TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link
Cím: Lazulás a Naszályon, piknikkel súlyosbítva
Címkék: Naszály Kosd
Blog Beljegyzés: Lazulás a Naszályon, piknikkel súlyosbítva Birtalan Gyula és Enikő szervezésében A szombatot megelőző két hétvégén, kicsit feszegettem a határaimat. Na jó nagyon… :D Ellenben   arra következtetésre jutottam, hogy nem feltétlenül kell minden hétvégén szétszaggatnom magam, lehet ám csak úgy lazán is túrázni egyet, ahol semmi más, csak a kikapcsolódás a cél. Ebből az elhatározásból kiindulva, nem is volt kérdés, hogy elmegyek lazulni a Naszályra. A társaság egy részét ismerve, a jó hangulat garantált volt 😊 ( Ez volt itt a nyalizós rész :D ) Mindemellett, a túrakiírásban is élmények tárháza volt beharangozva, ami igencsak csábítóvá tette számomra a programot. Lássuk, csak röviden, hogy mik is voltak ezek, és hogyan is teljesültek; Többek között; -       a Naszály gyönyörű –   pipa 😊 -       kevés táv, lassan megyünk, sok megállással, bírni fogod –   pipa 😊 -       beszoktató kirándulás – erre egy kicsit lejjebb kitérnék :D -       sok beszélgetés – pipa 😊 -       denevérek – pipa 😊 -       őzlábgomba – pipa 😊 -       nyársalás – pipa 😊 A találkozó Kosdon, a Bánya-Telep előtti tűzrakóhelynél volt. Mindenki pontosan megérkezett. Rövid üdvözlést követően felöltözködtünk, és elindultunk felfelé az úton. Nah, pont eddig a pontig volt kegyes hozzánk az időjárás... Ahogy elindultunk elkezdett szemerkélni az eső. Na sebaj, nem vagyunk cukorból. Aztán csepergett, majd esett és esett kitartóan 2-3 órán keresztül. Ja, szólok, hogy most tartunk a „beszoktató kirándulás- erre kicsit lejjebb kitérnék résznél”. Szóval esett, emiatt a kövek csúszósak voltak, a föld szépen felázott, emiatt kellemesen csúszós, sáros lett, ami mondjuk egy meredekebb lejtős résznél kifejezetten jól jött, „megkönnyítve” a haladást :D Mindemellett a hőmérséklet 15 fokot esett egyik napról a másikra, és némi szél is fújt a szép orcánkba. Már előző nap mondogatták az időjósok, hogy szombaton hidegfront, lehűlés, eső, viharos szél…és Gyula is jelezte, hogy esőkabát, sapka, sál, kesztyű igény szerint legyen mindenkinél. Ugyan kérem, nem kell mindent elhinni ezeknek az időjósoknak, tévedtek már máskor is…Hát most nem… Ideális kirándulóidő??? Hát annak semmiképpen nem mondanám… Zavart ez bárkit is??? NEEEEEM!!! Az ember nemes egyszerűséggel elfogadja, hogy esik. Pont. Csúszik. Pont. Sárosak leszünk? Na bumm…Gyerekkorunkban is azt élveztük, ha eső után a pocsolyában trappoltunk(szüleink szemrehányó tekintete ellenére) 😊 Nos, felnőttként miért is kellene lemondanunk róla? Csak most nem vártuk meg az eső végét vele, és nem azt mondják a hátunk mögött…hagyd gyerek…, hanem hagyd…nem normális :D Az út jó darabig csak felfelé vezetett. Időnként megálltunk, olyankor Gyula pár szóval bemutatta az adott helyszín történetét, és nevezetességét. Megnéztük a kosdi bányászok emlékhelyét, tovább haladva, sok-sok emelkedőt megmászva felértünk a Násznép-barlang feletti kilátó részhez. Akkor még javában esett az eső, de a kilátás így is csodás volt 😊 Onnan   leszánkáztunk a Násznép-barlanghoz, ügyesen kitértünk a repkedő denevérek elől, magunkhoz vettünk pár falatot,   majd visszamásztunk,   az útra, és haladtunk tovább a Látó-hegy felé. Elértünk a geodéziai mérőtoronyhoz, ahol miután megláttam, hogy milyen szuper vaslétrák vezetnek fel a kilátó tetejére, ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy lecsekkoljam a tériszonyom hogyan létét :D Hazudnék, ha azt mondanám, hogy hidegen hagyott. Azért volt némi para, de tudtam kezelni, és a körpanoráma a torony tetejéről mindenért kárpótolt. Innen már gyorsan átértünk   a Látó-hegyre , megcsodáltuk onnan is a kilátást, ettünk, pihentünk, majd elindultunk visszafelé. Emlékeim szerint valahol akkortájt állt el az eső, de lehet már korábban, mert egy idő után már fel sem tűnt, hogy esik, vagy nem :D A visszafelé úton már reménykedtünk, hátha mégis csak lesz valami abból a szalonnasütésből, amit terveztünk, mert reggel , délelőtt nagyon nem úgy tűnt. Útközben még megálltunk a Színlő-barlangnál , ahol nem repkedtek a denevérek, pedig állítólag kellett volna, de mivel senki nem beszélt ultrahangul (poén by Gyula 😊 ), így nem tudtuk kicsalogatni őket a barlangból. Tovább haladva még megkerültünk egy kis karszt tavat is, és   hamarosan vissza is értünk oda, ahonnan elindultunk. Ahogy visszaértünk a pihenőhelyre, pár perc alatt lett tűz, lett terülj-terülj asztalkám, mindenki kipakolta azt, amit hozott magával. Volt ott szalonna, debreceni, házi lecsókolbász, gyümölcs, sütemény. Mindent nyársra húztunk, és nem általkodtunk kihagyni a sorból a banánt és a sütőtököt sem :D  Igazi hedonista módon adtunk a kulináris élvezeteknek 😊 Az időjárás viszontagságai ellenére, az egész kirándulást remek hangulat jellemezte, rengeteget beszélgettünk, sokat nevetünk 😊 Ismét remek élményekkel, és tapasztalatokkal tértem haza.   😊 Köszönöm Gyulának és Enikőnek a szervezést, és a jelenlevőknek a remek társaságot 😊 Legközelebb jöhet ismét valami szétszaggatós :D   szÁgi