Túratárs és Túra kereső, túrázás, szervezett túrák - Túratárs.com » Blog » Baktanduk a Tapolcai-medencében

TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link

Cím: Baktanduk a Tapolcai-medencében
Címkék:
Blog Beljegyzés: Pár héttel ezelőtt Badacsonyban túráztam. Hosszú évek után újra bejártam a badacsonyi turista ösvényeket. A Bújdosók-lépcsőjéről leérve csodálatos látvány tárult elém Szigligetre és a Szent György- hegy felé. Ez vágyat ébresztett bennem a tanúhegyek iránt. Maradéktalanul kezdem érteni azokat az embereket, kik itt telepednek meg. Naponta ébredni a semmiből emelkedő csöpke magaslatokra szívmelengető érzés. Egry József sem véletlen választotta e tájat örök témául. S téma itt akad bőven. Szombat reggel korai indulással megkezdünk utunk Kisapáti felé. Éhségemet a tanúhegyek megismerése iránt elsőként a Szent György-heggyel kívántam enyhíteni. A fiúkkal mentem, így próbáltam elég könnyedre venni a távolságokat. Bár képességeim szerint akár három tanúhegy is megjárható egy nap alatt. De most nem ez volt a cél. Azt akartam, hogy bár csaknem öt és alig három éves túratársaim számára is élvezhető legyen a trapp. A tényleges túrát Nemesgulács - Kisapáti vasútállomásról indítottuk. A bazaltorgonák a zöld turistajelzésen jól megközelíthetek. (bár a jelek ritkásak, s néha komolyabb figyelmet igényelt észrevételük) A hely nem egy olyan útvesztőkkel teli óriáshegy, hogy könnyen eltévedhetne ott bárki. Nekem legalábbis nem sikerült, s így bátran merem mondani, jól járható az út.  A kisapáti szőlős hegyen keresztül kezdtük meg a felfelé sétánkat a Balaton-felvidék második legjelentősebb tanúhegyére. (az elsőszámú nem csupán a magassága, hanem idegenforgalmi szempontból is Badacsony – efelől semmi  kétségem) S hogy miről is tanúskodik eme vidék? Miért érdemes ellátogatni errefelé?  A mese onnét indulhatna, hogy valaha egyszer volt egy Pannon tenger. S ezt tényleg valaha volt, hiszen több száz év távlatát is nehéz felfogni az emberi elmével, nemhogy kettő vagy akár négy millió év távlatát. Szóval valaha, mikor a Pannon tenger visszahúzódott eme vidékről, jelentős vulkáni tevékenységek kezdődtek a mai tanúhegyek területén. A Szent György-hegy esetében a felszínre törő láva a hegy peremvidékén gyors kihűlés következtében kialakította a bazaltoszlopokat. Ezek között vannak, melyek elérik a negyven métert is, s mivel szép sorban sorakoznak egymás mellett orgonasíphoz hasonlóan, a népi nyelv elnevezte bazaltorgonáknak. Szerintem találó, tartalmas, s csodálatos kifejezés is. A felfelé vezető út nem ördöngös, a szintemelkedés körülbelül háromszáz méter és maga hegycsúcs is csak négyszáztizenöt méter. Viszont a kőzet az orgonák felé mozgékony, javallom a bakancs viseletét. Mi túraszandiban nyomultunk, s ennél fogva több zakózás is tarkította főként a lefelé jövetelünket, de a harminc fok meleg miatt nem bántam meg, hogy a kis Tevák mellett döntöttünk.  A hegytetei pihenőnk után a kék jelzésen elindultunk lefelé Diska-hegy, Felsö-Diska irányában. Ez az út az Ürgeluknál ér ki az autóútra. Dél volt. Szakadt rólunk a víz. S körülbelül 4 km-re volt a következő útcélunk: Tapolca, Tavas-barlang. A gyerekek fáradtnak látszottak. Igazából megfordult a fejemben, hogy stoppolok, és akkor Isten oda teve egy buszmegállót. S a buszmegállóban vala emberek. S mit ad Isten? Jött a busz. Felpattantunk. Röpke pár perc alatt bent voltunk Tapolcán. Elnyaltunk egy fagyit a Fő-téren, s utána elbaktattunk a tavas-barlanghoz.  Tavas-barlang, ami nem csak vicc, teljesen komoly, hogy csónakkal járható körbe. Ez eddig mondjuk semmi meglepetést nem tartogatott számomra. Viszont valahogy a belépő megváltása után, tudatosodott bennem, hogy nekem kell majd evezni. Ez magában nem nagy kihívás, korábban eveztem pár évet, de én egyedül voltam. Két kicsi gyerekkel voltam egyedül. Egyik sem az a megülős fajta. (Hiperaktív anyuka mellett nehéz normális gyereknek lenni.  ) Pár percre azért kétségbe estem, hogyan fogom kivitelezni az evezést úgy, hogy én, mint kapitány a csónak elejében evezem, míg a srácok a végében, hangsúlyozva: a hátam mögött ülnek. Nem volt visszaút. Jegyet már megvásároltam, nem akartam hiába, és már a gyerekek is kellőképpen be voltak sózva a dologra. A fenntartásaim voltak, melyek akkor látszottak beigazolódni, mikor Bütyök elkezdett balhézni a csónakba szállásnál, hogy ő akar vezetni. Na? Erre mit lehet válaszolni? Megkérdezte egy fickó: „- Mi a jeled az oviban?” „- Autó” „- Na látod, akkor csak autót vezethetsz.” S a helyzet máris megoldódott, hátraült és kezdődhetett a barlangtúra. Minden aggodalmam ellenére csendben és fegyelmezetten megültek a hátam mögött. Lekötötte őket a dolog. Én meg örültem, hogy bejárhatjuk az 1902-ben felfedezett barlangot. A több szintes barlangrendszerben talán háromszáz méter, amit csónakkal lehet megjárni. Néhol lefelé járatok szépen megfigyelhetőek a zöldes vízben. Igazi élmény volt ebben a védett geológiai területen csónakázni. Amit még érdemes megnézni Tapolcán, a Malom-tó és a Romkert. A tavasbarlangtól pár száz méterre található. Aranyhalakkal és hatalmas díszpontyokkal. Itt elfogyaszottunk a kis piknikszerű, kései ebédünket. Majd fefedezve egy remek játszóteret kitombolhattuk minden gyermekségünket.  Hazafelé a vonaton mindannyian elájultunk.  Nem hiszem, hogy a túratáv, amitől kidőltünk. Az időjárás? Tán az élmények? Vagy egyszerűen jól esett összebújva, igazi jó családként elernyedni egy jól sikerült nap után. Este jól megbeszéltük, kinek, mi volt a nap fénypontja. Bütyök: „-A legjobb az volt, hogy a vonaton valaki meghúzta a vészféket, mert rossz járműre szállt” S tessék, erről más esetben nem is szóltam volna. Nekem a lényeg, hogy megint sikerült olyan napot együtt töltenem a gyerekekkel, amely építő jellegű volt, és a kötödésben fontos szerepet játszik. Ki tudja, talán másban is  m Ui.: képeket is teszek a galériámba, mihelyt az időm, s anyai teendőim azt lehetővé teszik