Cím: Az ellenfél önmagam II
Címkék: Mátrahegy 30
Blog Beljegyzés: Mátrahegy 30 Buta ember beállítja az ébresztőt a full okosóráján, minden hétköznapra. Elaludtam, közel másfél órával később indultam el. Valahol a 3. falunál esett le, hogy itthon hagytam a nagy kapkodásban a túrabotokat. Menetközben bár cseppett sem voltam éhes legyürtem pár szendvicset tápanyag előkészítés címén. Közben Ensteinként számolgattam hogyan lesz ebből a tervezett 6 órás teljesítés. Arra jutottam, hogy futnom kell, jó sokat. Gyöngyös előtt igazoltattak a rendőrök. Toporgásomat látván rákérdeztek csak nem é a tt-re? Mire én igen. Sok sikert, kitartást és vigyázzon magárával utamra engedtek. Mátrafüredre még be sem érve fura világítósárgás emberkék akadályozták a forgalmat, kiderült polgárőrök. Olyan sok volt már az autó, hogy a helységnév táblától kb. 500 méterre tudtam leparkolni. Itt találkoztam össze legutóbbi ideiglenes társammal, aki már úton volt a Muzsla-tető felé, gyorsan szót váltottunk igen ő is 30-on indult. Nekem még innen vagy 1,5 km futás az erdészetihez hogy 8 óra előtt beérjek nevezni, pecsételőt felvenni és indulási bélyeget kapni. Minden előző motyómat esőruha széldzseki és felesleges más egyéb plusz 2,5-3 kg a hátizsákomban maradt. :D jól kezdődött. A mai első jó döntésem a bakancs volt, tekintve hogy jócskán dagonyás volt az út. Fagyhatár körültől itt-ott jeges és csúszós. Muzsla-tetőre laza kocogással, erős gyaloglással értem be. Nagyjában itt ért be a gondolat mennyi felesleges cucc van a hátizsákomban. Cserébe meg lett az "üzemi hőmérséklet". A vékony gyerek cérnasapka is jó választásnak bizonyult. A Rákóczi-forrás és a hozzá vezető terület sok hasonlóságot mutatott a "hazai" zempléni részekre. A Bérc-hotelnél a csorda szellemet követve szépen lekövettem néhány 40-est, de szerencsére egyikük rákérdezett biztosan erre kell-e jönnöm. :D így csak 2 km plusszom lett. A Mátraháza-i ellenőrzőpont előtt utolértem a Kiss Péterről ismerősömet. A Télizöldes mozgó ellenőrző pont a nagy szélben esősátorostól majd nem igazi mozgó lett. Innen a parádsasvári autós büfé következett. A kastélyról az erdő egy ritkásabb részén keresztül sikerült egy szép fotót készítenem. Itt magamévá tettem két zsíros kenyeret két lekvárosat, innivalót kerestem, de vagy bamba volta, vagy valóban csak a büfé sajátja volt. Maradt a hazai ásványvíz. Sós-cseri-tető felé elhagytam ismerősömet és látható volt hogy kezdünk szét húzódni. Többször 10-15 percen át egyedül voltam. Elfutott mellettem két srác nevezzük gyorslábúnak és repülő nyúlnak, egy lánnyal ő legyen Pocahontas, mint a szél. Kaptam 3 csókolomot. Hát ez percekre letört, de felvettem az öreg bölény nevet és csak azért is belehúztam egy fél kókuszrudat majszolgatva. Parádóhuta, Hubertus söröző a kitérővel 20,8km. Meglepően jól elvoltam főleg 3 óra 20 perc rész idővel. Megettem még egy kókuszrudat hozzá sós kekszet, fura egyveleg de így kívántam. Viszont rám jött a koffein éhség itt már kávéztam is még szintén hazait. Egy levett vékony pulcsival növeltem hátizsákom tartalmát. Némely napsütéses, szél csendes helyen nyári meleget éreztem. A sárdagonyászás közben eszembe jutott az a vizionált kép ahogyan vaddisznók ülnek a gerincen, néznek lefelé és rajtam röhögnek. A nadrágom szárának elázása nem volt számotevő simán megszárítottam önmagam. :D Egy kékkútból tankoltam magamnak vizet és lélekben elmében készültem a Pisztrángos-tó, Gabi-halála, Sötét-lápa nyerge, Kékes-tető négyesre. Pisztrángos-tó elég jól sikerült bár sok lelkierőt merítettem a többiek szuszogásából is! :D Gabi-halála fájdalmas volt. A talpam, az izmaim, valahogyan most utolértek ezek. A rövidke egyenes szakaszon sóskekszel bekombináltam magamba pár szem szőlőcukrot fél liter maradék kút vizzel. Itt láttam egy kis maradék havat is és kezdődött az itt-ott jeges csúszós rész. Kékes-tetőre ehhez képest könnyebben értem fel, igaz sokat jelentett az ösvény lépcsős kialakulása, néha a felső combomra támaszkodva lépdeltem, pár 5-10 másodpercnél tovább nem álltam meg az étteremig. Táplálkozás, zsíroskenyér és lekvároskenyér és végre tea. Feltöltekeztem és irány lefelé. Nagyjában végig tudtam futni kivéve ahol nagyon köves, sziklás volt. Itt már újra többen voltunk hiszen a 20-30-40 egy útvonalon tért vissza az Erdészetihez. Az utolsó 2-2,5 km-en maradt erőm belehuzni kicsit, hogy a 6:30 meglegyen. Összegzés: Sík terepen, lejtőn, enyhe emelkedőn hogy időt nyerjek a Kékes botok nélküli megmászására, futottam. A vége 34,6 km(kerültem egyet a 40-re) 6 óra 29 perc lett. Mozgásban 6 óra 04 percet töltöttem. A maradék 25 pecsételés, táplálkozás, fényképezés, egy-két perces útirány keresés. Az iskolában rengetegen gyültünk össze beérkezéskor, itt amíg vártam az oklevélre felfaltam 6 virslit, 2 liter tea és narancslé kombót. És kivételesen lelazítottam magamat, így 2 óra mulva mire hazaértem nem ülő helyzetben szálltam ki a kocsiból, hajlottak a térdeim. :D Ismételten nagyon jól éreztem magamat! Jó túra volt, jó helyen szervezve és nagyon jó társaságban! https://drive.google.com/open?id=0B8qj7lwywzM1R2czak8zaXhla3M
TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link