TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link
Cím: Biciklizés Olaszországban
Címkék:
Blog Beljegyzés: 0 false 18 pt 18 pt 0 0 false false false /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} Mint már sok éve, úgy idén májusban is, a tavaszi kertészeti munkák után és még a nyáriak előtt elmentünk egy hétre Olaszországba. Előszezoni árak, harsány idegenforgalom alig, hőség nincs, eső előfordul. A 30-50 éves társaság hazánk különböző részeiből indult, a helyszínen találkoztunk. 11-en voltunk. Az Adria partján megint Caorle, egy régi, az eredeti hangulatát még őrző halász városka volt a támaszpontunk. Itt a kocsik az apartmanház garázsában pihentek, és mi naponta kerékpárral vágtunk neki a környéknek. 1. nap: Caorle – Lido di Jesolo – Caorle   52 km Reggel enyhe délnyugatias szél fújt. Ezért választottuk ezt az irányt, hogy hazafelé hátszelünk legyen. A tengerpart mentén, Duna Verde és Eraclea érintésével, részben kerékpárúton, részben pedig forgalomszegény, a lagunák lecsapolásakor épített rengeteg gáton vezetett keskeny, de jó minőségű mellékutakon haladtunk. Duna Verdében kávézással teremtettünk indokot egy kis megállásra. Eracleánál pedig megebédeltünk egy nem puccos, de annál jobb útszéli vendéglőben. A hazafelére várt hátszélből nem lett semmi, de legalább csak elállt és nem fordult szembe. 2. nap:   Caorle – San Stino di Livenza – Caorle    64 km Reggel a tenger felé fújt a szél, így a szárazföld belsejének indultunk a Livenza folyó mentén. Bal partján forgalmas országút van, a jobb oldali gát viszont csak le van aszfaltozva és jobbára kerékpárosok használják. Első állomásunk 10 km után a balparti La Salute di Livenza. A városka hídján át jutunk a főtérre. Pihentető kávézás után tovább. Útunk hol leereszkedik a földek és tanyák szintjére, hol meg visszamászik a gátra. Ez az 5-6 méter az egyetlen szintkülönbség, amit le kell küzdenünk. Torre di Mosto-t elhagyva San Stino di Livenzába jutunk. Nagyobb városka, de így ebéd után alig van ember az utcán. Itt még számít a szieszta. A mi vendéglőnket a centrumban, egy kis mellékutcában találjuk. Beállunk a kerékpárokkal a hangulatos udvarra, és már hozzák is az asztalokat. Csak mi eszünk itt kint, de nem gond, régi ismerősök vagyunk. Még puszit is kapok a gazdasszonytól. Visszafelé a szél tartja a szavát. Hazafúj minket. 3. nap:   Caorle környéke    16 km A társaság egy része még nem járt Caorle-ban. Ma az ő kedvükért a kerékpárokkal helyben lötyögtünk, bámészkodtunk. Megnéztünk a közeli laguna partján a nádból épült halászfalú skanzent is. Közben a társaság ebben érdekelt része számára elintéztünk az idegenforgalmi hivatalban horgászengedélyt, majd ezekkel a kiválasztottakkal elmentünk megnézni néhány ígéretes helyet a közeli folyóvizeken. (A sok csatornában is bőven van élet, de a szerencsétlen halak poshadt mocsár aromája miatt egyszer ki lettem dobva velük a konyhából.) 4. nap:   Caorle - Eraclea - P. Crepaldo - Tezzan - C. Corniani – Caorle    45 km A TV napok óta gyalázatos idővel fenyeget, ami eddig még nem jött be. Mégsem mertünk nagyon eltávolodni Caorle-tól, inkább tettünk a tágas félkört a város körüli tanyavilágban. Délután horgásztunk a még délelőtt kiválasztott helyen Tezzan közelében egy nagy vízátemelő torkolati öblében a Livenza számtalan mellékágának egyikén. Kiderült, hogy itt a halak a paprikás kenyeret nem ismerik, viszont a Szentbékkálláról hozott gilisztát szívesen felveszik. Annyit sajnos nem sikerült fogni, hogy abból 11 fő részére összejött volna egy halvacsora. Így végül szabadon engedtük a zsákmányt. 5. nap:   Csak horgásztunk Mára bejött, amit a meteorológia ígért. Eső, szél, hűvös idő. A kerékpárok maradtak a garázs melegében, de reggel ötkor ketten elmerészkedtünk autóval horgászni. Esőkabátban, ernyő alatt kicsit körülményes volt, de nem eredménytelen. A nap hátralevő részéban a társaság a nagy, négy szobás apartmanban verődött össze. Jókat ettünk és elszórakoztattuk egymást. Elfogyott az utolsó hazai bor. 6. nap:   Csavargás, de nem kerékpáron Bizonytalan idő, lóg az eső lába. A közeli Dolomitok felett fekete felhőfüggöny. Nem tudtuk hogy jön vagy megy, nem mertük a kerékpáros elindulást megkockáztatni. Előszedtük az autókat a pincéből (ami nem egy csekélység, mert ilyenkor kérdezem magam, egyáltalán hogyan voltam képes a másféltonnás   teherautómmal befészkelődni a kemény betonoszlopok és az érzékeny személyautók közé). Előbb elmentünk Jesolo városba a hetipiacra, ahol egyre kevésbé van szükség olasz nyelvtudásra, viszont jól jönne a kinai. De azért nagy, szines és jó piac, nem csak turistáknak. Innen Punta Sabioni, a velencei lagúnát ölelő földnyelv vége, a velencei vizibuszcsak állomása csak egy ugrás. Velencében nem volt nehéz a délutánt eltölteni. Annál inkább az, hogy ne veszítsük el egymást. Rakok fel néhány fotót is a galériámba. Néha jobban visszaadják a dolgok hangulatát, amit a leírás.