Cím: A szépség és a jóság
Címkék: JÓ napot kívánok!
Blog Beljegyzés: Manapság egyre többen kívánnak: „Szép napot!” Mert nem gondolnak bele, hogy a jóság és szeretet nélkül semmit sem ér a szépség! A minap a világhálón olvastam Tamás Mária írását. [1] Ide másolom, mert mélységesen egyet értek vele: „ Jó napot! vagy Szép napot! . … gondolkodjunk el rajta, mennyire helyettesítheti a régi, megunt „Jó napot!” formulát. A különbséget els ő pillant á sra nem is vesszük észre, hiszen mindkett ő egy j ó k í v á ns á g form á t ö lt ö tt k ö sz ö n é si m ó d. De m é gis van k ü l ö nbs é g a gy ö kerekben é s a jelent é s ü kben. Mindenekel ő tt a SZ É P é s a J Ó k ü l ö nbs é g é r ő l lehet elgondolkodni. A J Ó egy bels ő , á lland ó , szellemi min ő s é get k é pvisel, a SZÉP egy küls ő , formai, anyagi min ő s é get. Nem mindegy, hogy azt mondják valakir ő l, hogy j ó , vagy azt, hogy sz é p. Emberi é rt é kben gondolkodva ink á bb szeretj ü k magunkat j ó emberekkel k ö r ü lvenni, mint sz é pekkel. A sz é ps é g m ú land ó , de a j ó s á g á lland ó , s ő t egyre fejl ő d ő bels ő tulajdons á ga az embernek. Vissza a gyökerekhez. Lehet, hogy ma már kevesen tudják, hogy a „Jó napot! ”egy régi szakrális köszönés csökevényes formája, ami még mindig hordozza magában az eredeti információt a „JÓ” szóban. Az eredeti forma: „Adjon Isten jó napot…. ! (a végére tették a köszönteni kívánt személy nevét, és/vagy esetleg a velünk való kapcsolat meghatározását is: „Adjon Isten jó napot Sándor szomszéd!”) Ezzel az üdvözlési formával a legmagasabb tökéletes min ő s é g, az Isten á ldását kérték a másik emberre. Amikor röviden akartak köszönni, akkor sem az „Adjon Isten”, hanem inkább a „jó napot”- részét hagyták el a mondatnak. Kés ő bb, ahogy a szakralit á s kezdett kiveszni az emberekb ő l, m á r kimaradt az Isten a k ö sz ö n é sb ő l, é s a formula á tv á ltott a mindannyiunk á ltal ismert é s megszokott „ J ó napot k í v á nok! ” -ra. Most lehet t ö prengeni azon, hogy melyik j ó k í v á ns á g hoz nagyobb szerencsét az ember tevékenységére, az Isten áldásának kérése vagy a saját emberi személyünk szándéka, kívánsága. Így aztán maradt a „Jó napot!”, ami még mindig tartalmazta a tökéletes isteni min ő s é ggel val ó kapcsolatot a „ J Ó” sz ó kapcs á n, hiszen a „ J Ó” , mint min ő s é g az Istenhez kapcsol ó dik, a kollekt í v tudatba beiv ó dott „ J ó isten ” kifejez é s ü nk miatt. (A „ Sz é p Isten ” kifejez é s ú gy-e nem hangzik ennyire ö sszetartoz ó nak?). De ami ó ta sz é plelk ű honfit á rsaink az Isteni min ő s é ggel m é g szoros kapcsolatban l é v ő „ J Ó” sz ó t „ SZÉP”-re cserélték, már érezhetjük, hogy ez pontosan a lényegét tépte ki a köszönés még megmaradt formájának. Mindezen emberi beavatkozások ellenére mégis benne maradt valami Isteni ebben a formulában is: a „napot” szó, ami talán nem annyira evidens, de az analógiás gondolkodás szerint ugyancsak az Isten szimbólumköréhez szorosan tartozó fogalom. Vajon, ez is el fog veszni a modernség lázában ég ő prof á n anyagi vil á gunkban? ” Karácsony estére bátyám hidegtálakat hozatott valahonnan. Bizonyára abban az üzemben sem „ Jó munkát! ” kívántak egymásnak, hanem szépet . Mert a tartármártásban tejföl helyett joghurt, cukor helyett édesítőszer, tojás helyett engedélyezett ételszínezék volt. A sonkában nem volt só, és nem füstölték, a tormában nem volt ecet, a franciasaláta zöldségei pedig nem voltak rendesen megfőzve. Egyszóval: ehetetlen volt. De SZÉP! Bizonyára bennünk volt a hiba! Mert JÓ étvágyat kívántunk egymásnak, és nem SZÉP étvágyat! De folytathatjuk a kívánságokat: A bányászok ezentúl SZÉP szerencsét fognak kívánni? Esetleg a boldog kívánásokat is szépre cseréljük, és Boldog Új Év helyett, SZÉP újévet! A fiataloknak „sok boldogság” helyett, „sok szépség”-et kívánunk a házasságukhoz? Vagyis a boldog házasság helyett olyat kívánunk, amit a külső szemlélő SZÉP-nek lát, de az ifjú pár állandó veszekedésben őrlik egymás életét? Boldog születésnap helyett boldogtalant, de SZÉP-et kívánunk!? Igen, egyre több nem egyházi gimnáziumokban is az illem kódex előírja a diákoknak a: „Jó napot kívánok tanár úr!” és a „Viszontlátásra tanárnő” típusú köszöntéseket. Talán a munkahelyeken is elő kellene írni, amíg nem késő. Mert ha a jóságot szépségre, az Istent emberre, később meg embertelenségre cseréljük, akkor elvész a jóság, a hit, a szeretet, a remény… Az ilyen embert a magyar nyelv hitehagyottnak nevezi… Az pedig már egyenlő a lelki, majd ezt követően a testi megsemmisüléssel! Ismerek gyönyörű 90 éven felüli „fiatalokat”, kiket meggyötört az élet, a betegség, de a szemükben ma is ott ég a tűz, mert „megmarad a hit, remény, szeretet, e három”. [2] Hiszen ezek nélkül nincsen élet. Naponta felsétálnak a Gellérthegyre. Visszafogottabban ugyan, de hetente egyszer-kétszer ma is járják az erdőket. Saját tempójukban felmennek Hideghegyre, hogy aztán rozoga térdeiket kímélve lejöjjenek a sí busszal Királyrétre. Igen, ők is megöregedtek, és addig maradnak szépek, amíg hisznek benne, hogy minden áldott nap új örömöket tartogat számukra… Szádeczky-Kardoss Géza szkgeza51@gmail.com [1] www.bennunkavilag.hu/index.php/2017/10/06/adjon-isten-jo-napot/ [2] 1. Kor. 13:13 .
TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link