Cím: Budafoki Borfesztivál
Címkék:
Blog Beljegyzés: Budafoki Borfesztivál Sziasztok! Újra itt J Érdekes dolog borfesztiválokra járni… voltunk már Etyeken, a Budai Várban, Tokajban, és még sorolhatnám – most meg Budafokon. Mindegyik egy mozzanat, egy lépés a múltba és egy lépés a jelenbe. Még aki nem iszik bort, az is érzi – mit jelent a szőlészet, borászat – szinte árad a pincék mélyéből az erő, ami átjár bennünket, az illat, mely terjeng a levegőben – mintha templomban lennél. Ha bemész egy pincébe – a hűvössége, a komolysága megfog, megállít - érzed, hogy a szívedbe mar valami – állsz ott – és nem tudod hová tenni ezt az érzést. Ez történt most is. Több pincét bejártunk – és most, hogy ezeket a sorokat írom – jövök rá lassan, hogy mi is az, ami olyan furcsa. Először is – maga a múlt. Ezek a pincék évszázadok óta adják a finom bort, pezsgőt, konyakot, aszút az arra méltó embereknek, meg van a maguk rejtélye, íze, zamata, hangulata mindegyiknek. Nem lehet csak úgy ki-be rohangálni – meg kell állni, a levegőbe kell szimatolni, élvezni kell a mélység csendjét, a penész szagát, és látni kell a mélység élővilágát is. Elöljáróban annyit, hogy Budafok a magyar borászat egyik fellegvára. Pincevárosnak is nevezik - mivel itt található Európa legnagyobb, teljes hosszúságában mintegy 40 km-es összefüggő pincerendszere. Budafok régi neve 1885-ig "Promontorium" volt, mely latinul hegyfokot jelent. Az elnevezés a Duna jobb partján húzódó, vastag mészkőből álló Tétényi fennsíkra utal, melynek folyóparti szakasza jellegzetes, 20 méter magas meredek szirtfalat, "fokot" alkot. Promontoron virágzó szőlőtermesztés folyt már az Árpád-házi királyok korában is, az 1700-as évektől pedig - Savoyai Jenő herceg földbirtokaként - a település fokozatosan egyre híresebb lett borászati tevékenységéről. A filoxérajárvány ugyan a szőlőket 1895-re kipusztította, ám érdekes módon Budafok éppen ezután, a XIX. század végére vált a magyar borászat elismert központjává. Ennyi bevezető után menjünk szépen lassan végig a pincéken, ahol jártunk. Első pincénk a Szent István lett volna a Sörház utcában, de a kapu zárva volt – életveszélyes az állaga, de még saját felelősségre sem tudtunk bemenni. Nagyon sajnálom – tavaly még minden rendben volt - azért elmesélem, hogy van ott egy pár hordó, amit érdemes jegyezni, mint a Petőfi Sándorról, Kossuth Lajosról és Rákóczi Ferencről elnevezett hordók – és van a pince mélyén egy nagyon nagy – Európa legnagyobb ászok hordója, ami 1014 hl-es, 6,14 m hosszú és egy nagyon szép dombormű díszíti az elejét. Szabó István Kossuth Díjas fafaragó mester tervezte és készítette. Érdekessége, hogy tartalmából egész Budapest lakosságát meg lehet hívni egy fél deci borra. Hihetetlenül nagy. Ennél nagyobb már csak az a bogrács volt (összehasonlításként) - amit két pince között láttunk - halászlé főtt benne és 2000 literes (átlagban egy ilyen edény 10-20 literes, abból is jóllakik pár ember) – de 2000 liter! Ilyet sem látni minden nap, ugyan a pincékhez semmi köze, de kétszer is visszamentünk megcsodálni ezt a hatalmas edényt. Nagy hordó – nagy bogrács J tudunk mi enni és inni – nincs ezzel semmi gond J Következő helyszínűnk a Kőnig Pince. Kőnig Ferenc szőlész-borász dinasztia tagja, sok évtizedes gyakorlattal rendelkező, elismert szakemberként vette birtokba a nagy múltú pincét. Régi szakmai ereklyékből, szőlőművelési és borászati eszközökből, gépekből álló kiállítás idézi fel Promontor egykor virágzó szőlőkultúráját, a hagyományos borászati tevékenységet - a pince mélyén pedig muzeális borok találhatók. A pincében több, szépen faragott díszhordó is található, melyeket a jelenlegi tulajdonos készíttetett (családi vonatkozású hordók, címeres hordók, szüreti jeleneteket ábrázoló hordók). Vendéglátóink tudták mivel kell megfogni az odalátogatókat – édes, száraz és desszert borok voltak kiállítva – egyet meg is kóstoltunk – vesztünkre J - mert nagyon finom volt, mint a konyakmeggy – legalább is, azt az ízt éreztük. De menjünk tovább a következő pincébe - ez a Törley Pezsgőpince. Törley József családjának története a 17. századba nyúlik vissza, amikor az egyesített keresztény seregek Lotharingiai Károly herceg fővezérlete alatt Budát ostromolják, hogy visszavegyék a török császártól. Törley József nemcsak üzletembernek, de szakembernek is kiváló volt. Gyárát és a pezsgőgyártás technológiáját folyamatosan fejlesztette. Újításai közül az egyik legjelentősebb - Magyarországon Ő vezette be elsőként a fagyasztással történő seprőtelenítést. Üzeme a századfordulóra az ország legkorszerűbb pezsgőgyára lett. A Törley Pezsgőpincészet Kft. a magyarországi italpiac egyik meghatározó szereplője és számos nemzetközi márka itthoni forgalmazója. Több ezer pezsgős palackot láttunk a pincében (fejjel lefelé) és minden üvegen volt egy jel – mert az üvegeket időközönként forgatják, hogy az üvegben lévő salak, szennyeződés, seprő az üveg szájához kerüljön – pár év múlva, amikor beérik a pezsgő, mínusz 23 fokba rakják a palack száját és a megfagyott szennyeződést szinte kilövetik, így nem marad semmi oda nem illő az üvegben. Milyen érdekes technológia – de azért otthon ne próbáljuk ki J Nagyon jó vezetőnk volt – mindent elmondott, amit a pezsgőkészítésről illik tudni. Megnézhettük a palackozót és a csodaszép Zsolnay termet is (régen itt palackoztak) 20 négyzetméteres a mázas Zsolnay csempekép, mely egy egész falfelületet elfoglal a teremben. Az udvaron pedig hagyományos és alkoholmentes pezsgőt is ihattunk… sőt! a kertben nagyon érdekes fa és kő műalkotásokat is megcsodálhattunk. Nagyon jól éreztük magunkat – átverekedtük magunka a „bazár” sokaságán ahhoz, hogy a további pincékhez eljuthassunk. De pár szót a „bazárról” is érdemes szólni, mert évről-évre hagyományosan jönnek Erdélyből a kürtöskalács sütők, itt vannak a bőrdíszművesek, fazekasok, kovácsok, kézművesek, és természetesen büfék sora gondoskodik arról, hogy ne éhezzenek a Borfesztiválra kilátogatók. Nagy nehezen (tömegen keresztül) eljutottunk a Záborszky-Pincéhez J Nevét Záborszky Nándorról - Budafok első polgármesteréről kapta – jelenleg „Ötös pince”–ként ismert, közel 10 ezer négyzetméter alapterületű pincerendszer, melyet elsősorban a kultúra- és a gasztronómia szolgálatába kíván állítani. A Záborszky Pince felújítása és közönség előtti megnyitása egyesíti és egységben megmutatni képes mindazokat az értékeket, amelyeket Budafok múltjában, jelenében és jövőjében kiemelni érdemes. Mindezt elfogultság nélkül állíthatjuk, és láthatjuk, ha végigtekintjük a Pince jelenlegi állapotában adott és fejlesztendő lehetőségeket, illetve felújítandó értékeket. Nagy élmény volt a Záborszky Pincészet, ugyan gyártás már nem folyik az üzemben, de vezetőnk elmondta, hogy pályázati pénzből egy borvárost akarnak építeni, mely kulturális központja lesz a gyerekeknek, felnőtteknek és a hajón ide látogató (külföldi) turistáknak. Még- egy–két apróbb pincészet udvarába is benéztünk, pihentünk egy kicsit, majd Budafok egyik legnagyobb pincészetébe tértünk be – a Promontorbor pincészetébe. A Promontorbor Zrt. 1880 óta működő pincészetek összevonásával jött létre Budafokon, mészkőbe vájt pincelabirintusra települve. A pince első tulajdonosa a sváb Neugebauer család volt, a XIX. században általuk kialakított pincebelsőt a céhmesterek kádáripari remekműveivel együtt nagyrészt sikerült megtartani eredeti állapotukban. Ennek köszönhetően az ódon hangulatú, gótikus boltozatú pince kulturális örökségekben gazdag turisztikai látványosság is "Lovagteremmel", "Családi ággal", "Kápolnával", "titkos alagutakkal", borkúttal, mestermű hordókkal. A borok érlelése tölgyfahordókban, rozsdamentes acéltartályokban, cement-hordókban, valamint csempézett, illetve üvegszigetelésű betonhordókban történik. Az itteni ászokhordók Európa egyik legnagyobb és legértékesebb tölgyfahordó állományát alkotják. A tradícióknak megfelelően a legértékesebb - kisméretű - egyedi címerrel faragott fahordókban érlelődnek a különleges aszúborok a "Tokaji-ágban". Ezen a területen - az aszú hatására - ugyanolyan típusú nemespenész telepedett meg a falakon, mint amilyen a tokajhegyaljai pincészetekre jellemző. A kiemelt minőségű borok palackozás után a pincészet bormúzeumába fektetve fejlődnek tovább, s a több hónapos - esetenként több éves - palackban érlelés során ízükben, illatukban tovább gazdagodva, optimális zamatukat elnyerve kerülnek címkézésre és forgalmazásra. Nagyon szép, érdemes megnézni J Utunk végére értünk - amit most nem meséltem el, azt majd jövőre teszem meg - mert pár óra alatt nem lehet bejárni az összes budafoki pincét – bízom abban, hogy jövőre újra megrendezik a fesztivált és újra meghirdetem a „bortúrát” és akkor ott fogjuk kezdeni a sétát, ahol még nem jártunk. Budapest, 2011. szeptember 3. tigriske
TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link