TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link
Cím: Élelmezési logisztika felsőfokon
Címkék:
Blog Beljegyzés: Régi vágyam teljesült, eljutottam Biharba. Már a távoli Székelyföldön többször voltam, mig a tőlünk szinte karnyújtásnyira levő Bihar mindig kimaradt, pedig a csodás látnivalóit képekről ismertem. Egy "megszállott túravezető" elhatározta, hogy a havas Biharba szervez túrát, ami nem kis feladat - már úgy megközelitésügyileg sem. A kátyuk száma: "megszámlálhatatlan", az autó már akkor is örült, amikor egyszerre csak három kereke volt gödörben. Azt már eldöntöttem, hogy hamarosan újból megyek, csak még az nem tisztázott, hogy a csini autómmal, vagy esetleg a mezőgazdaságban edzettel. Szeretnék visszatérni az előkészületekhez, mert egy ilyen szervezett társas túránál az a legfontosabb. A fiatal csapatnak igazán azért örültem, mert azt vallom, ha a korombeli ember számára az a legfontosabb, hogy fejben ne öregedjen le, mert azt előbb-utóbb fizikai állapotváltozás is követi. Ezek a fiúk, lányok igazán megtalálták annak módját, hogy kortársukká fogadjanak, sőt ez néha annyira sikerült, hogy én éreztem magam a legfiatalabbnak - talán ezt hivják "második gyerekkornak". Számomra előzetesen két tényező volt fontos, a szállás és az étkezés. Tudtam, hogy a többi jön magától. Nem igazán szeretem a 12-16 ágyas megoldásokat, mert a katonaságra emlékeztetnek, sőt a sátras túrákat sem kedvelem - még a Tisza túrán a homokpad is kényelmetlennek tünt. De ez már életkori sajátosság. Itt ilyen gond nem volt, mert a jól fűtött négy ágyas szoba minden igényt kielégitett, sőt az átlósan kihúzott ruhaszáritó kötél is dobott a hangulaton. A kétfokozatú orosz klima is javitotta a konfortot - mármint, hogy az ablak egyik, vagy mindkét szárnyát kinyitva szellőztettünk. Maradt a legérdekesebb feladat, hogy a mindentől távoleső helyen hogyan oldjuk meg az élelmezést. Megkezdődtek az előkészületek - körlevelek formájában -a közös főzésekre. Volt amikor a grizes tészta 9:7 -re vezetett a tökfőzelekkel szemben. Arra gondoltam, hogy a "sok bába közt..." cimű közmondás alapján esetleg gond lesz a gyerekkel. Már előre bocsájtom, hogy mindenből volt elég, sőt amitől tartottunk abból volt a legtöbb - kenyér - persze a folyékony változatára ez már nem volt jellemző. Sőt a napsütötte magyar gyümölcsök levéből "lepárlással előállitott" italok készletei a végére kimerültek, de ez valószinűleg az arab válság miatt volt. Megszületett a közös főzés menűsora: 1. paprikás krumpli 2. juhtúrós sztrapacska 3. túrós palacsinta 4. túrós tészta. Amikor az itthoni barátaimnak mondtam, hogy mire készülünk, enyhén szólva egy kicsit megrémültek. Biharba vinni juhtúrót az olyan, mint Tokajban "bepróbálkozni" egy soltvadkertivel! Élményszerű volt az a kooperáció, ahogyan mindenki hozzá akart tenni a sikerhez. Lehet, hogy ezért sikerült a paprikáskrumpli egy kicsit levesesre. Az első nap megettük a tartalmasabb részét, mig másnapra 30 km és 1600 m szint után már a "leveses formáció" is fantasztikus volt. Az alapanyagok beszerzésében én is részt vállaltam. Ezek mind tanyai termékek. A juhász Erdélyből települt át még '90 előtt, Ida Néninek meg olyan túrója van, hogy nem kell neki árulnia a piacon, hanem már útközben a piac felé eladja. Persze huncut, mint a tanyai emberek általában, mert az üres kosarakkal azért csak besétál a többi árushoz, és egy mosollyal közli, hogy igy is lehet csinálni. Régebben kérdeztem Tőle, hogy miért ilyen finom ez a túró, mire Ő: "Tudja lelköm ez azé van, mert a tehén úgy akarja, mög én is"! Fél évvel ezelőtt a főzési tudományom kimerült a rántotta különböző variációiban, valamint a teák világában is már volt némi jártasságom. Persze az utóbbi időben sokat fejlődtem - mert volt kinek bizonyitani - volt motiváció, és bevállaltam a sztrapacska elkészitését. Mivel a recept tuti, csak a mennyiség volt négyszeres, viszonylag biztos volt az eredmény. Nem szeretem az öntömjénezést, talán erről majd a résztvevők nyilatkoznak, sőt még kép is készült róla. Az elkészités során a botturmix lepte meg a csapatot, persze mérnök ember lévén haladni kell a korral, meg ki akar annyi krumplit apró reszelőn átdolgozni. Az utolsó estére maradt a legendás párositás - kollektiv döntés eredményeképpen - Túrós tészta - Túrós palacsintával! Ez is igazolja, hogy van ebben a csapatban "szellemi potenciál" De én ezért szeretem Őket. Természetesen minden jól sikerült, sőt még az utolsó napi reggili is túróstészta volt. Összegezve a logisztikát, azt gondolom, hogy azért sikerült minden ilyen jól, mert sok volt benne a bizonytalansági tényező, és mindenki arra gondolt, hogy nehogy valami ne legyen, és ráerősitett. Reményeim szerint a következő túra is ilyen jól sikerül, nagyszerű embereket ismertem meg, nagyszerű Barátokat szereztem. Hiányzik az esti traccspartik hangulata, ahol "Dr Csernus" osztotta az észt, mi meg Őt. Úgyis az idő fogja eldönteni, hogy ki milyen erős, és mit tud alkalmazni a "kollektiv bölcsességből"!