Cím: Az ellenfél önmagam V
Címkék: Regéckör
Blog Beljegyzés: Az egyik általam leginkább szeretett zempléni részen Regéc körül turáztam. Hosszú több napos turáimra készülve a 60 literes hátizsákomat vittem magammal, minden földi jóval megtömve erre a turanapra. Súlya 12 kg volt. Regécen a Huták felé vezető közút melletti vár felé kialakított murvás út alsó parkolójában álltam meg. Ez gyakorlatilag a közút mellett van, én úgy vagyok vele ha tura hát legyen tura. Fél nyolckor még nem sokan tobzódtak meghódítani a várat, egyedül voltam. Bemelegítésként kocogva az emelkedőkig, majd erős gyaloglással a várig, megcsodálhattam a Hernád völgye látványát, valamint a mára eltervezett útvonalam távoli részleteit. Vissza a parkolóig futva tettem meg a távot. Hátizsákomat magamra gyógyítva még egyszer ellenőriztem bezártam e az autómat, majd elindultam kedvenc Zemplénem belsejébe. Visszafelé Regécre indultam a kék turista jelzést követve Dorgó tető felé. Útközben hátra tekintve nagyon szép kora reggeli látványt nyújtott a vár távolodó látképe. Kemencés kő felé megviccelt a turista jelzés egy elágazásban éppen a középen lévő fára történt felfestése, de a hiányérzetem időben csöngetett és nemes egyszerűséggel átvágva a Boldogkőváraljai patak ágain a helyes útra tértem. Közben éppen nyíló Galambvirágokra, Tavaszi kankalinokra, Madársóskára bukkantam. http://www.turatars.com/user/gallery/view/name_FZoltan/id_153169/title_Galambvirag-I/ http://www.turatars.com/user/gallery/view/name_FZoltan/id_153176/title_Tavaszi-kankalin-III/ http://www.turatars.com/user/gallery/view/name_FZoltan/id_153178/title_Madarsoska/ Kemencés kő és leginkább a mini kanyonra hasonlító ösvény ismét lenyűgözött. A Kemencés kővel szemközti sziklaalakzat méltó párja lehet a Pengő kőnek! Dorgó tető felé tovább haladva egyre jobban éreztem, hogy az alá öltözetemen könnyitenem kell, megjött a fűtés. Dorgó tetőre felérve át is öltöztem, "cica nadrág" és kapucnis pulcsi is a hátizsákom lakója lett. Közben reggeliztem is. Itt találtam rá a kerítés mellett a Dorgó tetői csúcs irányában az első Bogláros szellőrózsákra. http://www.turatars.com/user/gallery/view/name_FZoltan/id_153181/title_Boglaros-szellorozsa-II/ Bekecskert felé tovább haladva meglepődve hallottam vadkacsák hangját, majd kifordulva egy kanyarból csoda szép tőzegláposra bukkantam. Igazi zsombékos, mocsaras, nádas amolyan "nagy könyvi" részre. Mellette állva figyeltem fel a béka nász első jeleire és a már útben lévő szőlőszem nagyságú szerelem gyerekekre. Focilabdát megszégyenítő méretű göbökben lebegtek a vízben. A rostallói leágazásnál egy hasonló, de méretében kisebb lápos is van. Pengő kő felé Erdei szélfűre bukkantam, még bimbós állapotban. Nagyon ritkán gyönyörű törpe napraforgó virágra hasonlító Lókörmű martilapú virágok "mosolyogtak" rám. Pengő kőt oldalról csodáltam most meg tovább haladva a Nagy Péter mennykőre. A Nagy Péter mennykő elsőlátásra szerelem számomra. Az utolsó méterekig takart panoráma kilátási meglepetése szerintem bárkit megfertőz turistává és leginkább visszatérő látogatóvá. A mai napon megajándékozott a csúcsára vezető ösvényen és mellette a csodálatos fehér virágú Galambvirágok üde foltjaival. A csúcsról sajnos nem nyílt most tiszta kilátás párás volt még a levegő, de így is érzékelhető volt a mélység és távolság magába szippantó érzése. Nem tértem vissza a turista úton, hanem a Bagoly bérc felé a gerincen vágtam át ámuldozva a csúcshoz és néha talán még tőle is szebb szikla alakzatokban, de a kilátásban a fáktól takartabb panorámában. A nagyobb kövek között vastagabban megállt avarban rendkívül óvatosan lehetett közlekedni, bokatörős terep volt. A gerinc déli oldalán néhol talán száz négyzetméteres Ikrás fogasír szőnyegekre bukkantam, ezt percekig elnézegettem, miközben vigyázva kerülgettem a növénykéket. Bagoly bércről egy 50-60 méter széles fenyő sávon átvágva tértem vissza a kék jelzésű turistaútvonalra. István kút és Mlaka rét felé indúltam tovább várva a találkozást a nyíresekkel. Hát ez egy amolyan igazi balalajkás ligetes élmény. A kulcsos ház felé jobbról szép már már napozásra hívogató élénk zöld füves rét, balról egy szép nyíres. http://www.turatars.com/user/gallery/view/name_FZoltan/id_153189/title_Istvan-kuti-nyires/ A kulcsos ház lakott volt, köszönésen kívül és a még postán vehető e át a kulcs kérdésen kívül nem zavartam a párt akik úgy tünt főzéshez készülődtek. A Vadászház az előtte lévő tó irányából lenyűgözött. Az a full meditációs hely. Ahonnan nem akarsz soha eltávozni. Ami örökre megfog. Nem igazán lehet szerintem leírni a látványt. http://www.turatars.com/user/gallery/view/name_FZoltan/id_153190/title_Istvan-kuti-vadaszhaz/ Mlaka rét ami a maga nemében egyedül álló a nyírligeteivel, a pihenőben kicsit elszomorított a szemetességével. A Kulturista átok itt sajnos kiütközött. A Sólyom bérci kitérő viszont kárpótolt. A felfelé vezető enyhe, majd kissé nehezedő ösvény utolsó köves sziklás szakasza ismét egy kibukkanós élményt nyújtó panoráma kilátó hely. Egy pár itt már "itta" a látványt, bár a hölgy féltette bátrabbik felét aki lentről körbe járta a bércet. Itt mondjuk úgy tizenegy óraiztam és közben elmeditáltam egy 10-15 percig. http://www.turatars.com/user/gallery/view/name_FZoltan/id_153194/title_Solyom-berc/ http://www.turatars.com/user/gallery/view/name_FZoltan/id_153195/title_Solyom-berc/ Mlaka rét felé, majd jobbra kanyarodva a sárga jelzésen Középhuta irányába indultam. Itt már érezhetőbb volt ismét az ember, mint terraformáló jelenléte az erdészeti útban, a motorosfűrészek hangjában. Egy tisztításon dolgozó munkások mellett elhaladva találkoztam egy apa fia párossal, akiknek érdeklődésére elmondtam igen jóirányban járnak, csak a jelzés igen kopott az út pedig az éppen dolgozó munkások által ott "felejtett" ágaktól éppen alig járható. Középhutáig ezután turista társaim sokasodtak, egyre többen jöttek szemből, a nagykönyvi Mlaka rét Sólyom bérc és István kúti megközelítés ez. Középhuta előtt nagy bálás szalmákra találtam, majd egy bekerített karámra, és kifutóra "hegyi tehenekkel". Az út mellett szép Berki szellőrózsákat fényképeztem le. A Hutákon közúton átvezető út különösebben nem volt izgalmas, ha csak nem annyiban, hogy sehol sem volt használható kék ivókút. Amelyikről nem volt a nyomókar leszerelve abból sem jött víz, ha meggebedve nyomtam sem. Nem volt gáz tekitve, hogy a 3 liter vízből még a felét ittam meg. A patak és a hegyoldalban nagyon szép Ikrás fogasír, Aranyveselke, Tyúktaréj, Szellőrózsa vegyes foltokat látam. A regéci vár irányában a Zabarla pihenő felé a fennsík jelleget öltő, legeltetett területek egy a lágyabb jelleget adtak az útvonalnak. Itt találtam naposabb részeken teljesen kinyílt állapotban Tavaszi kankalinokra. A várhoz felfelé haladva már hallhatóan többen voltunk. A parkoló irányából és az L jelzésről is turistákkal találkoztam. Autós várturistákat itt is kisegítettem némi tájékoztatással. A vár hátizsákkal is élmény volt :D ! Visszatérve a kocsimhoz, letettem "testem részét" és futómódra váltva vissza kocogtam a várhoz majd le. Kétszer. Összesen megtettem 41,5 kilómétert 7 óra alatt. Ebből 15-öt futva(hátizsák nélkül). Három negatívummal zártam a napot. A sárga jelzés minősége. Az ivókutak hiánya. Jancsi és juliska. Harmadik visszafelé futásomkor már a múrván futva fiatal pár mosolyogva gyorsított rá autójával gondolván milyen jó lesz az nekem ha 50-60 méter hosszan zeolit port fogok beszipákolni. Fura, de mások megálltak. Szponzorok! Ismeretlen férfi Óhután, aki kékkúti morgásomat hallván látván szó nélkül kezembe nyomott egy üveg ásványvizet! 3. vár futásnál ismeretlen férfinak köszönöm a kávét a vár teraszon! Regéc várfelhajtó ismeretlen férfi turista busszal sofőrként miközben már átöltöztem szintén kávéval és vízzel kínált. A turista csoportnak köszönet a mentális pluszért 2x felfutás és lefutás 3x felfutás 3x lefutásnál megtapsoltak. Ha valaha is ide tévednek köszönet!
TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link