TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link
Cím: Paris vol.2
Címkék:
Blog Beljegyzés: Nos, most hogy kajával és innivalóval pakoltam körbe magam, majd pedig kapcsoltam valami „zajos suhanc” zenét   el is kezdhetek írni az ihlet meg majd rám tör.. Egyébként az egész utazás kijött 100 ezerből (igen, Neked rosszul mondtam) tudom gáz mert krvsok pénz, és most kb a feléért megbírnék szervezni egy ilyen utat, de hát a ülye a saját kárán tanul ugye   Because a szállás volt 4x 10 000 és a repjegy meg 36 000, a maradék pénzt meg euróra váltottuk be, aminek (én) a felét már a reptéren elköltöttem a „Tourist Info”-nál mert a Paris Visit Card – igen eszembe jutott a neve is, meg amugyeltettem emlékbe... de nem csaltam   - került 45 euróba. Hatalmas a reptér de sajnos nem tudom megmondani hogy melyikre érkeztünk volt ilyen "mozgó járda" amire csak az áll rá aki amúgy is piszok lassan megy mert hátramenetbe leelőzött volna minket egy sánta ember, bár cipekedni nem kell mert csúszik utánad a csomag. Onnan mentünk rer-rel maaajd metróval, maaaajd, villamossal, maaaajd le a lépcsőn és be a hotelbö :l Visszatérve arra a szar játékra amivel átvertek minket, nemtom hogy égek nagyobbat, hogy ha elmondom most teljesen vagy ha úgy hagyom, de ha már az előzö bejegyzésben elkezdtem akkor befejezem Előttünk játszották páran, mert eleinte csak odaálltunk "nézni" és pár embernek sikerült is (ez biztos vmi beépitett ember volt mert rögtön le is lépett) aztán midnig eltaláltuk hogy hol aza... szóval hogy hol a piros (meg mindig rámutattunk és egy csomóan nyertek úgy hogy azt választották amire mi ráböktünk) előttünk egy fickó is eltalálta csak amíg belenézett a tárcájába az 50esért addig a "kedvenc emberünk" egy laza mozdulattal megcserélte a szélsőt a középsővel... és a bátor vállalkozó persze bukta az 50esét. Na velünk ugyanígy történt. Szóval aki eddig nem röhögött ki kellőképpen annak most itt a lehetőség rá  Ez a csoda egyébként a Sacre körnél volt. Odafelé. A millió meg egy lépcsőn persze néger srácok tapadtak ránk hogy ők csinálnak nekünk karkötőt,   mikor kész lettek bejelentették hogy oké akkor most fejenként 5-5 euró lesz. Mi pedig bejelentettük hogy egy huncut euró sincs nálunk mert épp "ellopták!"  .... Akkora döbbenetet nem láttam még sokszor életemben, mint ami a szemükben volt akkor  Visszafelé még mindig feldúltan, mondtam hogy menjünk vissza és megcsapom a fickót, de sajnos -érdekes módon- hűlt helye volt már akkorra a fickónak, pedig alig telt el 25 perc kb. Voltunk a Louvre-ben is na ez ingyenes volt de nemtudom vagy 6-8 iszonyatosan nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon hatalmas szárny volt. Lelkileg és testileg és elfáradtunk teljesen mire megtaláltuk azta híres neves Mona Lisa kisasszonyt. Mert amúgy kaptunk „térképet” -gyanúús mi?  - de minden ilyen híresebb cucc mint a Hammurapi törvényoszlopa meg a Mona Lisa is teljesen másik sarokban volt. Szóval aki (ki)bírja az tessék lássék ingyé van, de ember a talpán aki végig bírja nézni azta rengeteg dolgot. Meg úgy még ha sétát nézzük is több kilóméter egy szárnya az épületnek.. én nemtom hogy ezt mégis hogy gondolták.. Szóval úgy döntöttünk hogy beállunk egy két „érdekes arckifejezésű” szobor mellé és leutánozzuk  nos az erről készült fotók nem véletlenül nincsenek ide feltöltve  Voltunk még a Luxembourg kertjében vagy mi a pontos neve, meg a Tuilires-ben is, nekem az utóbbi tetszett a legjobban. Vannak ilyen kis elmozdítható székek és a parkon belül oda viszed ahova csak akarod, meg amúgy teljesen más a felfogásuk nekik is mint a madzsaroknak. Ők a legkisebb zöldfelületre leülnek és piknikeznek vagy csak pihiznek.. tudod chill ;) Meg ezekben a parkokban roppant furcsa fák nőnek ám! Mindegyik lomb szögletes...  Meg volt ilyen baromijó játszótér csak még túl sok volt a kisgyerek úgyhogy nem ültünk be játszani meg kipróbálni a dolgokat 18 éves bucifejünnkel.... // kicsi off: még mielőtt körberöhög az összes felnőtt, meg szeretném jegyezni hogy szerintem hihetetlenül nagy hiba hogy a "játékot" mint olyat egyszerűen kifelejtik az életükből. Aki elfelejtette már mondjuk ugyse fog leküzdhetetlen vágyat érezni arra hogy bújócskázzon egyet vagy társasozzon, de éééén speciel imádok játszani   // ---OJJJJ lemerült az mp3am! :@ Oda az ihlet   --- ….Szóval jobb híján leültünk egy egy padra és néztük a kosarazó nigga srácokat. - Najó egy kicsi nyálcsorgatás is volt naa   -Állatian jól játszottak, meg izzadtak és köpködtek de valahogy volt egy tök jó feeling-je az egésznek. Voltunk méééég lafayette-ben is. 5 emelete magas bevásárlóközpont szerű bolt, de főleg ruha játék cipő meg táska ilyesmi boltok vannak. De a drágább sznob márkákból, mint Prada, Gucci, Fendy, Ck.. ésss meglepő mód nem voltak üresek a boltok. Meg egy egész nagy parfüm birodalom (!) Fent van ilyen kv-zó meg ki lehetett menni a tetőre, mármint kultúráltan, nem úgy hogy kimásztunk egy létrán vagy ilyesmi. Szóval látni a városból egy nagy részt, erről is van fotó majd, akit hihetetlen nagy és leküzdhetetlen vágyat érez arra hogy lássa, az megcsodálhatja a photos között. Annyi a stikli amúgy hogy mindent franciául mondanak be, pl metrón, rer-en és ezt két alkalomkor is majdnem megszívtuk. A metrókra kiírva amugy az van hogy honnan indul-t az adott járat és nem az hogy hova tart. szóval ez először furcsa volt mikor La Defense-ből visszavitt minket a sima Defense-be, ami viszont igy végállomás volt. Néztem is hogy őőő mennyi metró áll mellettünk.. be is ugrot az „éjféli etetés” c. horrorfilm – mondjuk nekem mindenről horrorfilmek ugrálnak be :/ És valóban egy ipicit meg is ijedtem  A másik eset mikor hazafelé mentünk a rer-rel és olyan járat volt hogy "nememlékszekaszámra/ A" a lényeg hogy egy vonalon megy aztán az egyik északra a másik út meg délre vezet, nyilegyenesen másik irányba, és pont a reptérre mentünk és franciául mondták be hogy ez a járat bizony most erre- és erre fog menni. Összenéztünk: "Mi van??? NEMÉRTEEEM!" úúúúgyhogy amíg vészjóslóan „bbíííp bíípp” -elt az ajtó nekünk, levetettük magunkat a rer-ről. Majd pedig nekiálltunk kérdezősködni meg zakltani a mellettünk lévő embereket hogy excuse me could you please tell us which rer will come and take us to the airport?   Mégmielőtt a „helyesírásfanatikusok” belekötnének, megértették hogy mit akarunk és ez a lényeg  Jaj na de még ne menjünk haza   érdekes téma jön Ladies and Gentlemen: Megemlítést kell tennem arról hogy a francia fiúk milyen hihetetlenül és szemérmetlenül szemtelenül bátran és zavarba ejtően nagyon nagyon flörtölősek   Sok ilyen "remek" sztorink van már amúgy is, de most kiemelném azta srácot akin a mainapig röhögünk   Épp a metrón ültünk, csak olyan részhez értünk ami föld feletti volt. Az ajtó mellett ültünk és pont kiláttunk a „peronon ücsörgőkre” amikor is egy egész good-looking fiú nézett...    ilyenkor dierkt elfordulok többnyire, szóval A dolog barátnőm elmondása alapján történt: elmosolyodott – mármint a srác - megnyalta a száját -persze lassan   - majd beharapta az alsó ajkát  és eközben kacsintott is egyet   összeteszem a két kezem hogy akkor nem néztem rá különben már a metrón fetrengtem volna a röhögéstől   -persze csak azután hogy halálra rémisztett :l De volt olyan aki még utánunk szalad hogy híí meg húúú és juuuj   szóval ők nem olyan gátlásosak vagy nemtudom, ott szabadabb minden de nem a rossz értelemben, hanem olyan békésen szabad. Jajj még aztis hozzáadnám a „párizs pirospontjai” jegyzetbe hogy az összes metró-rer-villamos csatlakozás olyan szinten össze van hangolva hogy egy icipicit sietős tempóban simám el lehet érni a csatlakozásokat. Mi egyébként azt játszottuk mikor kifutottunk a „múzeumbarát” időből – értsd.: 8 után. pm. Hogy ráböktünk a térképre hogy hova menjünk milyen metróval ,és ott kerestünk valami kajáldát hogy vacsizzunk, egyszer ettünk török gyorsétteremben, csak az meg akkora adag kaját adott 4,5 euróért hogy én másnap még délben is azt ettem.. az más kérdés hogy nem volt életem legfinomabb kajája  szóval ezért a meki és nem a francia éttermek. Most hirtelen ennyi. Majd ha beugrik még valami akkor lefirkantom de lehet hogy már „csak” Angliáról fognak olvasni  Vaaaagy ha megerőltetem magam nagyon akkor még egy extra rövid összefoglalót lehet hogy tudok írni Olaszországról is, de az meg 15 éves koromban volt szóval, nem látok sok esélyt emlékekre :) Jaa és ha valaki pötyög angolul az telefonálhat mert nagyon szeretnék angoluk társalogni már végre megint  Puszi pacsi