Cím: Egyedül az Alpokban 3.
Címkék:
Blog Beljegyzés: A múltkori élmények után egyértelmű volt a folytatás, kérdés hogy milyen irányba orientálódjak. Lehetne menni minnél feljebbb 2500+ felé, vagy 3000+ felé, gleccserjárást megtanulni szervezett úttal, vagy klettersteigezést megtanulni szervezett úttal. A klettersteig mellett döntöttem, beszereztem felszerelést, elmentem falatmászni stb. Sajnos társaság megint nem jött össze, elég kevés szervezett út van, ami megfelelő időpontú. Az is meghozta a kedvem az egyedüli elinduláshoz hogy a múltkor Hochtor-i lejövetel B/C erősségű via ferrata volt. 1.nap Pfaffeinstein(1871m) Úgy gondoltam rámegyek egy B nehézségű útra(Markussteig), hogy biztos legyek a dolgomba. Kissé nevetségesnek hatott ez a B erősség, és az is hogy biztosítófelszereléseket használok, mivel minimális veszélyt véltem felfedezni ezen az úton. A felmenetelt az erős esőzés nehezítette meg... Első tapasztalatom esővel. Mondom van vízálló felsőm, nadrágom, bakkancsom, illetve a hátizsákra is lehet rárakni vízálló hálót. Akkor mi bajunk lehet? Hát sokminden. Hosszútávon nem az igazi az esőben fel le mászkálás. Folyamatosan féltem hogy az újonnan beszerzett fényképezőgép első nap beázik és tönkremegy. Inkább lelkileg visel meg a monoton esőzúgás, és a vizesedés. Amikor nagyon nekikezdett, behúzódtam egy szikla alá, itt döbbenve vettem észre hogy egy gigantikus nagy pókháló a szomszédom. Kis arachnofóbiám van, így rettegéssel telve kuksoltam ebben a minibarlangban, keresve a repedések között a gigantikus építmény tulajdonosát. Talán a Gyűrűk urából ismert Pókboszorkány hálója? Kétlem. Benntről lehetett figyelni hogyan válik a felfelé vezető utam kissebbfajta vízeséssé. Nem baj így legalább izgalmasabb lesz... Sikerült feljutni. 1050 méter szintkülönbség volt, ködben esőben, semmi panoráma. Lefelé elkezdett dörögni, villámlani is, ilyen időben kellett néha kiálló sziklákon mászkálni. Lefelé jövet Valahogy úgy tanultam nem a legjobb ilyenkor ezt tenni. De persze nem csapott belém semmi, még este is gondolkoztam hogy esőben érdemes e hegyre felmenni... Nehéz kérdés, annyira nem áztam szét, a bakancsom beázott felülről kamásli híján, illetve kissé a hátizsákom is. De valahogy mégis, ezzel a tapasztalattal azt mondom hogy esőben nem szívesen indulok ilyen helyre, mert hiába lehet abszolválni a szintkülönmbségeket, de sok élvezet nincs az egészben. 2. nap. Großer feistringstein(1836m ) Miután megtapasztaltam a B erősséget, kinéztem megy C kategóriájut. Félelemmel vegyes izgalommal tartottam felfelé, nem tudtam mi vár rám, milyen lesz az út, meg tudom-e csinálni. Tartottam az ismeretlentől. 1600+ra felérve megérkeztem a magashegyekbe, sziklák, alpesi rétek, a fejembe fújt a nagyon erős szél... Éljen. Lehet felvenni az újabb ruharétegeket, lehet csodálni a mellettünk csúcsosodó Hochswab csoport gyönyörű hegyeit. Micsoda hangulatos itt lenni, olyan mintha egy másik világba csöppenne az ember, a sziklák, és a felhők birodalma. Mindig vissza fogok vágyni... Magashegyek között Elértem az megmászandó hegyhez. Kissé félve néztem a sziklafalat ami meredt előttem. Ezen kell feljutni? Biztos valami kevésbé meredek helyre vezet az út?!. Felvettem a biztosítófelszerelést, és indulás... Nem vezetett máshová az út, meg kell mászni a meredek sziklafalat. Alul álltam, nézegettem hogy ez komoly-e. Kb 10 percet vártam, mire el mertem indulni. Egy idő után a félelem úrrá lett rajtam, és úgy döntöttem ez most nem fog menni...Felmenni még felmennék, de előre féltem a hosszú leereszkedéstől. Így megfutamodtam, nagy nehezen leereszkedtem, aztán kissé arcul vert a valóság. Elkeseredtem, ez egy C nehézség. És van még D, E... Hogy akarok komolyabb hegyeket mászni ha ez se megy? Szomorúan konstatáltam a helyzetet, olyan negatív gondolatokkal volt akkor tele a fejem hogy nem fogok sose feljebb jutni, sose érem el a hegymászó szintet, sose lesz komoly eredményem, sose fogok elérni semmit. Sőt akár ezt az egészet is abba kellene hagyni... C klettersteig Végülis átgondoltam a helyzetet, és arra jutottam hogy vissza kell menni falatmászni, próbálgatni, gyakorolni, hogy minnél jobban menjen. Aztán ha jobban megy vissza lehet térni, társakkal, és megpróbálni megint. Azon gondolkodtam hogy bizonyos szintű hegyek meghódításához elengedhetetlen hogy jól mássz falat/sziklát, nem olyan egyszerű az egész mint gondoltam. Szóval a Großer feistringstein visszazavart a falmászó klubba. Lefelé jövet Visszafelé még fel akartam menni a közeli 1870es Windgrusse-ra. Már kb 1kmre voltam a csúcstól, amikor a Hochswab felől iszonyatos nagy viharfelhők jöttek. Úgy döntöttöem nem megyek tovább és lemenekülök a vihar elől, megint megfutamodtam. Ma már 2djára. A viharból később nem lett semmi, kb 20 perc múlva már napsütésben bandukoltam lefelé. Nehéz kiismerni az Alpok időjárását, most ezt nagyon benéztem. Lefelé menet döntöttem el hogy holnap a híres Hochswabra megyek fel, nem kell via ferrata szett, se semmi, csak kitartás és erőnlét. Úgy gondoltam kissé megnyomom, és megpróbálok minnél több 2000+os hegycsúcsot gyűjteni másnap, mivel éreztem az erőt magamban. 3,nap Hochschwab 2276m . Felfelé menet néha elvarázsolt a völgy ami a hegyhez vezet, olyan mintha szikla istenek figyelnék a minden mozdulatod, olyan mintha nem lennél egyedül. A Hochswab alatti völgyben elképesztő jelenetek játszódott le, komolyan úgy éreztem magam mint a valami paradicsomi idilli helyen, ahol állat és ember harmóniában él. A kőszáli kecskék nagy számban legelésztek, a túristautak mellett néhány méterre... Mindez akkor amikor elég sok ember járt fel alá az utakon, nem tapasztaltam ilyet sosem. Hochschwab völgy Felfelé menet rájöttem még hogy miér tetszik a hegymászás... Mert távol vagy a nagyvilágtól. Attól a világtól ami sokszor ordas, és sötét, és gyakran emiatt te magad is annak érzed magad. Itt viszont a világtól elzárva van az ember, olyan mintha nem venne részt az egészben, mintha nem lenne része ennek a sötét valaminek. Egy hegymászással teli nap után tisztának érzem magam, olyat tettem ami szívből jön, nem ártottam senkinek, nem vettem részt a világ mocskában, csak elértem egy kis célomat, jelen esetben feljutni a Hochschwabra.(vannak negatívumok is, pl nem látom az olimpiát, derült égből jött hogy már 4 aranyérmünk van, sikerült meg is könnyezni:) ) A csúcson Visszafelé a nehezebb utat választottam, kietlen vidék ez, nem találkoztam senkivel, nem túl népszerű útvonal úgy tűnik. Zöldes alpesi rétek, jelölt és jelöletlen 2000+ os csúcsok tömkelegével. De valahogy jellegtelen volt az egész, felmehettem volna még 3 2000+os jelölt csúcsra... De úgy érzem nem ez a lényege az egésznek. Kezdetben az volt a szándékom hogy minnél több csúcs stb... De kicsit átértékelődik minden, valahogy már nem érdekelt hogy feljegyezzek +1-et. Amúgy se nagy sportteljesítmény, hiába magas csúcsa, de ha csak 30 métert mész fel érte. Legyen rövidebb listám, de inkább értékes helyekkel. Távolról láttam két furcsa fickót. Olyan mintha simogatnának egy kőszáli kecskét, olyan közel voltak hozzá. Nah mondom nem meglepő, olyan szelídek hogy szerintem én is egy idő után magamhoz tudnám őket édesgetni. Közelebb érve láttam a fickó fényképezi az állatot is, biztos felrakja faceboobkra. Közelebb érve láttam hogy nem ilyen mókás a helyzet, mivel az állatt kimúlt, a két fickó vadász volt. Különleges volt elmenni mellettük, egy ilyen szép állatt hagyta el a világunkat, ott feküdt kiterülve. Valahogy megcsapott a halál szele, és szomorú lettem. Jobb létre szenderült. Az ember fél az ismeretlentől, a haláltól is, és aggódik, a kecskéért, hogy mi lehet vele, hová került a lelke, mi lehet vele. De szerintem nem kell aggódnia, egész életben azt tette amit az ösztönei sugalltak, legelészett, vizett ivott, társakat lelt, és végül vége. Nem hiszem hogy félnie kellene a túlvilágtól, nem hiszem hogy aggódni kellene hogy bántalma esik. Megláttam és elvrarázsolt. Hohe Weichsel. Gyönyörű hegycsúcs, kereszttel, és tele alpesi madárral. Ilyen az amikor meglátsz egy hegyet és fel akarsz menni rá. már délután 5 óra volt, és elég messze voltam még hogy leérjek. De úgydöntöttem mindent beleadok, aztán gyorsan felmegyek rá. Hisz sose fogok itt járni többé, sose lesz még egy alkalmam. Hohe Weichselen Jó kedvűen kezdtem meg a leereszkedést. A jókedv hamar vége lett, a leereszkedés tortúrává változott térdfájás miatt, kb 1400 métert kellett így megtenni, miközben jelöletlen ösvényen kellett menni. El is tévedtem, de végül nagy szenvedések árán, árkon-bokron, drótkerítésen át eljutottam sötétedéskor a kocsiig. Mikor lenyugodtam, az adrenalin is kiszállt belőlem,átvette helyét az iszonyatos fáradság. Kiszállni a kocsiból is nehezen ment, ez a 2000+ fel, aztán 2000+ le túl sok volt. 4. nap Pihenőnap. 5.nap Cél: Vordenberger Zinken 2010m. Tudtam hogy esni fog aznap, és nem is keveset. Úgy döntöttem rövidebb utakat nézek ki, B/C nehézségű klettersteiggal. Felfelé menet az tűnt fel mennyire sok agresszív vöröshangya van, zavaróan sok, a Gyilkos Hangyák 3-at lehetne itt forgatni. A B/C nagyon élvezetes volt, rájöttem hogy jelenleg ez a szintem, amit élvezek, de még nagyjából biztonságban is érzem magam. Útközben volt egy csúcs, a Fanenköpfl,(1648m) azt kerestem. A vihar jött. A közelgő hegyek már viharban voltak, dörgött villámlott, én meg magas sziklákon mászkálok. Kerestem a Fanenköpfl keresztjét, de nem volt sehol, mentem mentem... De sehol a kereszt, pedig már itt kellene lenni. Lenntről láttam hogy kereszt van rajta. Végül úgy döntöttem visszafordulok, szerintem kb 50 méterre lehettem tőle, a rossz látási viszonyok miatt nem lehetett látni. The winter is coming Szomorúan indultam vissza, hogy ez se sikerült, a visszaindulás kissé pánikszerű visszameneküléssé változott a dörgés villámlás miatt. A siettségben nem vettem észre hogy az egyik kapaszkodónak használt szikla instabil, kiszakadt a helyéről, a biztosítókötél fogott meg, a térdemet meg úgy bevertem hogy folyni kezdett belőle a vér. Elkezdett zuhogni, találtam egy ősember barlangot, itt húztam meg magam kb 1 órán át. A barlangban találtam klettersteig építési maradékot, elkezdtem kincset is keresni, ástam hátha találok valami eldugott dolgokat. Végül az idő szépre fordult, lefelé menve láttam azt a bizonyos a keresztet alulról. De jobban megnéztem, az nem kereszt, hanem ilyen irányjelző tábla szerűség... Én ott voltam a helyen, de azthittem ez nem a csúcs, mert a csúcson ugye kereszt van. Most esett le hogy jártam a Fanenköplfön, csak nem vettem észre. Aznapra nem volt szállásom, úgy terveztem hogy kocsiban alszok. Végül úgy érezte nem fog ez menni, bekérezkedtem egy közeli hüttébe, ott töltöttem a borzalmas éjszakát. (rossz alvó vagyok, idegen helyen, környezetben nehezen alszok) 6.nap Egész este esett, A Bosruck(1992m) lába alatt voltam, kocsiban gubbasztva vártam hogy tisztuljon az idő. Kb délig vártam, majd elölt az unalom. Kicsit úgy éreztem magam mint az expediciós hegymászók akik várják a megfelelő időpontot a csúcsmászásra. De végül aznap nem volt csitult az idő, és nem volt semmiféle csúcstámadás. 7.nap Grosser Buchstein(2224m) . Eső lesz ezen a napon is, de kevesebb mint az előző napokban. Mi kell más, indulni, kell, és csinálni. B/C klettersteig, és 1600 méter fel és le a mai program. Összekevertem az utakat, aminek hatására 1-2 órát kóricáltam a ködös semmiben, jelöletlen ösvényeken bolyongva. A klettersteig felé vezető út jelöletlen volt, és jellegtelen ösvények vezettek mindenfelé, végül feladtam a küzdelmet,és úgy döntöttem a normál úton megyek fel. Felfelé menet Életem legszebb panorámája Felfelé menet Később megtaláltam az igazi Klettersteig Südwand elágazást, ahol jártam az valami Klettern Südwand sziklamászó hely felé vezetett volna...Elindultam a Südwand klettersteigen, hóesés volt, kb 0 fok. 300 méter fel. Látási viszony 0, csak az alattam tátongó mélységet, és a felettem elterülő sziklatömeget láttam. Idővel elkezdtem fizikailag fáradni. A kesztyűm átázott, és fázott a kezem(kesztyűn spóróltam, nem kellett volna)... Félelmetes volt egyedül, néhol húzós volt a felmenetel, és veszélyes is néha. Féltem hogy egyre feljebb és feljebb jutok, és találok olyan helyet ami nem fog menni, és akkor indulhatok vissza, és egyre nehezebb és nehezebb lesz visszajutni. Nem élveztem az egészet, nem volt benne élvezet, kimerülve, veszélyes sziklákon mászni, már azt vártam hogy vége legyen. Végül persze vége lett, fennt a csúcson néhol kb fél méteres hófúvások voltak. A megpróbáltatások miatt csúcs eufória is előkerült. Lefelé már inkább a normálúton jöttem le. Húzós nap volt. Fennt hóe sésben kb -5 fokban Lefelé menet Lefelé menet 8.nap Cél Hexenturm 2172 m . Alacsony morálú felmenetel volt. Megint esett... A több napja zajló esőzés kissé kikezdett, és letörtem emiatt. Nagy sár is volt. B/C klettersteig ment fel, ilyen időben veszélyes is lenne, és nem várna fennt semmi. Útközben eldöntöttem nem megyek fel az időjárás miatt a Hexenturmra, csak az útba eső éppen 2000+os Nattelnriegelre. De ez nem adott elég motivációt ahhoz hogy folytassam, így kb 1600nál levonultam. Valahogy az eső szép lassan, de kiveszi az ember erejét, és megtöri. A sziklákat, hegyeket is megtöri a szél, és a víz idővel. Másnap hazaindulok. Készítettem egy rövid, zenés videóösszeállítást is a hétről, hogy emlékezzek rá mindörökké: https://www.youtube.com/watch?v=aXISCd3y5XM
TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link