TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link
Cím: Kőris hegyi stream of consciousness
Címkék:
Blog Beljegyzés: Hát itt vagyok! Megérkeztem! Hátizsák szíjakat bekapcsolni! Felszálláshoz elkészülni! Hányzacskót kéz közelbe helyezni! Még egy utolsó kortyot! Na, de tényleg csak egy utolsót! Meg még a maradék csokit is!, De aztán már tényleg indulok! Ööö csak előbb megnézem még egyszer a hegyet… Csecse! Meg a térképet…. Huh! Ennyi egy milliméterre eső szintvonalat se láttam még! Na gyerünk, essünk túl rajta! Ha itt ácsorgok, sose érek fel! Igaz így se nagyon biztos…. Nem a győzelem a fontos, hanem az őszinte részvétem! Na gyerünk! …. Áh fííínommm, homokosss talaj! Már úgy hiányzott! ……. Már csak ez hiányzott! ……. De szép sárga virág! …… Mintha én szeretném a vadvirágokat …. Igen, tisztán emlékszem, hogy eldöntöttem, lefotózom mindet! ……. Elő kellene venni a gépet… ………. Meg most már vissza is kellene fordulni, merthogy már elhagytam. ….. Öööö, most jut eszembe - nem is szeretem annyira a vadvirágokat! ….. Huh, hány métert jöttem eddig? Csaaaak??? Pedig már oxigénhiányom van! És mintha eleredt volna az eső is! Pedig hétágra süt a nap – hehehe az Ördög veri a feleségét! ….. Ezt nem értem! Tök száraz a talaj, pedig esik! ESKÜSZÖM, HOGY ESIK! Folyik is le a víz az arcomon! Meg kellene állni felvenni az esőkabátot! …. De ahhoz le kellene venni a hátizsákot! ….. Meg le kellene túrni a legaljára …. Meg biztos ki is kéne szedni sok mindent, hogy hozzáférjek ….. Aztán meg mindent ugye szépen visszatenni…. BANYEK MEGINT FEL KELLENE VENNI A HÁTAMRA!!! Nem érdekel! Akkor elázok! Bőrig! ….. Höh-höh. Höh-höh Régen ilyen időben strandra jártunk… Höh-höh Az a jó hideg Balcsi víz…. Höh-höh Te! Te???? Inkább ÉN! Ez nem is esik! ÉN izzadok így!!!! BASSZUUUS! Nem lett volna szabad felnézni!!! A francbaaa!!!A jó életbe!!!Kimarja a szemem a só!!! A tájból meg láttam vagy fél másodpercet… Na gratulálok! Most már a könnyem is csorog! Taknyom-nyálam! Höh-höh Ez kiborító! Höh-höh Na ne már, hogy sehol egy árnyék! Egész a hegy tetejéig kiirtották a fákat? Höh-höh Na végre, ott már látok egy árnyéksávot! Höh-höh Na… Még… Két… Lépés! Mi ez már? Az előbb itt volt az árnyék!!! ANNYIRA már tényleg nem mehetek lassan, hogy két lépés alatt egy fokot is elhúzott felettem a nap!!! Höh-höh! Hé ez meg egy függőleges szakasz lesz???? Höh-höh. …. Kidőlt fa. Na persze, hol máshol, ugye??!! És ez még jó vastag is ráadásul…! ……. Anyám, a hasítékom! Eddig még sosem voltam szoprán… … Uh. Szünet! Jahaj, de kegyes a természet, hogy egy ilyen meredek utánra és .. BAKKER!Egy olyan meredek előttre betesz ide némi vízszintet! És árnyék van! Ember! Árnyék! Ha ezt túlélem az Eleven Förtésen lefekszem aludni egy kicsit! Az tutti! Na hol van a Szépalma? Istenem, de szép a kilátás! Jaj, de még oda fel? Muszáj??? De ha sikerül, az Eleven Förtésen alszom egyet érted? Kiterítem a pokrócot és az erdő lombja alatt hunyok egy jó délit! Ebben SENKI nem gátolhat most meg! Már csak azért sem, mert szokás szerint tök egyedül vagyok.   Vagy mégsem? Mi ez a rikoltozás a hegy teteje felől? Csak két dologra tudok gondolni – vagy a Bakonyban egyébként ritkán látható csimpánzok találtak valamit, vagy az előttem menetelő turistacsoportnak sikerült végre felérni a csúcsra! Más nem lehet! Bár ha belegondolok, ebből a kettőből is inkább az első a valószínű, mert ha valahol, hát itt biztos igaz, hogy a csúcsra születni kell! Na gyerünk tovább! …….. Tévedtem a fennsíkot illetően! Ez sem sík! Sőt emelkedik! Csak előbb azért tűnt síknak, mert csak 45 fokos… szemben ugye az eddigiekkel!.... …. Ott a csúcs! Valahol a fák között…. Már Nem Le.. He.. Te… K Höh! MSSSZEEEE! …. SÁR VAN!!!! PONT ITT??? PONT MOST??? Öcsém! Eddig épphogy meg nem gyulladt lábam alatt a kiszáradt föld, itt meg nyúlós sár van!!! A 80 fokos lejtőn lefelé?!?!?! Hát hogy maradt meg itt így a víz??? .. Höh-höh … Nem merek kiegyenesedni! Még egy kicsit sem! Mert azonmód hanyatt vet a gravitáció, az tutti! Na mééég egy… … Na méééég eeeggy …. Na méééééég… Mindig nem vagyok ott! …. Meg kell álljak, nem tudok előre menni! De nem csak azért, mert ki vagyok, mint a liba, hanem mert a felemelni szándékozott térdem beverem az emelkedőbe! Nincs más hátra, cikk-cakkban kell menni! ….. Nahát, hogy milyen erősek errefelé a kilógó hajszálgyökerek! Hogy meg bírt tartani az is ott az előbb! Pedig vagy nyolcvan kilóval lógtam rajta, mikor a sártól megcsúszva kétségbeesetten próbáltam minden kiálló dologba belekapaszkodni. Mondjuk, ha jobban megnézem a gyökér tetején lévő növény mintha pár centit visszacsúszott volna a talajba…   Ha én itt visszacsúszok   startkockára bizisten ott is maradok! Én még egyszer ide fel nem jövök! Majd hozzatok nekem kaját és néha meleg ruhát, mert ott fogok maradni, ahova visszacsúszok és ott fogom leélni életem hátralevő részét!   Kicsit kényelmetlen lesz, de idővel majd lesz venyigéből kunyhóm, meg talán a remeteéletem látogatókat is fog vonzani. Majd ki kell találjak egy-két csodát, amire hivatkozva tömegeket vonzhatok magamhoz. Lehetőleg olyan tömegeket, akiknél van Milka csoki is!   Egy idő után aztán jönne a sajtó is. Meg velük együtt a szponzorok. Akkor már a venyigekunyhót esetleg kiválthatnám Himalája sátorral, kemping főzővel és divatos thermo erdei rucikkal….   Ha jól belegondolok, akkor itt a hegyen évek kemény mozdulatlanságával milyen karriert építhetnék fel! Pusztán csak azzal, hogy én lennék az az ember, aki úgy jutott fel a csúcsra, hogy nem jutott fel a csúcsra!   Na jó, eleget levegőztél! MOST MÁR SZEDD ÖSSZE MAGAD!   Höh   Höh     Höh   Huh! Betetőztem!!!!   Fekete sötétség vesz körbe, valami résen át egyre erősödő fény szivárog – Anyám, még nem vagyok felkészülve a Másvilágra!   Kék az ég felettem! Némileg felhős. Eléggé nyomja a hátam a hátizsák… Mondjuk lehet, hogy előbb le kellett volna venni, mielőtt hanyatt vágtam volna magam a hegytetőre érkezve… akkor talán nem feküdnék most kb hidat alkotva – lábam fejem földön, mellkasom a hátizsák vonalát követve az ég felé ívelve… De legalább a Krisztus támasz megy! Két karom két oldalt széthajigálva.. Ez csak azért baj, mert valamivel jó lenne visszatolni a nyelvemet a számba… ...mert most kissé zavaró, hogy a szél folyton rácsapja a homlokomra…   Na nézzünk szét, mire jöttem fel! Mert hogy egy-kettőre nem, az biztos!   Van Kilátó! De jó! És ez is magas! Még így alulnézetből, hanyatt fekve is…. Elméletben tegyük fel, hogy felmentem rá, oké? És feltételezzük azt is, hogy tetszett a kilátás!    Gyakorlatban meg majd később visszajövök, hogy felmenjek rá, de ezt most minden körülmények között kizártnak tartom!   Csak érjek az Eleven Förtésre! Ott olyat alszom, hogy még!   Meg azt, ahogy Derenk akkor még gondolta! Az Eleven Förtésre érve a megálmodott füves gyöpű helyett sűrű szederinda és vadrózsa bokrok fogadták, támadásra kihegyezett tövisekkel, melyek elől Derenk csak a Juci nevű szöszmösz túrapokrócába csavarodva tudott elmenekülni, bár a takaró alól kilógó néhány hajcsomóját útjelző szőrnek azért hátrahagyta néhány bokron az őt követő kéktúrázó generációknak – és így lett az Eleven Förtésen is árva -lány -haj a bokrokon, mely haj színe hajaz Derenk hajszínére.