TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link
Cím: Borzos éjszaka
Címkék:
Blog Beljegyzés: Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} BORZOS ÉJSZAKA AZ ERDŐBEN Egy barátommal (nevezzük Sanyinak) rég óta terveztük már, hogy együtt kint alszunk az erdőben. Ő azt mesélte, hallva, hogy én rendszeresen kint alszom, hogy ellenkezés van benne az éjszakai erdő iránt. Megértem. Aki nincs szokva ehhez, annak furcsa az éjszakai erdő. A sötét, vagy a fények, a neszek, a zajok, a szél és az állatok hangja. Megbeszéltük, hogy mivel szeretné legyőzni ezt az érzést, ezért kijönne velem egyszer. Sanyi külföldön dolgozik, ritkán van itthon, de most adódott rá alkalom, hogy végrehajtsuk a tervünket. Előtte több napot töltöttünk egy erdei házban, a Mátrában, egy társasággal. Sanyi egy éjszakát a ház teraszán lévő ágyon aludt, mintegy „bemelegítés”-ként. Ez már félig a természet, de még félig a ház menedéke, a valamennyire zárt udvar biztonságérzete is. A következő éjszakát már az udvarban töltötte, a fák közé kifeszített függőágyban. Ez már teljesen a természet, de még mindig kicsit az udvar védelmének az érzetével. Napközben szép túrákat csináltunk a környékben. Vasárnap aztán a társaság elutazott, mi meg ketten maradtunk, hogy végrehajthassuk a tervünket, és délután: irány az erdő. Én elég jól ismerem a környéket, de nem akartam befolyásolni, mondtam neki, hogy menjünk, amerre ő szeretné, egy pár kilométert. Ő bükköst szeretett volna választani, aminek annyi a hátránya, hogy ha idősebb az erdő, akkor ott jó vastag fák állnak, nem túl közel egymáshoz, ami a függőágy kifeszítését nehezítheti. Végül egy teljesen más irányt választott, mint amit én gondoltam, nem a völgyben indultunk el, hanem oldalirányba, a Sándor-gödör mellett indultunk felfelé. Felsétáltunk majd egy óra alatt, nagyjából 3 kilométert. Oldalt almáskert, fenyvesek és fiatal tölgyesek váltakoztak. Végül csak elértük a bükkös részt is. Itt egy erdészeti úton haladtunk egy darabig és végül egy útkanyarulatban találtunk egy szép helyet. Alattunk és felettünk is meredek domboldal, lent csörgedezik a patak, és itt a kanyarban kicsit kiszélesedett az út, ezzel tökéletes kis placcot teremtve egy éjszakai táborozáshoz. Gyorsan munkához is láttunk. Az utat mindkét oldalon 20-30méterre elsorompóztuk egy egy kidőlt fenyő törzssel, ha esetleg valami véletlen folytán motoros vagy bármi más jönne arra éjjel (ami nem valószínű, bár sok cross-motor nyomot láttunk), időben észrevegye, hogy az úton akadály van. Megcsináltuk a ponyvamenedéket, majd alá a függőágyakat. Csak egy esővédő ponyvát építettünk, 3x4 méterest, és alatta nagyjából aláfért mindkét függőágy. Ez után tüzet gyújtottunk (ezt is ő csinálta, szikravetővel), és tűzifát halmoztunk fel éjjelre. Ez után mindketten mentünk egy-egy negyedórás kört a környéket felfedezni. Bár a net makacsul nulla százalékos eső esélyt jelzett, azért csak elkezdett szemeregni. Egy félórácskát esegetett az eső, szerencsére ekkor már készen volt a ponyvamenedék és égett a tűz is, így nem okozott semmi kellemetlenséget. Éjfélig ültünk (és feküdtünk) a tűz mellett, sütöttünk egy kis kolbászt, meg megittunk egy üveg borocskát, beszélgettünk. Éjfél körül elálmosodtunk, lefeküdtünk. Sanyi az előző éjszakán, az udvarban egy famerevítős függőágyban aludt, ma odaadtam neki kipróbálásra az én merevítés nélkülimet és én aludtam a merevítősben. Ő most tervez függőágyat vásárolni, és ezért próbálgatja ezeket. (Végül is azt hiszem a szúnyogháló borítású, merevítés nélküli mellett döntött.) Én ezt az éjszakát bizony eltaktikáztam. Hiába volt már július eleje, az éjszaka nagyon hidegnek bizonyult. 10fok alatt volt a hőmérséklet reggelre. Ez önmagában még nem is lett volna gond, hiszen aludtam én kint télen mínusz 20 körüli hőmérsékletben is, viszont most nem számítottam ilyen hidegre (az előző éjjelek sem voltak ennyire hidegek) és nem vittem még hálózsákot sem. A függőágyba egy polifomot tettem, a nadrágom alá egy jégeralsót vettem fel, felülről két melegítő felsőt húztam (ez egyik kapucnis) és sátorponyvával takaróztam be. Na, ez most kevés volt. Érdekes módon, annyira nem fáztam, hogy felkeltem volna és odaültem volna a tűz mellé, de annyira igen, hogy nem tudtam rendesen aludni, gyakran felébredtem, vagy nem tudtam gyorsan elaludni (egyébként jó alvókám van, bárhol el tudok aludni, még állva, vagy menet közben is : - ) Sanyi a hálózsákjában szépen végig is aludta az éjszakát, míg én az éjjel nagy részében néztem a fákat, a fényeket, és meditáltam. Ráadásul egész éjjel fújt egy kis szél, még az erdőben is. Ez is hűtött, ahogy körülfújta a függőágyat. Én az erdei kintalvásaim során eddig általában a földön aludtam, gödörben, avarban (egyszer aludtam kint függőágyban, akkor még polifom sem volt alattam, akkor alulról fáztam a hálózsák ellenére). Hőtanilag egy kibélelt gödör nyilván sokkal kedvezőbb helyzet. Bár a függőágynak is vannak vitathatatlan előnyei, az tanulság, hogy hálózsák az kell hozzá. De, minden rosszban van valami jó is, a sok éjjeli ébrenlétnek köszönhetőn egy nagy élményben volt részem. Hajnali 4 körül, már világosodott, amikor egy nagy borz jött be a táborunkba. A perifériás látásomból vettem észre, hogy nesztelenül lopakodik lefelé a domboldalon, valami nagy. A fején nagy fehér csík volt. Valahogy a borz a legtöbbünk számára ismeretlen állat, pedig nagyon elterjedt Amerikától Ázsiáig és Európában is. Bár elég nagyméretű állat, nem nagyon látható, mert nappal a földalatti várában alszik, és csak éjjel aktív. Így a vadonban most láttam először. Odajött kb. 5-6 méterre, amikor kicsit megemeltem a fejemet, hogy jobban lássam, amire megállt, és figyelt, rám. Ekkor odaszóltam neki halkan, hogy: ci-cic. Erre megfordult és elrohant, arra, merről jött. Eszembe jutott még az is, hogy a yutyubon láttam egy kisvideót, ahol borzkaját készítettek diszkoszban. Az éjszaka rövid volt, 4körül már világosodott, 5-kor fel is keltünk. Látszott a lehelet reggel. Kicsit megmelegedtünk a felélesztett tűz mellett, megbeszéltük az éjszakát, majd összepakoltuk a tábort és 7 körül elindultunk vissza a házba. Útközben vaddisznó kondát láttunk nem messze az úttól az erdőben. Az előző napi túránkon egy őz csapat várt be minket annyira, hogy megnézhettük őket, pedig elég hangos volt a csapat. De, láttunk nagy erdei siklót is. A rengeteg gombáról nem is beszélve. Hazafelé, délelőtt 10 órakor Mátraházán még csak 13fokot mutatott az autó hőmérője (július van!). Hát ezt kifogtuk, aki felkészületlen volt, az meg főleg, de legközelebb már ügyesebb leszek. Bár mindig törekszem rá, hogy a lehető legkevesebb felszerelést vigyem magammal, azért van, amit nem szabad otthon hagyni. A hálózsák elég nagy terjedelmű ezért szívesen hagyom otthon. De, ha nincs hálózsák, akkor védettebb helyet kell keresni éjjelre (a földön). Még nyáron is, főleg ha ilyen csapadékos hűvös év van, mint az idén. Már várom, hogy mikor lesz alkalmam legközelebb kint éjszakázni. Én már régebben tervezem egy fenyves erdő kipróbálását, annak olyan különleges hangulata van. Csak vigyázni kell, hogy a felszerelés ne legyen gyantás. Na, majd talán arról is írok. 2018.07. Tűzörző