Cím: Tavaszi pihi/ 2. nap
Címkék:
Blog Beljegyzés: Kikeltünk tehát a sátorból, vakított a nap, a közelünkben pedig pakolásztak az árusok- a csokis fazon volt a legközelebb :D -, majd pedig a futó ruhákat cipőket áruló és egyéb árusok. Én lassan a reggelihez készülődtem, a hálózsákok kikerültek a sátor tetejére száradni, Jankó pedig a nevezést intézte. Nyílt technikásban mentünk. Mehettünk volna még saját kategóriában is, oda egy kicsivel több lett volna a helyben nevezés. Maradtunk ennél, így legalább külön indultunk de a pályánk ugyanaz volt. Rég tájfutottam, sőt még csak most ismerkedek vele, és a kis túrák mellett a kellő futás, kondi sincs meg, így kalandosnak ígérkezett a dolog ^^ Reggeliztünk tehát a rét sarkában, míg gyűlt a sok ember, árus, és elkezdett élni a hely. A család többi tagja (két autóval! ) 10 órára ígérte magát, mivel a null idő volt 10:30kor. A sport cuccot ők hozták, így a környéken sétálgattunk addig, térerőt kerestünk mert az trükkösen csak a kökény bokros, disznó-feküdte domboldalban volt. Beszereztünk itthonra, meg a verseny elöttre a csokiból, majd mikor beállt a bója-színű nagy utánfutó (büfé volt), még egy kis egészségtelen folyadékot is magunkhoz vettünk. Ezután már csak vártunk, izgatottan néztük a kifüggesztett névsort amin mindenki rajta volt csak én nem. Ettől kissé megijedtem, de a megkérdezés után megnyugtattak, benne vagyok a rendszerben. Óriási zöld dugókát béreltünk, nem direkt, de nagy volt, ez valami új lehet, vagy nem tudom, de sokkal kisebbekkel versenyeztünk eddig. Időközben megérkeztek a többiek, kerestünk közösen egy helyet a domboldalban, ahol jól lehet látni a befutókat, és majd megtaláljuk egymást. Elkértük a cuccainkat, és összeraktuk a sátrat, majd mindent be a kocsi csomagtartójába. Magunkon csak a ruha, tájoló és dugóka.Este átfutottuk a tájfutó térképeket, de a szimbolt kb az 1800méterre lévő rajtig beszéltük át. Máskor már azért jóval az esemény előtt át szoktuk nézni, de ez ma így sikeredett. Utána rögtön indulhattunk is a rajtba, mivel már 11 óra volt, és mi egy rakáson (négyen is a családból), 60 körülre indultunk (a null időtől számítva, majd egy órára, én konkrétan 59 percre). Nem tudom ecseteljem e ez a rendszer, hogy is van, mert kb. nekem is minden verseny előtt újra át kell beszélnem, mert elfelejtem :D Na, majd aki nem érti kérdez. Az a lényeg, kissé késve indultunk ki ketten a rajthoz, így a majd 2 km-re lévő indulási helyszínhez futva érkeztünk. Sőt Jankót sürgettem, mivel ő elöttem 2 perccel indul. Mire odaértem már pont az 59 percre indulóknak kellett beszállnia, így úgy estem be. Dugóka törlés, név és szám bemondás, szuper. Már ennyitől elfáradtam :D Annyi időm volt megkérdezzem melyik lapot is kell elvennem? Open/nyilt A....ennyi időm volt, meg rájönni, hogy kétszer kell törölni - a biztonság kedvéért a dugókát- így visszanyúltam még ahhoz a szerkentyűhöz pittyegni egy kört. Felvettem a térképet, igyekeztem lecsendesedni, nehogy már az elején rossz irányba kezdjem. Siker, beállt a belső GPS-em is (érzem merre hogy is vagyok ^^ ). Indulás! A térképet ide is kiteszem, de majd feltöltöm a nagyobb verziót is a többi kép közé. A pálya első fele, és a szimbol ( segédlet, mi-micsoda? ) ((Kék színnel az én útvonalam, kb.)) Az indulás tehát jól ment, az első pontra lassan mentem, így is már tovább mentem rajta, mivel nem érzem ezeket a rövidebb távokat. Főleg úton közlekedtem egész idő alatt, ez biztosabb volt számomra, és így az elsőre is így kezdtem, az elágazástól terveztem a felmenetelt, de kicsit túl mentem. A 2-ra úton kezdtem , majd a rétnél mentem le, ezt a kanyart egész jól be lehetett lőni, innen tájoltam. Ezen kicsit túl is mentem, viszont a pontnál már három embernek kellett mutatnom hol vagyunk, mert már el voltak ,,veszve,,. A 2-es után csak azt néztem, vezessen le a völgy, így belefutottam az útba, ami elkezdett a 3-as felé visszavinni, itt volt olyan rész ahol majdnem térdig gázoltam (úton!) az avarban, majd következett egy kellemes völgy-mászás, amelynek tetején meg is volt a pont. Ide már lihegve, sétálva érkeztem. A 3-asról kábéra tájolva indultam, megint az volt a cél, majd az út megfog. Így is lett, innen a 4-hez úton is mentem. Tudom, hogy kerülő, de szintbe végigmászni durva lett volna, én meg így is örültem ha az úton futni bírtam. A 4-es pontra útról érkeztem, majd egy kisebb kanyarral előbb lementem, így egyel előbbi völgybe jutottam, erre elég hamar rájöttem, meg rá is kérdeztem egy szembe futótól, aki helyeselt, így irány vissza. A pontról az útra igyekeztem vissza, bár szintbe haladtam, és a nagyobb (amúgy jelzett) útra értem ki, innen teljes erőbedobással irány, a frissítő pont érintésével, az 5-ös pont. Kétszer is ittam, majd újabb emelkedő a kellemes lejtő után, és a vadetetőnél irány fel a pontra. Ezt egész ügyesen fogtam, a szívás eztán jött. A 6-os hoz igyekeztem visszafelé megfogni azt a felvezető ,,gerinc,, (?) részt, amin az etetőtől is kapaszkodtam, majd az egyik kanyarban kitérni a hegyoldal felé, ez az oldal kemény volt, egy merő, bokáig érő, már feltúrt földben kezdtem lecsúszni, a már kinézett ponthoz. Még meg is mosolyogtam egy idősebb pasit, aki ugyanezt visszafelé mászta, nem kellett volna, utána rájöttem, nekem is ez a legjobb módja a 7-es ponthoz jutáshoz. Rögtön nem akartam magamat meggyilkolni egy mászással, ezért szintbe elkezdtem kerülni a csúcs alatt, majd, hogy ne hogy túl menjek, elkezdtem felkapaszkodni átlósan visszafelé. Ezzel bőven vesztettem időt, csak a lelkemnek és testemnek esett jól a kis pihi, amit a szintbemenés közben kapott. Mikor felértem az előző pont felé, tájoltam a 7-est. Átfutottam a csúcs mellett, és amint szélhez értem, kezdtem elemezni a sziklákat, tudtam, hogy elöbbre vagyok, mégis ráfutottam egy bójára, majd mászhattam vissza. Ez eléggé kivette az erőmet, kerestem tovább. Jött még két fiatal fiú is, akik már azt vitatták nem fejezik be a versenyt. A pontérintés/pittyegés után, megint a völgyre biztam magam, vezetett, egészen a közeli útig, ahol megint azt állapítottam meg, a 8-ashoz nekem még mindig az út a legjobb megoldás. Visszatértem hát a frissítő pontra, majd mivel már jártam azon az útvonalon, tudtam milyen klassz, erős emelkedő vár rám, tehát irány vissza. Egy leágazásnál túl mentem, nem fordultam vissza, jó lesz nekem a keritésnél lévő út is, lefelé. Ez a pont hamar meglett, már lefelé futva is látható volt a szemben lévő oldalban. Na mászás fel érte, majd, jaaaaj, megint vissza. Emelkedő, de nem futottam fel teljesen az úton, hanem a gödröknél, a szikla felett rávágtam irányban. Kellett egy kicsit keresgetnem, de hamar meglett a 9-es pont is. Már halálomon voltam, innen szintben mentem tovább egy darabig, majd mikor ennek már a ,,végét,, éreztem tájoltam magam tovább. 10-es, siker, utána pedig hegy-völgy-hegy-völgy... A 11-eshez jó helyen másztam fel, de a pontot nem leltem azonnal, sőt bementem egy másik völgybe, rajtam a 79-est keresték én meg kutattam a 66-osomat. Vissza indultam, kilukadtam egy szép -talán- nyeregre vagy orra, innen megnézhettem a versenyközpontot, az erőm már nagyon fogytán volt, reméltem, ezeknél már csak lejjebb lesz minden. A 11-est végül megleltem, majd átadtam magam a völgynek, vezess! Vitt is egészen a bozótos határáig, itt találtam egy kis ösvényt, ezen haladtam végig, közben nagyon jó lest, és nyiladékot fedeztem fel, de összpontosítani kellett még a futásra, mert emelkedett, majd lejtett, az útról pedig időben le akartam térni, hogy ne kerüljek túl nagyot a 12-es pontra. Ezt szépen fogtam, fel-pittyegés-majd le, megint először határig, majd onnan az útra ráfutottam, ami pedig már egyenesen vitt a 100-as bójához, ezután pedig irány a cél, befutás, célfotó - ezeket még össze kell szednem a családtól. Dugóka leadása, eredmény lapocska nyomtatásának megvárása, majd kidőlés, frissítő után nézés. Mindenki beért aki indult a családból, aki túrázott az is visszaért. Még keringtünk a versenyközpontban, eredményhirdetést hallgattunk, átöltöztünk, majd mentünk Gántra ebédelni. Közösen. Innen egy kocsival siettek haza páran, mi pedig még maradtunk egy közeli bányában csiga-lenyomatokat szedegetni. Majd fotózok be pár szebbet. Este, már sötétben értünk haza. Kellemesen elfáradtunk, ki is dőltünk.Ma néztük barátommal az eredményt, én 15 perccel futottam rosszabbat mint ő, a profikhoz nem is mérem magamat. Örülök, hogy sikerült, főleg ilyen kevés kondi mellett is. És az is, hogy a tájékozódás úgy-ahogy ment. Nagyon féltem ettől, de egy nagyon klassz nap volt, sok gondolattal, nevetéssel. Tanultam megint új dolgokat, amiket talán legközelebb jobban hasznosítok :) A képek az "1 nap" alatt találhatóak. A távunk 5,6 km volt, ca. 280m szinttel, de persze ennél több volt, csak még nem számoltam ki.
TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link