TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link
Cím: SVÁJC, WALLIS: AROLLA-FIONNAY (1. rész)
Címkék: SVÁJC WALLIS AROLLA FIONNAY hegyek vízesés gleccser
Blog Beljegyzés: Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-fareast-language:EN-US;} [b] [i] „Visszatérve a Paradicsomba” [/i] [/b] [br] [b] [i] Kata tollából, Kata szemével [/i] [/b] [br] [b] [size="2"] ELŐSZÓ [/size] [/b] [br] Naplóm rólam szól, magamnak. Azt hogy egy utazást hogyan élünk meg, az mindig az egyéntől függ. [br] Mégis sokan kérték már, hogy írjam le élményeimet, mivel évekkel később is olyan lelkesen vagyok képes beszélni róluk, mintha csak tegnap történtek volna. [br] Szeretném hát azokkal megosztani ezeket az élményeimet, akik az érzésekre kíváncsiak, hogy mit képesek kiváltani az utazóból ezek a csodálatos tájak és hegyek. Akik szeretnek kiszakadni a mindennapok egyhangúságából és szívesen időznek valahol messze egy varázslatos helyen. [br] Akár gondolatban is… [br] Szubjektív, érzelem dús megközelítése a túra leírásnak, romantikus kisregény stílusában, a precíz adathalmaz-gyűjteményt elhagyva, és mégis inkább tapintható és átélhető csodáról mesélek, ahogy én láttam, Kata szemével… [br]   [b] [size="2"] A HELY, AHOVÁ MEGÉRKEZEL… [/b] [/size] [br] AROLLA: Ha egy helyet nagyon megszeretünk, amikor visszatérünk, még ha csak a közelében járunk is, olyan különös érzés fog el, mintha hazaérkeztünk volna. [br] Tudva Zinal szomszédságát, bármennyire is olyan nyelvet beszélnek, amiből semmit sem értek, a meghatódottság és pajkos boldogságom után olyan otthonos érzés kerített hatalmába, mintha mindig is idetartoztam volna... [br] Evolène tágas völgyének nyitottsága, köveken álló kis barna ódon faházainak hangulatával és a főutcácskájának nyüzsgésével azonnal kellemes érzéseket ébresztett bennünk... [br] Van élet és zajlik ezekben a falvakban... most itt vagyunk és bekukkanthatunk kis eldugott, rejtett világukba.... [br] Olyan megnyugtató és csendes mégis, senki sem tolakszik és igyekszik, mindenki mosolyog és integet, mintha itt mindenki megelégedett és boldog volna... [br] A széles völgybe besütő nap mediterrán hangulatot kölcsönözve a tájnak, mintha itt a szíveket is felmelegítette és megnyitotta volna... lelkünk is megnyugszik és mosolyog, milyen jól tettük, hogy itt szálltunk meg! [br] Hotelnek nevezett kis szállásunk erkélyéről rálátva a hegyekre, a fenyőfáktól árnyas sétáló utcára és a franciásan eredeti, régies bútorok között, hirtelen fejest ugorva az élvezetek hatalmas medencéjébe, egy másik világba csobbantunk ... igazi felüdülése ez a városi léthez szokott léleknek... [br] Arolla vár ránk, ezért látogattunk ide, fél évig néztem a webkamerán hogyan változik a táj, hogy süt ki a nap és vakít szembe, esik a hó és takarítják el, hogy jönnek a túrázók és parkolnak a kanyarban, majd tűnnek el az autók, amikor lemegy a nap. [br] Hát eljöttem és olyan fenségesen és elképesztően gyönyörű, hogy csak állok meredten és nézem a sziklákat és a gleccsereket... délután van, első napunk. Másnap végigjárjuk a híres panorámautat... most félnappal előtte idejöttünk, hogy némán órákig szemléljük, magunkba szívjuk az élményt és elraktározzuk a lelkünk legmélyére. [br] Másnap, a panorámaúton lassan felkapaszkodva, nehéz levenni szemünket a káprázatos látványról: a sziklák csipkézett ormai fenségesen meredeznek mellettünk, és gleccsernyelvek nyaldossák a hegyek oldalát... [br] A természet által festett kép minden lépésnél valami újat ad: a fények változását, a hócsíkok látványát megbújva a sziklarepedésekben, a pásztorok kőházait és a dús mezők puha fűtakarójával és világoszöld fűcsomókkal tarkított tájat. [br] A messzi távolban meglátjuk a menedékházat, ahogy dölyfösen trónol a völgy felett. A sziklakövek között lépdelve újabb és újabb sziklaegyüttes bújik elő, majd a sziklák közül nagy dübörgéssel zúdul alá egy vízesés. Mocorgás és füttyögés jelzi a közelben, hogy a mormoták is előmerészkedtek a napsütésre kíváncsian. [br] A menedékházat elhagyva, újra visszatekintünk még egy utolsót erre a fantasztikus képre, hogy elménk rögzítse, amit fénykép nem képes! Majd lefelé vesszük az irányt. [br] A tavak türkiz zöld víztükrében még egy utolsót lubickol a napfény és lebukik... jelezve nekünk, hogy térjetek ti is nyugovóra, új nap és új csodák várnak rátok. [br] Mintha csak mély álomból ébredtünk volna fel és megráztak volna minket, most minden porcikánk együtt élt a természettel, együtt keltünk és együtt feküdtünk a nappal... és ez egy fantasztikus érzés! [br] Az időjárás nem kedvezett a következő napokban. Mégis felmásztunk a szétágazó völgyrendszer több hegyoldalára, hogy megszemléljük a környék legnagyobb gleccsereit. [br] A felhőkből előbukkanó kékes gleccserek megrepedezett folyama, azt a képet kelti, mintha csak sárkányok tekeregtek volna, kik mély álmot alszanak összegubózva, hátgerincük fogazott tüskéit mutatva, hosszú tekergő farkuk pedig lecsüngnek a völgybe... A felhők leereszkedve sűrű ködbe burkolták a csúcsokat, mintha valami sejtelmes, sárkányok által kilehelt, fehér füsttel elrejtették volna a szörnyek fejét... [br] Mesevilág és valóság! [br] Micsoda bőség! Pont annyit vettünk belőle, amennyi elégedetté és boldoggá tesz, hogy maradjon erőnk a nagy utazás folytatására. Létezik, hogy még a boldogságot is ki kell pihenni? [br] Hihetetlen, hogy még csak most jön: Fionnay! [br]