TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link
Cím: Cserepestetői lepénysütés
Címkék:
Blog Beljegyzés: Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 st1\:*{behavior:url(#ieooui) } /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} CSEREPESTETŐI FOKHAGYMÁS KOLBÁSZOS LEPÉNY 2018.07. Régi tervemet sikerült megvalósítanom ezen a hétvégén: a tábori lepénysütést. Ezen a szombaton, 9.40 körül, egyedül indultam el túrázni. Csak egy kis-közepes hátizsákot vittem magammal. Az első célom egy forrás volt (Csiklósd kút), mert csak üres palackkal indultam, hogy addig se kelljen vizet cipelnem. A forrást 30 perc alatt el is értem, közben egy fán fotóztam egy szép nagy kerek darázsfészket. Itt beszélgettem 10 percet egy helyi lakossal, aki rekesz számra töltötte a vizet és pakolta a kocsijába, majd tovább indultam. Útközben egy öreg tölgyfa alatt összeszedtem 13db elpusztult szarvasbogár maradványai közül a 13 „agancsot”. Voltak kisebbek, de volt pár elég szép nagy is. (Ezekből később, otthon, csináltam egy szép faliképet és kint vannak a falon.) 1ó30p után (az időt a továbbiakban mindig az indulástól számítom) értem fel a Vöröstehén-nyak (493m) hegyre. Ez egy viszonylag kopasz csúcs, egy nagy fa áll a tetőn, és ezért szép kilátás van körbe az északi Mátra oldalra. Innét kicsit visszafelé mentem, majd toronyiránt vettem (egy gerinc mentén) az első célom felé vezető irányt. Ekkor vettem le a felsőmet és a továbbiakban végig meztelen felsőtesttel közlekedtem, mert meleg volt és beleizzadtam a pólómba. Az persze hamarosan megszáradt menetközben, a zsákomra terítve. Az első mai célom az Oroszlán-vár csúcs (604m) volt. 2ó30p alatt értem ide. Ez egy nagyon érdekes hely, tényleg vár volt itt valamikor. A csúcs körben egy mély mesterséges sziklaárokkal van körbevéve, kb. 5-6 mély lehet. Egy helyen lehet viszonylag kényelmesen bejutni a központi térre, ahol már csak néhány gödör emlékeztet az egykor itt állt várra. Ez a hely egyébként az Országos Kéktúra nyomvonalán fekszik. Már aludtam is itt fent egyszer, és most is azért jöttem, mert hamarosan tervezem pár barátommal, hogy kint alszunk, és ez merült fel az egyik lehetséges helyszínként. Ezért körülnéztem és készítettem pár fotót is. Nagyon sok, szép nagy szemű somot láttam a környéken, ide majd vissza kell jönnöm ősszel egy nagy somozásra. (Ősszel visszajöttem és nagyon sok finom somot ettem, meg találkoztam egy helyi lakossal is, aki szedte kosárba.) Innét tovább indultam a mai második és egyben fő célom felé, a szomszédos Cserepes-tetőre (734m). A hegy derekáig a kéktúra útvonalon haladtam, majd letérve az ösvényről, toronyiránt fel a hegytetőre. Útközben szembetalálkoztam egy magányos turista hölggyel, aki a kéktúra útvonalat csinálta, a Kékesről tartott Sirok felé, vele beszélgettem pár percet. Érdekes volt, hogy a „nem félsz egyedül?” kérdésemre azt válaszolta, hogy: „hiszen Te is egyedül vagy”. Namármost: 1. Én férfi vagyok, azt hiszem, kevésbé van esélyem, hogy bántanak. 2. Ez itt az „én területem”, otthon vagyok, és én vagyok a környék legerősebb ragadozója. 3. A fentiek ellenére, annyi önvédelmi eszköz van nálam, hogy ha leülök, alig bírok felállni. ; - ) Na, mindegy, ő tudja, de legalább annyi esze lett volna, hogy nem azt mondja a kérdésemre, hogy egyedül van, hanem azt, hogy itt vannak mögötte a többiek, csak lemaradtak egy kicsit. Most szerencséje volt, hogy csak velem találkozott. Erről ennyit. A Cserepes tető csúcsra 3ó35p-kor értem fel. Itt hosszabb táborozásra készültem. Lepakoltam a cuccomat és felderítettem a közvetlen környéket. Tetszett, mert volt a közelben kő is, fa is dögivel, és állt ott egy szép természetes sziklaképződmény, ami több tömbből állt és közöttük egy természetes mélyedés volt. Kínálta magát a dolog, hogy ezt a mélyedést kicsit kijavítva, megmagasítva, ide építsem a tűzhelyemet. Ezt is tettem. Elég jól sikerült. Nekem legalább is tetszett, más meg nem volt, hogy véleményezze a művemet. Mivel lepénysütésre készültem, kellett egy lapos kő, amit kissé nehezen találtam meg, de végül az is meglett. Azt reméltem eredetileg, hogy a Cserepes-tetőn, aminek az oldalát köztudomásúlag „cserepek” vagyis lapos elválású bazaltkövek borítják, nem lesz gond lapos követ találni. Azonban, bár az oldalát tényleg ilyenek borítják (amerre én most nem jártam, de régebben már tapasztaltam), itt a tetőn már csak hagyományos kövek vannak. Na, mindegy, a végén csak lett egy kő, amit kineveztem laposnak. Először a közeli, régi, szakadozott vadkerítésből törtem le egy kiálló drótdarabot, és azt 4-részbe hajtottam, gondolva, hogy ez majd megtartja a lapos kövem tűztér fölé lógó oldalát, de nem így lett. Ahogy felmelegedett, kilágyult és lekonyult a kövem vége. Ekkor új tervet készítettem és a sziklák természetes mélyedését kihasználva lógattam be a lapos követ a tűztérbe. Hamarosan csináltam neki oldalát és tetejét is. hátul lezártam egy „ajtó” kővel. A tűztér felőli eleje meg nyitott maradt. 3ó40p-kor volt kész a mű és gyújtottam a tüzet (igen, persze, szikravetővel). Raktam alá a tüzet, ahogy kell, be is melegedett úgy, hogy a tetejét fedő követ sem lehetett már kézzel megfogni. Ez után nekiláttam a következő lépésnek. A hozott lisztből kimértem valamennyit egy simítózáras zacsiba, mellé egy fél teavaj, kis só, cukor, étolaj, és pici víz. A mennyiségek csak úgy érzésre. A zacsiban gyúrtam össze, meg is volt pillanatok alatt, szép tisztán, és hulladék nélkül. Amikor kivettem a zacskóból, már nem ragadt a kezemhez. A tészta készen volt 4ó50p-kor. Ez valós időben 14.00 órát jelentett. Eddig kb. 10km-t tettem meg, ami nem egy nagy táv (főleg 3 óra alatt), de mivel nem reggeliztem indulás előtt és már elmúlt a dél is rendesen, nagyon vártam az eredményt. A tésztába belegyúrtam még egy fél zacskó fokhagyma granulátumot is, majd pihenni hagytam egy fél órát. Addig felkötöztem a közelben a függőágyamat, ezzel kellően előkészítve az ebéd utánra tervezett tartalmas programot ; - ) A pihenés után, a tésztából kisebb egységeket különítettem el, azokat kilapítottam, majd a magammal hozott kb. 5cm kolbászt karikákra vágtam és egy-egy lepénybe 3-3 kolbászkarikát csomagoltam, majd ismét lapítottam, vékonyítottam kicsit. Ezután mehetett a sütőbe. Az elsőt még csak a lapos kövön sütöttem, utána építettem meg a sütő oldalát és tetejét, mert így sokkal hatékonyabb volt (és igen, kellet még egy lapos követ keresnem a sütő tetejének). Az első kísérleti darab után beindult a nagyüzem, és sütöttem még vagy 5-öt. Hihetetlen, hogy abból a kis maréknyi lisztből, milyen sok eredmény lett. Közben, a közelben lévő rengeteg lehullott száraz fát összeaprítottam és halomba pakoltam a tűzhely közelében (így hamarosan ismét el kell ide jönnöm, ha már ilyen jó sütőt építettem és ennyi fát összekészítettem). Most is kesztyűben dolgoztam, mint mindig, így a kezem teljesen tiszta maradt az étkezéshez. Az első késztermék az indulástól számítva, közel 5 óra után volt a kezemben. Megettem a lepénykéket. Hogy milyen volt? Hát, menjél reggeli nélkül 10km-t hegynek fel, aztán pakolászd a köveket meg a fákat, pár órát és hidd el, hogy ízleni fog szinte minden, ami ehető. Ez pedig ehető volt. Viccen kívül, nem volt rossz. Nekem ízlett, megettem mindet (még sok is volt!), vagyis kettőt már nem bírtam, azt hazahoztam, ezeket este otthon ettem meg vacsorára, vajjal és májkrémmel (pedig otthon már volt kenyér is). Biztos lehetne jobban figyelni az anyagmennyiségekre, meg ilyenek, de első kísérletnek nagyon meg voltam magammal elégedve. Ez után befeküdtem a nyugágyba és olvasgattam a magammal hozott újságot. Kiolvastam a felét, majd elaludtam egy jó félórára, majd kiolvastam az újság másik felét is. Egész nap nagyon erős szél fújt, a pár napja elvonult hidegfront miatt, de meleg volt. Az újság kivégzése után, lassan tábort bontottam, összepakoltam. A maradék étolajjal jól bedörzsöltem a túrabotomat.   17.30-kor, az indulás után 7ó50p-el elhagytam a helyszínt. Továbbhaladva, leereszkedtem a Cserepesi-nyereg-be, majd ott letérve az Országos Kék útvonalról, egyenesen lementem az Ilona vízeséshez. Útközben nagyon szép, meredek vízmosások tetején ereszkedtem lefelé. Ezek nagyjából ismert utak számomra, már jártam erre is, de mindig látok valami újat is. Őzeket láttam útközben (próbálok mindig a lehető legcsendesebben mozogni). A vízeséshez 18.45-kor érkeztem meg (indulás 9ó5p). Már nem volt itt senki, ilyen későn már nem nagyon járnak erre a turisták. Levettem a bakancsomat (felső még továbbra sem volt rajtam), és kicsit megmosakodtam, felfrissültem. Ez után nekiláttam kitakarítani a vízesés alatti kis tavacskát (inkább csak medence). A turisták rendszeresen teledobálják kövekkel, így lassan elveszik a mélysége, és nem tudnak megélni benne az állatok. Majdnem egy órát dolgoztam rajta (benne), dobáltam kifelé a kisebb, nagyobb sziklákat. Közben felhívott a felségem, így vagy 10 percig csak fél kézzel tudtam dolgozni, mert a másikkal a telefont kellett fognom : - ) Hazafelé még benéztem az „Ördöggátak nevű” helyre, ami párszáz méter kitérő az úttól. Visszafelé, egy frissen az útra keresztbe dőlt nagy bükkfáról lecsaptam pár gallyat (legalább valamit a bozótvágó is dolgozott), így már nem kell a látogatóknak megkerülni a fát, hanem az úton haladva, a két fő törzset átlépve lehet továbbmenni. Ezzel mára be is fejeztem a társadalmi munkát, ma is „jó cserkész” voltam : - ) A forrásnál említett emberen és az Oroszlánvári amazonon kívül, itt, az úton találkoztam először emberrel. A hazaút a Cserepestetőről a házig, talán 5-6km lehetett (egész nap összesen, nem mentem 20km-t az biztos, kb. maximum 15-17km volt az egész táv). 20.30-ra értem haza, még világosban, így 10óra 50percet töltöttem kint összesen. Felmerült bennem a gondolat, még a Cserepestetőn, hogy kint alszom, nagyon vonzott a dolog, de nem így volt tervezve, és otthon, ismerőseim vártak, nem akartam őket estére magukra hagyni. Egyébként a vízzel is úgy gazdálkodtam, hogy fent gyakorlatilag elfogyott a forrásvíz, tehát azt szereznem kellett volna, ha ott akarok éjszakázni, vagy inkább másnap reggel ezzel kezdeni (mert fent nincs víz, ahhoz le kellet volna jönnöm). De, ez sem lett volna gond. Sajnos a visszaérkezéssel sem tudtam már megvárni, hogy rám sötétedjen, pedig, ha nem is alszom kint, szeretek már sötétben visszaérkezni a „barlangomba”. A felszerelésemről: Az eddig nevesített dolgokon és a túrabotomon kívül, volt nálam egy összecsukható fűrész és egy kis kínai katonai víztisztító is (mint általában mindig), de ezeket ma nem használtam. Egy Mora késem, meg egy Finn Maartiini vadásztőröm volt, valamint a kedvenc Tramontina Brazil bozótvágóm (ez sem sokat dolgozott ma, de edzésnek jó volt a súlya zsákban, nehogy már üres zsákkal mászkáljak). A közepes hátizsákom, kesztyű, bézból sapka, napszemüveg, fényképezőgép, a kaja alkatrészek (lisztet kicsit túl sokat vittem, többet hoztam haza, mint amit felhasználtam), pár darab papírtörlő, és 5-6 zsebkendő. Nálam volt a 3x4méteres esővédő fóliám is, bár mára nem mondtak eső veszélyt, de a Mátrában sohasem lehet tudni, nem nagy térfogat és súly, be szoktam rakni azt is. Azt hiszem, volt a zsákomban gyufa és öngyújtó is, de azokra sem volt szükség. Vagyis, több mint a fele cuccot ma is feleslegesen cipeltem, ami igazán kellet, az szinte a zsebemben, vagy egy övtáskában is elfért volna. Ja, és volt nálam egy önvédelmi csúzli is, egy marék kővel : - ) Nagyon jó kaland volt. Maradt még lehetőség benne, az ételkészítést még lehet majd tupírozni, és ha valami pocsolya mellett lennék, ahol van sár (most sok ilyen hely volt az erdőben), lehetne komolyabb kemencét is építeni. Ezért is, meg azért is, mert nagyon jó volt, biztos, hogy ismételni fogok. De, legközelebb kint maradok éjjelre is, hiszen kinek van kedve teli gyomorral útnak indulni? Írta: Tűzörző