Cím: Hóba Mecsek
Címkék:
Blog Beljegyzés: Első blogom.Nem találtam az írói vénám pedig kerestem komolyan!! Eljött a nap mikor elindulunk és leteszteljük saját és felszerelésünk tűrőképességét. Nem tudjuk, hogy bírjuk majd a hideget, a nélkülözést és mindazt, amitől az ember civilizáltan él. De élvezni fogjuk. Elindulás előtt feltétlen ellenőrizni kell mindent, amit magunkkal viszünk, hisz a következő napokba csak ezek a dolgok lesznek nálunk semmi más és ne m számíthatunk másra csak a holminkra. Előfordulnak bizonyos esetek mikor a legnagyobb figyelem mellett is bizonyos dolgokat mégis otthon hagyunk. Történt ez a mi túránk során is. De ezt majd később. Reggel 8 Összepakolva állok a ház előtt és nem kis izgalmakkal telve várom az autót és túratársamat, kinek testvére visz minket Kővágószőlősre ahonnan elindulunk a Mecsekre, hogy eltöltsünk pár napot téli körülmények közt. Többször végigfut az agyamon hogy vajon mindent eltettem? Itthon hagyok valamit, amire égető szükségünk lesz? Bakancs a lábamon, nagy baj nem lehet. Kamásli szintén. Túrazsákba minden benne. Szerintem. Vagy mégsem? Ki tudja. Forró tea termoszba, ennivaló, sátor, hálózsák, derékalj, váltás ruha, tájoló, túrabotok, túlélőcsomag stb. Többször végigfuttatom a listát a fejembe és megvan minden. Talán. Remélem! Begördül az autó benne Nándi (túratársam) és testvére. Csomagtartóba berámolás, majd utastér kitöltése és indulás. Útközbe még vételezünk a gépjárműbe egy kis üzemanyagot, mert a nélkül nem nagyon tudunk haladni. Útközbe, mikor már majdnem Kővágószőlősön vagyunk, beugrik az isteni szikra! Térkép! Az ágyamon hever magányosan. Közlöm a csapat többi tagjával, akik kirobbanó lelkesedéssel fogadják és kommentálják. Mintha valamelyik rokonomat is említették volna. Megállás, gyors kupaktanács, hátraarc egy benzinkútig turista térképet vásárolni. Most már minden megvan. Megérkezünk a kiindulási helyre, innen nincs tovább autóval. Sofőrünktől elbúcsúzunk és nekivágunk. Túrazsák a háton, botok a kézbe, mehetünk! A hó mérete igen eltérő. Eleinte csak pár centi, majd ahogy feljebb jutunk már néhol közel térdig ér. Így elég nehezen haladunk, de feltűnik, hogy rajtunk kívül ember nem járt itt amióta leesett a hó. :) Szóval csak nekünk ment el az eszünk? Egy közös hobbink lévén, ami a geocaching (aki nem tudná mi az, google:-) ), tervezzük ládák megkeresését is. A terv első pontja a Babás szerkövek. Fényképezés, videózás. Videó. Erről egy szót. Nándi elhozta kameráját melyet ezen gyönyörű, remek kilátással bíró helyen ünnepélyesen előkotor, majd egy hangos kiáltással tudtomra hozza hogy…Memóriakártya!!!! Na, az nincs benne. Remek, de legalább egálba kerültünk a térképpel kapcsolatba. Kamera eltesz, mehetünk tovább. Jót derültünk az egészen és elgondolkoztunk, hogy vajon mi maradhatott még otthon. Reméljük most már semmi. Következő célként elvergődtünk a Sasfészek nevű helyre. Nem az, hanem ami itt van a Mecsekbe! Első geo ládánkat itt reméltük, de a hóval borított fák kellőképp leárnyékolták a gpst, ezért arra gondoltunk, hogy többszöri ide-oda szaladgálás után hagyjuk a fenébe. Akkor hát menjünk tovább,de előtte szaladjunk fel a tetejére. Igen ám de a közel 40°-os emelkedőn nem olyan egyszerű felrohanni 20centis hóba. Ezért egy jól bevált harántolási technikával cikkcakkba haladtunk felfelé mígnem elértük a tetőt. Remek kilátás. Ellátni Pestig. Na jó az a másik irányba volt nekünk akkor épp, de nekünk tetszett. Cigi szünet, szerelvényigazítás aztán menjünk. Na de merre!? Lefelé nem volt kedvünk, örültünk hogy felmásztunk. Ugye köztudott hogy a hegymászóbalesetek zöme lefelé történik :-) . Na jó akkor térkép, és amin eddig haladtunk piros háromszög jelzésű turistaútvonal helyett keressük meg a kék háromszöget és ezen haladjunk Zsongorkőig. Felfedeztünk indulásunk után nyomokat is. Emberi nyomok. Nem mi őrültünk meg egyedül. Más is van, aki a zord időjárás ellenére kimerészkedik a szabadba. A Zsongorkőnél hihetetlen a kilátás. Délután egy óra lévén úgy döntöttünk, hogy megebédelünk. Na de hol tudunk tábort verni a magas hóba? Megoldódott a közeli padoknál, csupán csak a méretes havat kellett eltűntetni a padról. Miután megtisztítottuk a terepet derékaljak elő, ez került a padra, rá a zsákok, a gázfőző, meg mi! Konzervet melegítettünk, teáztunk, és csak ültünk egy picit. Hallgatva a semmit. Egyszerűen nem volt semmi zaj. Csak a szál susogása,a madarak rikoltozása és semmi más. Talán megérte már ezért a pár percér kimozdulni a hétköznapokból még akkor is ha nem épp strandidő van! Majd az általam elfogyasztott babos ételnek az ártó hatásairól tartottam kiselőadást, előrevetítve szomorú jövőnket. :-) Ezzel visszazöttyentünk a hideg, hóval borított valóságba és összeszedelőzködtünk. Teli hassal kicsit nehezebb megindulni. Miután mégis sikerült eljutottunk a Pálos kolostor romjaihoz. Nézzük meg. Mivel nem akartunk mindent kiásni a hó alól ezért ezt a látványosságot kihagytuk a mai napból. Ellenben volt itt egy kis menedékházra hajazó, toronnyal ellátott építmény, ahol szemmel látható nyomokat találtunk előző túrázók vagy fiatalok jóvoltából. Tűzrakóhely, sörös doboz,újságpapír, stb.!!! Elgondolkodtunk, hogy ha már itt lehet, akkor miért is ne maradnánk itt éjszakára. Miután alaposan feltérképeztük a helyet úgy döntöttünk, hogy a felső szint megfelelőbb lesz számunkra, és ha menekülni kell két irányba is megtehetjük. Hogy mi elől kellett volna menekülni, azt a mai napig nem tudjuk, de sosem lehet tudni. :-) Arra a következtetésre jutottunk hogy míg besötétedik addig elszaladunk Szaudó-tető névvel jelölt helyre, ahol is a Farkas, valamint a Négy- Barát forrás található. Indulásunk után nem sokkal konstatáltuk, hogy nem fogunk visszaérni,lévén hogy már 3 óra felé járt az idő. Pláne ha még hozzászámoljuk, hogy nem is épp a legjobb irányba indultunk el. Akkor hát vissza. Sátorállítás, főzőcskézés. Zacskós ételt készítettünk, melyet nyílt tűzön próbáltunk meg elkészíteni. Gondolván, mivel egy gázpalackunk van, spóroljunk vele. No igen de nem olyan egyszerű megfelelő minőségű fára lelni egy erősen behavazott erdőbe. Valami kis tábortűz szerűséget sikerült rakni. Próbáltuk életben tartani! Nem igazán sikerült, bár nem mozgattunk meg minden követ az ügy érdekébe. Maradt a gáz. Havat olvasztottunk, megfőztük az igazán ízletes, és igen nagy gondossággal elkészített tészta mindenféle ízesítéssel vacsoránkat. :-) Remek volt…. !!! Teáztunk, cigarettázgattunk, előszedtük hálózsákjainkat, sátrainkat otthonosan berendeztük. Ekkorra már besötétedett. Lámpáink elemeik nem igazán bírták a mínuszokat, úgyhogy spóroltunk velük és kabát belső zsebébe tartottuk őket, hogy melegen legyenek. Gondoltuk, hogy nem lesz rövid éjszaka, de nem sejtettük hogy tényleg!!! Eltettük magunkat holnapra. Még egy dolog aggasztott, mégpedig hogy a hálózsákjaink komfort limitje plusz kettő fok. Extrém értéke -12. Reméltük hogy megfelelő lesz, mivel még nem használtuk ilyen hidegbe. Bakancsok,kabát,kamásli le, és be a hálózsákba. Felejthetetlen éjszaka volt. Elkezdtem fázni, pedig teljesen összehúztam a hálózsákot, már csak a szemem volt kint. Aztán felmelegedett a zsák, na ekkorra már nem fáztam. Nem is igazán a hideg ami megkeserítette az éjszakámat, hanem a beton! Na azt hiszem nem alszom többet betonon. Nyomott. Nem kicsit,nagyon. Mikor elhelyezkedtem kb. fél óra múlva arra ébredtem, hogy nem pihe puha. Elfordultam, ismét. Fél óra múlva megint, és ez így ment fél éjszakán át. Arra gondoltam talán jobb lett volna a puha hóba aludni,de akkor már mindegy volt. Aztán filmszakadás. Másnap reggel 6 A reggeli erdő lenyűgöző! Párás, fagyos,ködös. Éjjel még hullott egy kis hó, de nem számottevő. Fel kellett kelnem mert hát a természet szavának engedelmeskedni kell. Na nem kellett volna. Akkor volt csak iszonyat hideg. Gyorsan vissza a hálózsákba, majd ekkor tettem egy érdekes felfedezést. Csurom víz minden a sátorba. A kabátom, táskám, mindenem. Nándi is feltette a kérdést. –Nálad is tiszta víz minden? Igen. Az. Gondolom a pára miatt. Mi más miatt lehetett volna még? Nem izzadtam tele a sátrat az biztos :-). Reggeli kávéfőzés instant kávéból. Teázás, reggeli majd pakolás. Ugyanazon az úton indultunk visszafelé mint amin jöttünk. A Babás szerköveknél találkoztunk egy fiatal párral, akik fényképeztek, mászkáltak a sziklákon, jól érezték magukat a napsütésbe. Ennyivel telt a két napunk, de remekül éreztük magunkat és nem kell megijedni ha hideg van vagy esik az égi áldás, akkor is élvezhető a természet. Nincs olyan körülmény, ami meggátolhatna minket hogy eltöltsünk néhány napot a természetbe. Ajánlom mindenkinek.
TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link