Túratárs és Túra kereső, túrázás, szervezett túrák - Túratárs.com » Blog » (csúcshetes + bakancslista) -1

TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link

Cím: (csúcshetes + bakancslista) -1
Címkék:
Blog Beljegyzés: (csúcshetes + bakancslista) -1 http://en.wikipedia.org/wiki/Seven_Summits   A csúcshetes, ami valójában kilenc Feleségem már profi a hátas dobásokban, amiket a neki elmondott terveim okoznak. 2012 szeptemberben tudta meg, hogy mire készülök, illetve neki Európából egyedül kell Afrika közepéig utaznia. Olyan parádés hátast mutatott be, hogy egy cirkuszi profinak is becsületére vált volna. Onnan már egyszerű az ügy, ha minden terv szerint halad, mászás után a repülőtéren várom. Attól nem kell félnie, hogy eltűnök az őserdőben, őt meg előre eladom valami négus császárnak.... Már 2007 óta barátkoztam a gondolattal, hogy valami komolyabb hegyet meg kellene mászni, összekötve a szabadságos úticélok kiválasztásának  mottójával - nyáron fel északra a hűvösebb nyárba, télen délvidékre, meleg tengerpartra - nem volt nehéz megtalálni az Uhuru csúcsot (5895 m). A szomszédban ott az Indiai óceán. Útvonal http://hu.wikipedia.org/wiki/Kilimandzs%C3%A1r%C3%B3   A Kilimanjaro Moshiból nézve. Mellette a Mawenzi. Kicsit bezavart, hogy 2012. januárban, februárban a vérnyomásom rakoncátlankodott, de kb. 3 hónap alatt rendbe lett téve és azóta stabil. 2012.12.21. Schwechat - Kilimanjaro Idődrukk okán alig értem el azt az S-Bahn  vonatot, amivel még időben kijutottam a repülőtérre.  Maradt még pár percem 1-2 fontos hívást elintézni, aztán telefon kikapcs. Sokáig. Rómában 3 óra várakozási időt kellett eltölteni. Hamar elintéztem a check - in eljárást a Ethiopian Airlines - nál, aztán csak olvastam. A gépük, kivénhedt B 767 volt, tele Etiópiába vagy tovább utazókkal, Londonból érkezett. http://hu.wikipedia.org/wiki/Boeing_767 Esemény nélkül telt el az 5,5 - 6,0 óra repülési idő, már reggel volt, (UTC + 3 h) mire Etiópia fővárosába értünk. Az utasokat buszba terelték, ami a pár száz méterre levő másik terminálhoz vitt minket. Szűk lépcsőn kellett az emeletre felmenni, ahol a beszállókapuk vannak. Mit mondjak, ez a repülőtéri terminál nem EU konform, nemcsak emiatt.... Innen is B 767 vitt tovább, de már csak kb. 2 órát repültünk. Ahogy észak felől közeledtünk az Egyenlítőhöz, úgy sokasodtak a cumulus felhők, igazolva a földrajz órán tanultakat: a térítők között erőteljes nedves levegő feláramlás van, ami a sok trópusi eső elpárologtatását jelenti. A Kilimanjaro repülőtéren hamar átestem a vízum formaságon: legomboltak tőlem (is) 50,0 USD - t, kaptam egy pecsétet az útlevelembe, aztán mehettem. Lazák nagyon, de tetszett.  Az utazási iroda képviselője várt és másokkal együtt vitt a szállodába. Útközben elképesztő a látvány: a szegénység, rendezetlenség, utcán élés, por, zaj, kipufogóbűz. A sofőrök, mint az őrültek, úgy hajtanak, fék helyett a dudát nyomják ha bármi keveredik elébük. Aki nem elég gyorsan ugrik félre, simán elütik és kátránypapírt csinálnak belőle... Délután/koraeste Moshiban tekeregtem még kicsit, pár dolgot kellett venni. Mivel már szombat volt és péntek reggel óta ébren voltam, nem kellett altató.  2012.12.23. A túrára való indulás napján az ott felesleges csomagot a szálloda raktárában hagytam, a terepjáró kivitt a Kilimanjaro Nemzeti Park egyik bejáratához elintézni a formális bejelentkezést a hegymászásra.  Machame Gate Innen földutakon átmentünk a választott utamhoz tartozó bejárathoz, ahol a túrát elkezdtük.  Indulás előtt az Umbwe Gate - nál Az Umbwe + Western Breach utat választottam, mert a közbenső táborokig, illetve az onnan a csúcsig  felvezető utak közül ez a legrövidebb de egyben a legmeredekebb is: közvetlenül az esésvonalon vezet fel. A másik véglet: a Marangu út - amit jogosan Coca Cola útnak csúfolnak - szóba se jöhetett.  Az esőerdőben lassú emelkedés volt az elején, majd 1,0 - 1,5 m - re keskenyedett az ösvény, mely nagyon meredek lett. A levegő páratartalma 100 %-os volt.  Napközben találkoztunk egy lefelé haladó, norvég fiatalemberrel, aki a Lava Tower - tól (ca. 4600 m) fordult vissza, fizikailag nem bírta a légnyomás csökkenést. Sajnálatos.  Az indulástól számított ca. 4 - 4,5 óra alatt elértük az első táborhelyet, ahol az előresietett teherhordók már felverték a sátrakat. Este távoli zivatar hangja hallatszott. Trópusi esőerdő létére, meglepően csendes volt éjszaka, alig volt állathang.  Első táborhelyünk az esőerdőben 2012.12.24. Reggelre megjavult az idő, sajnos csak rövid időre.  08.15 - kor indultunk, 12.45 táján értük el  Barranco Camp tábort.  Barranco Camp Előtte eleredt az eső, hiába öltöztünk be, tök vizes lett minden. Ma is találkoztunk - sajnos - olyan túrázókkal akik feladták: két fiatal lány jött szomorúan lefelé, ők is a Lava Tower - nél  fejezték be a Kilimanjaro túrájukat. Csak nehogy rossz ómen legyen nekem. Az út piszok meredek volt, de technikailag nem volt nehezebb mint Erdélyben a Csodavárba való lereszkedés és felkapaszkodás. A Barranco Camp ca. 2 ha területen terpeszkedik,  már délben rengeteg sátor volt felállítva. Van itt még helikopter leszállóhely is, ha valakit sürgősen le kell vinni. Ámbár, ahogy hallottam a helikopter Kenyából jön, ha szükség van rá, az pedig nem 15 perces út... Meglepetésre, itt is volt (még) telefon lefedettség. Ment is egy üzenet. Total nemzetközi a csapat:  Dél Afrikai, nepáli, ausztrál, spanyol, angol, yenki, holland, német, Hong Kong - i, indiai kulturistákkal találkoztam, beszéltem. Afrikához képest meglepett - a hegyek közötti kötelező magatartáshoz képest nem - a tisztaság. Elvétve lehet találkozni eldobott hulladékkal. A teherhordók még mobil budit is felcipelnek, klotyósátrakkal együtt. Ezenkívül épített tábori pottyantók is vannak... A főztjüktől eddig semmi bajom, azt, hogy hogyan készül, inkább nem akartam megnézni. Olyan kínaias lehet. Izomlázam, hegyi betegségre utaló tüneteim nincsenek. Kissé furcsállom - bár nem hiányzik - mert nem volt átmenet az eddigi kétezres csúcsaim és a mostani magasság között. (3600 m). 2012.12.25. Ez a szakács megbuggyant. Második nap tejbegrízt ad reggelire. Utoljára talán akkor ettem ilyet, amikor a gyerekeim után kellett eltakarítani az ebéd/vacsora romjait. Holnaptól mást kérek tőle. Ma akklimatizációs nap következik: felmegyünk 4600 m-re a Lava Tower-hez és visszajövünk. Már felfelé elkapott valami undok eső, ami 4200 m felett átment hóba, majd lefelé megint esőbe. Elázott minden, a nap hátralevő része szárítkozással fog eltelni. Lava Tower Utközben a Lava Tower-hoz 2012.12.26.   Ma már nagyon marcona hegymászó képem van. Hegymászó eddig is volt, ez kiegészült az 5 napi borotválatlansággal, fáradtsággal. Remélem, a hegyi  szellemek ennek ellenére befogadnak maguk közé. Ma az Arrow Glacier Camp elérése a cél. Reggel tiszta időben indultunk, okulva tegnapi elázásból, előre felvettem  a felső vízhatlan ruhát. Eredmény: ugyanaz mint tegnap, csak most belülről lett minden nedves...Még jó, hogy 4 óra alatt feljutottunk a táborba, ahol rögtön átugrottam a száraz ruhámba, a többit kiadtam szárítani. Tökéletes ugyan nem lesz, de bevállalható, mert ha szárazon is veszem fel, egy órán belül nedves lesz megint az izzadástól. Mára lett egy kevés izomlázam. A tegnapi gyors leereszkedés a Lava Tower - tol okozta. Indulás után 15 perc múlva nyoma se volt. Ezek a kísérők annyit beszélnek, mintha nők volnának, ráadásul hangosan. Még jó, hogy nem értem. Útközben felfelé, a táborhelyen be nem áll a szájuk.  Este a sátorban az ujjaim végén enyhe fagyásnyomokra utaló jeleket láttam, Gyorsan eldörzsöltem, semmi maradandó. Holnap csúcstámadás. Nincs nagyon hideg, ca. 0,00 - -1,0 C lehet. Most már értem, hogy a kutyák miért nem fáznak az óljukban: belehelik. Ugyanezt tettem, a sátor térfogata kb. 1,5 m3. Simán be lehet melegíteni - ebben a külső hőmérsékletben - pusztán lehelettel és párolgással. A szag frissességét nem garantálom.  Ezek a lökött boxosok még az első napok valemelyikén - gondolom a korom okán - elneveztek "babu" - nak. Ami a magyar "tata" szuaheli megfelelője. Amikor megtudtam mit jelent, csak vicsorogni tudtam mérgemben, - olyan vén marha még nem vagyok - aztán mondtam nekik: szeretnétek ti fiatalon olyan "tata" lenni, aki magam vagyok 62 évesen.... ennyiben maradtunk. 2012.12.27. A térkép szerint a kráterperem nincs messzebb 2 km - nél vízszintes vetületben, de 1100 m - rel feljebb. Az emelkedési szög majdnem 45 fokos. Az eleje laposabb a vége meredekebb Kíváncsi vagyok, hogyan fogom bírni. Az a terv, hogy az éjszakai fagyot kihasználva hajnalban indulunk, amikor a hó még szilárd az Arrow gleccseren. Így is történt, hajnalban 02.30 - kor nekifogtunk a törmeléklejtőnek. Előttünk kb. 15 - 20 perccel egy másik, 3 fős parti indult el. Telihold volt, de csak a felhőzet résein világított át, nem volt tökéletesen tiszta égbolt. Lenn látszottak a települések fényei, a messzi zivatarfelhőkben a villámlások varázslatossá alakították a tájat. A kapaszkodás viszonylag egyszerű volt, látni jól lehetett ,  a fejlámpáknak most vettük igazán hasznát. Felettünk ca. 50 - 60 m - rel jól láttuk az elöl haladók fényeit, nyompoloska módon követtük a hátrahagyott nyomukat. A terep változatos volt, a morénalejtőket rendszeresen követte egy majdnem függőleges sziklafal. Ezeken átmászva ismét morénahalom jött. Közben lassan kivilágosodott. Nem volt sok hátra a kráterperemig, ahova kb. 08.00 - kor értünk fel. Felettünk vékony felhőréteg, a nap csak át - átsütött rajta.  Maga a kráter majdnem teljesen hómentes, leszámítva a hajdani jégtakaró maradványait, mely még mindig impozáns látvány. A kráter belseje Gleccsermaradványok Az Uhuru csúcs a kráter belseje felől Maga az Uhuru csúcs még kb. 300 m - rel felettünk volt. A kráter keleti oldalán kapaszkodtunk fel és 10.00 órakor Afrika tetején álltunk. Uhuru csúcs, 5895 m "Tető" ez volt sms üzenetem feleségemnek, mert itt is találtunk működő telefon hálózatot... A csúcskörnyék is hómentes, a gleccserek jó km távolságban kezdődnek majd minden irányban. Igazán nem volt szép időnk, inkább a rövid felhőmentes perceket használtuk ki a fényképezésre, a látványra rácsodálkozni. A csúcs csokoládé elfogyasztása után fényképeztünk, összesen talán 15 - 20 percet voltunk fenn, majd nekiindultunk az unalmas de nagyon hosszú lefele vivő útnak. Felfele jól bírtam az utat, a lejutás sokkal jobban megviselt. A mai legyűrt magasságkülönbség nem elhanyagolható: 1100 m fel, aztán 2800 m lefele a Mweka Camp - ig, sok volt egy napra.  A kráter a Stella Point felől Maga a mászás csúcskeresztezés volt, a fel - és levezető utak különböztek egymástól: Umbwe Gate - Barranco Camp - Arrow Glacier Camp - Western Breach - Uhuru Peak - Barafu Camp - Mweka Camp. Tiszta alpesi stílusban lehetlen a mászás, a távolságok, a kiépítetlenség, vezető nélkül itt nem lehet túrázni,  mind indokolja a teherhordók igénybevételét. Késő délutánra elértük a Mweka Camp - et, ahol várt az ezen a hegyen töltendő utolsó éjszaka. Áttekintő mászóút Részletes mászóút 2012.12.28. Ma reggel kb. 4 órás ereszkedés után lejutottunk a Mweka Gate - ig. Itt ért véget első ötezres csúcsom kalandja. Bye - bye Kilimanjaro. A hegy a Kia Lodge felől, mászás után. Innen már járművel mentünk tovább és kb 14.00 órakor kiszálltam Moshiban a Parkview Hotelnél, ahol a túra előtt is voltam. Nagy öröm volt normálisan zuhanyozni, rongyaim kimosni és végre normális ágyban aludni. Most sem, máskor sem indulnék neki megint ennek a hegynek. Van ezen kívül még sok másik hegy és mind rám (is) vár. Lefelé botorkálva gondolatban már a következő csúcson jártam. Hogy hol, az majd máskor lesz nyilvános - ha lejöttem róla.