Cím: Húsvéti körmenet
Címkék: Cserehát körtúra
Blog Beljegyzés: Húsvéti körmenet Csobádi Csobban-tói pólóban. Egy meghívásos igen jó hangulatú horgászversenyt követően viccesen megígértem társaimnak a Csobádi Csobban-tói póló létrejöttét és az abban történő "hírvivői feladatok" ellátását :D . Így a póló elkészült és én magammal vittem sok ember nagy derültségére. Maga a túra számomra szintén igen jól sikerült, ismét jól éreztem magamat. 54km 8 óra 25 perc, nézelődésekkel és jelzés nélküli turistautak keresésével. Encs, Abaújdevecser, Fancsal, Baktakék, Abaújszolnok, Szanticska, Felsőgagy, Csenyéte, Fáj, Fulókércs, Szalaszend, Méra, Encs. A Cserehát déli részén jellemzően inkább dombos, lankás területeken vezető útvonal csak néhol okoz meglepetés szintemelkedéseket. Sajnos jellemző volt a nagyfokú elhanyagoltság, a jelek hiánya. A fogalmilag látvány orientált turista nem fog itt maradandó élményekre találni. Közel egyharmadában mezőgazdasági és műúton vezet az útvonal, tekintve országjáró mivoltát. A már erdőjárós részek viszont azon kevésbé jártak közé tartoznak melyek igen elhanyagoltak, volt melyeken nem tudtam közlekedni annyira benőtt volt, pedig hol van még a vegetáció igazi nyári burjánzása! Sokszor több kilométeren át hiányoztak a jelzések, alternatív jelekként talán éppen az erdészeti dolgozók festettek fel szín helyes nyilakat. Volt amikor az erdészeti utak karbantartása során 20-30 méterekkel került új nyomvonalra a turista út. A szégyenfoltra is rátaláltam mely a Magashegyi kilátó Szanticskánál. Hát ő Ripped. Megszűnt, használhatatlan, életveszélyes. Pedig azon kevés helyek egyike ahonnan belátni a Zemplén nyugati vonulatait, egyszerre a regéci és boldogkőváraljai várat. Ugyanakkor északnyugati irányban a Szalonnai-hegység, Aggteleki-karszt és Szlovák-karszt vonulatai látszanak. Délre tekintve a Cserehát lágyabb vonalai adnak kontrasztot a magyar "magas-hegységekhez". Volt némi információm az elhanyagoltságról ezért korán napfelkeltekor keltem útra. Abaújdevecserről a településről kihaladva éppen az utolsó háznál egy bazi nagy kaukázusi a ház őrző aki a kerítésre felállva simán szemtől szembe néz veled! Én futásaim során már "találkoztam" vele azt alkalmazom, hogy az utca túl oldalán csendben elsunnyogok, így nem akarja kidönteni a kerítést csak ugat egy ideig. Abaújdevecsert elhagyva sikerült igen szép napfelkeltés képet készítenem a regéci várról. Fancsal felé a kéken az első meglepetés hogy a jelek egy valamikor villanyoszlop gyámokra történt felfestése után két domb után folytatódnak egy oszlopon. De a mezőgazdasági út vonala végigvezet az oszlopig. A legelőn kutyatejek, pimpók virágoztak teljes pompájukban. A zöld fűvel kontrasztot adó sárga tavaszi virágok kellemes látványt nyújtottak. A kora reggeli nyugalomnak köszönhetően még több őzet láttam legelészni a repce és búzaföldeken. Az agancstisztítás már elkezdődött, de még barkás fiatal bakokkal is találkoztam. A még bevetetlen szántók szélein rókákat is láttam akik vagy egerésztek, vagy a még nem túl élénk fácánokra vadásztak. Fancsalról Baktakék irányában leginkább telepített akácosokon vezet át az útvonal, a rájuk jellemző pionír aljnövényzettel. Baktakéket elhagyva a Katalin-kilátót ajánlom mindenkinek meglátogatni innen szintén szép panoráma nyílik a Zemplénre és a Cserehátra is. Baktakék majd Abaújszolnok felé a legelőkkel tarkított vegyes erdők nyiladozó levélzetükkel a kökény fehérlő virágaival késztettek meg-megállásra. A gondozott gyümölcsösök egységes virágtakarót nyújtottak éles kontrasztot adva a már zöldellő erdőkhöz. A csúcsok között egy egy falu fölött kimagasló templom torony most is a nem vagyok eltévedve, jó helyen járok érzését hozta magával. Abaújszolnokon baloldalról figyeld a fő utcán a síremléket! Itt fel felé kell indulnod a jelzés igen elmosódott egy villanyoszlopon találod. Az utolsó házakat elérve mellettük balra fordulva majd egy kökényesen átérve ér a meglepetés. Az adott ültetésnek megfelelően én most egy búzatáblában kötöttem ki. A helyes út ha jobbra majd a táblasarkánál fel az erdő felé haladsz. Ott fogod megtalálni a jelzést pár nagy tölgyfán. Innen még haladj tovább 40-50 métert mert a nyiladék nem látható! Kellemes erdei séta utáni levezetésként dzsungelharcra készülj! Az ösvényre benőtt kökény, szeder, vadrózsa 10-15 cm magasan van elvágva. Még nem indultak különösebben hajtásnak, de szerintem ez itt nyáron járhatatlan. Az átküzdés elnyeri jutalmát az emberi terraformálás hatására a beton és tégla törmelékkel feltöltött erdészeti út lesz a díjad. A jelek egyedi felfestése lesz a bónusz! Ez után egy öreg tölgyesen áthaladva a gyérítés folyamán és az erdészeti út nyújtotta plusz megvilágítás hatására a mikroklímában gyönyörű télizöld, gólyahír és tavaszi kankalin vegyes mezők jöttek létre. Őrzőjük egy gyönyörű agancsú őzbak. A turista útvonal itt miközben lefelé haladsz a tölgyesen át egy rétben ér véget ahol gólyahírrel vegyesen ibolya mezőn kell átgyalogolnod. A helyes irány az ösvény vonalának egyenes folytatása. Nagyjában 100 méteren belül találod meg a jelzéseket és az eddigi nyomvonaladhoz képest jobbra kell fordulnod! Akkor indultál a helyes irányba ha jobbra lent egy vízmosást fogsz látni két partján mintegy 4-5 méter szélességben egyedi növénytakaróként gólyahír mezővel. A zárt tölgyesekre jellemző a kevés aljnövényzet, az ebben bekövetkező bármilyen változás gyérítés, kipusztulás rövid időn belül az aljnövényzet és közöttük a virágok fejlődését teszi lehetővé. Szanticska előtt a kaszálón most teljes pompájában virágzott az orvosi tüdőfű. A hatalmas mező, a több ezernyi méhecske, dongó, lepke és más egyéb rovar szín és hang kavalkádja percekre megállásra késztetett. A napsütés és a kisebb bárány felhők által keltett árnyékosabb foltok váltakozása az "Igen ezért jöttem" érzését hozta elő. Annyira belefeledkeztem a látványba, hogy a 25-30 méterre előttem lévő engem bámuló mezei nyulat későn vettem észre, így húsvéti nyúl fényképe elmaradt. Szanticska már a létezésével egy külön történet lehetne. Mintha egy másik valóságba érkeznél. A vendégházaknál parkoló autók paradoxonban voltak a régi házak gyönyörű korhű felújítottságával. A sütőlapát, kocsikerék díszekkel, a taliga virágtartókkal. Technika és technológia a régi valóságában. Amikor még nem formáltuk át, csupán éltünk a természet részünkre adott lehetőségeivel. A húsvéti láma a pónival igazi nagy meglepetésként ért. Nagyon szépen rendezett, tiszta utcácskákon vezet át az út a Magashegyi-kilátó és tanösvényfelé. Nagy szomorúságot okozott a kilátóhoz vezető dzsindzsa és maga a kilátó állapota. Mintegy mementó avagy emlékmű. A kilátótól pedig a Cserehát egyik legszebb és legtöbbet nyújtó panorámája lenne látható. Felsőgagy irányába hosszan mezőgazdasági utakon haladtam. Mely a napon sütkérező több lepkefajjal dobta fel a napomat. Felsőgagyra behaladva szépen kialakított pihenőkert fogadott, aranyhalas tavacskával. Itt találtam rá a húsvéti bárányokra is. Felsőgagyról Csenyétére egy igen csak kaptatós szerpentinen vezet át a műút, felérve meg is ünnepeltem egy újabb kocogással. Beérve a faluba egyszerre láttam a tiszteletet és az "újabb bolond" kifejezést a szemekben. Egy talicskát toló ember megkérdezte mit keresek itt, tán eltévedtem? Az idejöttem válaszomra csupán rám nézett és legyintett. A temetői útnál jobbra fordulva kocogtam tovább az üres flakont látva a kezemben egy férfi utánam szólt, hogy feljebb van több működő kút. Itt tankoltam majd tovább kocogtam. A gyerekek nagy viháncolással futottak utánam egy pár száz métert de egy hangos "SMS"-re a gyertek visszára megálltak. Csenyétéről kiérve egy valamikori legelőn át haladtam és úgy egy kilométer után tudatosult bennem, hogy rossz az irány. Szerencsére az út visszavezetett metszve a turistaútvonalat, így megúsztam 3 km plusszal :D . A nagy öröm addig tartott míg egy frissnek tűnő erdészeti útkialakításig nem értem. Itt a turista út megszűnt vagy annyira benőtt volt, hogy nagyjában 2 kilométeren át az új erdészeti úton haladtam 20-30 méterrel az útvonal mellett. A következő jelet Fájon a focipálya sarkán a nagy odvas fűzfán találtam. Fáj bosszantó. A Fáy-kastély elméletben felújított állapota nem fedi a valóságot. Szerintem rossz állapotban van. Az épület hátsó homlokzata vakolatban hiányos, rossz állapotú. Szemközti bejárati homlokzatán több fekete fólia üvegezett ablakot láttam. Maga a park hát úgy ahogy rendben tartott. A jobb sorsa érdemes kastély talán a managementnek is köszönhetően elhanyagolt. Szalaszend felé haladva többször is odvas keltike, gólyahír vegyes mezők mellett haladtam el. Az igazában már egyik faluból a másikba haladás nem nyújtott különösebb látványosságot. A kivétel a Méra felé vezető igen hosszú "elgondolkodtató"-nak elnevezett út. Innen ismét szép kilátás nyílik a Zemplén irányába. A Borsó-hegytől az Abaújszántó Sátor-hegyig végig tekinthető a hegyvonulata. Egyszerre nyújtva a regéci és a boldogkőváraljai vár látványát. Sajnos a levegő páratartalma miatt igazán szép képeket nem tudtam készíteni, de tájfotósoknak ajánlom a helyet. Az utolsó pár kilométer egyetlen meglepetése az ismerős lovaskocsissal való találkozásom volt, aki rákérdezett hová a fenébe megyek csak így gyalog? Az első hallásra nem különösebben vonzó útvonal összességében mégis látnivalókban gazdag. A települések a maguk kulturális egyediségükkel elgondolkodtatóak. A túra hosszának rövidítése megoldható, ha a megközelítésre a 3-as főutat Miskolc irányából, Szikszói letéréssel Alsóvadász, Abaújszolnok, Szanticska irányába, vagy Encs után Méránál letérés Szalaszend felé választjuk.
TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link