhol jártak, így természetesen a Glockneren is. Én nem. Spinozát illetően csaknem behozhatatlan a lemaradásom, mert nem érdekel. Jöjjön inkább a Glockner.

11 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Gerlachfalvi-csúcs (2655m) - (2010.szept. 15)

Péntekre terveztük a csúcsmászást, de a túravezetőnk hívott, hogy csütörtöktől rossz időt jósolnak így megegyeztünk a szerdában. Volt egy kis kavarodás - Malackának ugyanis pont aznap éjszakai műszakja volt - de végül úgy döntöttünk megjárjuk hamar a hegyet még visszaér munkakezdésre.... (utólag kiderült jól tettük, az idő szuper volt és vissza is értünk).

Na szóval reggel 4-kor kelé... Még több

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Egy újabb blog, hogy este legyen mit olvasni Ezt a régebbi írásomat is fogadjátok ismét szeretettel:

A szokásosnak mondható éves túrát szokásosan Zoltán barátom szervezte, a magas-tatra.hu szerkesztője. Ez a szokás már másodjára esett meg, így kívülállók számára nem is tűnhet szokásnak, de higgyétek el; nyugodtan nevezhető annak:)

Zoli dobott egy emailt, még hónapokkal ezelőtt, hogy lesz ez a kiruccanás, menj... Még több

0 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Az ablakon át merengve nézem a keringve szálló apró hópelyheket. Egy régi szenteste jár az eszemben, akkor is havazott...

Már nagyfiú voltam. Memivel (anyámmal), Gedussal és Mamával a kisszobában karácsonyi énekeket énekeltünk. Azután nagyanyám Máté evangéliumából felolvasta a betlehemi történetet és énekelt valamit, amit még kislány korában Lőcsén tanult. Közben anyám kim... Még több

8 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

A szimbolikus temető

Nyárvégén a Tátrában jártunk. Egyik nap a Poprádi-tó körül bóklásztunk, majd a szimbolikus temetőbe mentünk át. Pár éve még magyar feliratok is voltak…

Nem vagyok temető járó ember. Míg a gyerekek a sziklák közt hancúroztak, a kápolna kőlép... Még több

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez