TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link
Cím: Nógrádi vár - szülinapi túra
Címkék:
Blog Beljegyzés: Sziasztok J Újra itt….. Nem is olyan régen írtam, most rajtam a sor ismét, hogy megosszam Veletek a Nógrádi szülinapi megemlékezés részleteit. Sokan voltunk, nagyon-nagyon sokan…. több, mint 60-an J Újfent különjáratot indíthattak volna részünkre, de megoldottuk a sima, hagyományos közlekedéssel. Vonatra fel a Nyugatiban, majd leszállás Kismaroson – aztán elpöfögtünk Királyrétig a kis „feketével”, onnan meg elgyalogoltunk Nógrád váráig. A nógrádi vár az Ipoly folyó által félkörívbe fogott Börzsöny belsejében megbújó Nógrád község névadó vára, amely a környező vidékből hatvan méterre kimagasodó, nagy területű fennsíkot koronázza. Nógrád megye legjelesebb emléke, a megye névadó várbirtoka volt.   Nagyon szép kilátás nyílik a környező falvakra, a völgyben megbúvó kis településekre – lehet látni, ahogy csillog Berkenye tavacskája, Nagyorosziba is be lehetett kukkantani, és ha messzebb néztél (lelki szemeiddel – Drégely vára is ott bújt meg a hegyek között) – és az októberi nagy melegben a nógrádi házak alattunk álmosan, csendesen húzódtak meg – csak a mi zsivajgásunk okozott némi mozgást a faluban – a várból nézve J De térjünk vissza a mi kis ünnepségünkre. A Vár alatt van egy jó kis vendéglő – oda húzódtunk be – de mivel nagyon sokan voltunk, Béla főnök nem győzött rohangálni köztünk – a rántott húsok, gulyások és egyéb kivánalmak között J De hát jól járt ezen a napon, nem mindig rohanják le ennyien egy hétvégén – szerintem élvezte is, hogy végre újra a régi formáját mutathatta J Miután ettünk-ittunk – Lacink megnyitotta az ünnepi találkozót.   Elmondta, hogy hat évesek lettünk, sok-sok-sok minden történt velünk ez idő alatt – egyetlen túratársunk – Terike – volt csupán az alapító – régi tagok közül ott (2005. szeptember 10.) jeles dátuma ez kis történelmünknek - no meg persze a Laci – mert nélküle nem lett volna csapat.   Én személy szerint 3 hónap múlva találtam rájuk – akkor még hirdetve voltak a túrák a Budapest Piacban, azt böngészvén - találtam erre a nemes férfiúra és csapatára.   Most már ott tartunk, hogy a Sétafikán sem hirdeti magát, nehogy rábukkanjanak a túrázni vágyók, ugyanis olyan sokan vannak egy túrán – 40-50 fő – amit egy túravezető már nem tud biztonsággal felügyelni – ezért inkább inkognitóban marad J De térjünk vissza a jelenhez. Lacink felolvasta tigriske köszöntőjét, és ugyancsak meghatódott, mikor Cicónkhoz ért, oly annyira, hogy többszöri nekifutásra sikerült túljutni a cica-jeleneten, megríkatva – szemkönnyes helyzetbe hozva hatvan túratársát. Nagyon sok szép ajándékot is kapott – egyebek közt egy olyan pólót, amire rá volt írva nagy rikító narancssárga színnel: Országjárók 6 Persze ez is kék trikó volt – mint ami rajta is volt – nagyon szereti ezt a színt – tehát még   árnyalatra is ugyanolyan volt, mint az előző.   Volt az ajándékok közt fejlámpa is, ha netán sötét lenne, vagy éppen köd, mint egyszer a Nagy-Kopaszon – 5 méterre nem láttuk egymást, nemhogy az utat. Ezt felteszi Őurasága, és menten megvilágosodik elméje és persze környezete is – nem kell a sötétben tapogatóznia. J Volt még az ajándékok között ezer kis apróság is, amit most nem tudok felsorolni Nektek, mert mindjárt bespejzolták egy nagy nejlon szatyorba, de biztosan nagyon örült neki, azt elmondhatom. Természetesen a János is, mert Ő róla sem szabad megfeledkezni – együtt vannak jóban-rosszban, mint a TV-ben a sorozat – és együtt csinálnak jót és rosszat, ha tehetik, ha nem J Sírtunk – nevettünk ezen a délutánon, nagyon jól telt, nem beszélve az időjárásról – hiszen közel 28 fok volt – ez október elsején nagyon jónak számít – ilyen még nem volt sohasem – élveztük is rendesen. Nem kellett dzseki, nem kellett télikabát, elég volt egy kis póló, vagy blúzocska – még így is igencsak melegünk volt. A hazafelé utunk is nagyon jó volt – a Vasút adott nekünk a kispiroshoz még egy vagont – így összesen 3 kocsival gazdálkodhattunk – nagy örömömre ott találkoztunk még egy csapattal, a Szabadság vándoraival – Ők Drégely-váránál voltak, és nekik is nagyon jó kedvük volt – fáradtságot nem igazán lehetett tapasztalni senkin sem. Igy telt el ez a mai születésnap – melyen a csapat hat éves lett – átlépve ezzel a hetedik évbe J Köszönjük régi és új túratársainknak, hogy eljöttek erre a jeles napra – a jövőben is számítunk rájuk, gyertek továbbra is – élvezzük együtt a sok túrát, kirándulást, buszos utakat. Természetesen megemlékezünk azokról a túratársainkról is, akik nem tudtak eljönni, vannak több százan is – köszönjük Nekik is, hogy megismerhettük Őket – és a jövőben is visszavárjuk a csapatba – mindannyiukat. Reméljük Lacink bírja még jó sokáig – Jánossal egyetemben – és jobbnál-jobb túrákat, programokat szerveznek majd nekünk. Köszönjük szépen az elmúlt hat évet túratársaim nevében is – csak így tovább – életerősen, kitartóan – szeretetben – boldogságban – ezt kívánjuk Nektek és magunknak is az elkövetkező évtizedekre J tigriske 2011. október 1.