Cím: Sas-út és a hazatérés
Címkék:
Blog Beljegyzés: A nyár folyamán felkerült az 5-let listára,hogy a Tátra nevezetes Sas-út túra útvonalát bejárhatnánk. (erről az útról a Kirutól hallottam ) Elkezdődtek az elképzelések gyártásai a lehetőségekről. Infó gyűjtések sora után úgy alakult,hogy Andrással ketten megyünk erre a túrára, gondolván érdekes kihívás lesz. ( A hallottak, olvasottak és látottak szerint) Eljött a nap mikor is a sokat megélt járművel (melyben az alvást terveztük más szállás híján) elindultunk Zakopaneba egy péntek délután,hogy estére odaérjünk. Már a matrica vásárlásnál gyanakodni kellet volna de erről később. Estére megérkeztünk a helyszínre. Keresgélésnél kinéztünk egy számunkra csendesnek vélt félreeső parkolót az esti szunyókáláshoz. Hajnali 4-kor kiderült nem elég csendes mivel mások érkeztével elég zajos lett a hely. Kikecmeregtünk az autóból közel 5 órás alvás után. Néztek is egy kicsit a frissen érkezők. Ha már felkeltünk rögtön indultunk a kiszemelt parkolóba ahol az autót hagyjuk a túra idejére. Mivel elsők akartunk lenni a lanovkánál fogtunk egy már ép ott várakozó taxit és felmentünk a beszállóhelyre. Valóra vált a terv első része aznapra mert egy árva lélek nem volt sehol. Bár mi már 5-kor ott voltunk úgy gondoltuk az infók alapján,hogy nyitásra igen nagy sor lesz de ez nem jött be. Mindenesetre őrültem,hogy az elsővel mehetünk fel. Tulajdonképpen 7-re fent is voltunk és másokkal ellentétben azonnal indultunk, hogy az egész távot letudjuk sötétedés előtt. Mivel nem ez a sas-út eleje és a kezdetig még el is kell menni számítva arra, hogy sokan lesznek meg a Lengyelek sietnek és letolják a többieket vagy ép veszélyes az út már bandukoltunk is első csúcsunk felé. Az első szakasz ami a Swinicara vezet még csak bemelegítés de utána elég érdekes. Aki arra vállalkozna,hogy végigjárja az utat hát csak bátran vágjon bele ha: - végigmenne egy B-C ferattan biztosítás nélkül - nincs tériszonya - van elég ereje felhúzni magát egy láncos sziklán, vagy ép leereszkedni - számol azzal,hogy egy eső igen megnehezítheti a haladást a sima és meredek sziklán ahol nincs mibe kapaszkodni. Nekünk szerencsénk volt nem alakult ki esőfelhő. ( bár nem értek hozzá de azt mondják a felszálló pára miatt van ott gyakran eső-szerintem már nem volt minek felszállni a sok kánikulás nap után) Amúgy maga az útvonal csodálatos látnivalókban. Van benne bőven láncokkal segített szakasz de olyan is ahol elkéne de nincs. Kicsit visszatekintve utunk részleteihez a 2 óra alatt elérhető Swinicán voltunk 1:15 alatt. Még jó,hogy nem siettünk és beosztjuk az erőnket amivel Én ép nem rendelkeztem. Most András volt a húzó erő.Itt megejtettük a reggelit 15 percben és máris haladtunk tovább a Zawrat irányába ahol kezdődik a sas-út. Ezt a távot is a vártnál (meghatározottnál) hamarabb elértük. Ezen a ponton már voltak páran akik a menedékházak valamelyikéből jöhettek. Ép csak megtorpantunk elolvasni a jelzést és már indultunk is tovább nehogy a többiek előttünk toporogjanak. Egész jól haladtunk annak ellenére,hogy Andrással elég nehezen tudtam most lépést tartani. (ez nem mindig van így) Közel 5 órás menetelés után mikor is a fényképező is lemerült és csak néha volt hajlandó egy kép erejéig bekapcsolni (ennek köszönhető a vége felé készült pár kép) elértük a Skrajny Granat pontot. Magam se értem hogy sikerült. Ez idő alatt találkoztunk egy maroknyi honfitársunkkal akik két részletben teljesítették ezt sz utat. Felmérvén később ez igazán szép teljesítmény. Az időnk szép napos volt és a 20-25 fokban is égetett a nap ami rajtam meg is látszott. Bár szakadt rólunk (leginkább rólam) a víz, nagyon örültünk amikor elértük a tervezett út végét:Krzyzne. Itt megnéztem az indulásnál elindított stoppert ép 6:27:xx et mutatott. Feltettük magunknak a kérdést miként értünk ide ilyen hamar. Pedig csak úgy 2-3 tucat embert hagytunk le. Na de ez mindegy is volt mert már egy korábban felmerült ötlet alapján miszerint ha jó időben végzünk és a távolság se nagy akkor nem hazamegyünk hanem a többiekhez Panyolára. Elindultunk lefelé,hogy mihamarabb a kocsinál lehessünk amit egy olyan parkolóban hagytunk ami fizetős de érkezésünkkor még nem volt ott senki így nem tudtam számíthatok-e valami büntetésre vagy se. ( a második telefon is lemerült) Lefelé vezető út ami néhol még felfelé halad nem nyerte el a tetszésünket. Az még oké,hogy a hegyről sziklákon és köveken kell lejönni de a menedékház elérése után a további út is ilyen kialakítást kapott az már sok volt. De végül is elértünk oda ahol reggel 5-kor álltunk és a stopper 9:25-öt mutatott. Egy ép szabad buszra szálltunk és mentünk is a parkolóhoz. A szélvédőn egy cetli várt,rajta a parkolás kezdeti idejével. Még abban a percben jött is a parkolóőr és fizettünk minden gond nélkül. Némi egyeztetés után Panyola irányába fordultunk a GPS segítségével a rövidebb út igénybevételével. A gyorsabb hosszabb lett volna mert Ukrán területre akart vinni. Ahhoz meg útlevél kéne de ép nem készültünk arra. A telefont elkezdtük tölteni mégis csak kelhet. A rövid útvonal úgy sikerült,hogy egy igen rég megsemmisült aszfaltmaradványos úton haladtunk egyszer csak, ahol még turista útjelzés is volt. Ezt nem díjaztuk mivel ki volt kapcsolva a földút használati funkció de mégis itt kötöttünk ki. Kis variálás után egy határátkelőt megadva gyors módba váltottunk és még mindig volt százegynéhány kilométer a határig. Elkezdtünk sietni mivel ekkor már feltűnt,hogy a tompított fény használatánál a műszerek hibás adatott mutatnak. Feleszmélés: nincs töltés az akkunak. Tehát felesleges volt venni egyet újonnan kifelémenet Salgótarjánban mivel nem azért nem indult a matricavásárlásnál a motor mert zárlatos lett az akku hanem a töltés szált el. Ekkor már a GPS-t kellet tölteni. Ami a csővőn kifér üzemben irány a határ mert esteledik. Villogtak is sokan, hogy mért nincs világítás. De a határ előtt ránksötétedet és vagy 50 km-t a vak sötétben más autósra tapadva vagy ép fejlámpa fényénél tettünk meg. Már a GPS-t nem töltöttük és merült a szerencsétlen. Elindítottuk a mentőakciót miszerint Sátoraljaújhelyen érünk hazai terepet és oda kéne jönni aksival Miskolcról menteni. Ez meg is történt. Kaptunk egy feltöltött energiaforrást amivel egy lámpa használata mellett Miskolcig mehettünk az éjszakába. A többi hazajutás már csak apró részlet és bár a második kaland nem a sas útról szól azért megért egy beszámolót.
TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link