TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link
Cím: A tihanyi Leánylakások
Címkék: Tihany, vadleány, Pokollik, Sárkány-lik, Banyafa, Banyaház,
Blog Beljegyzés: A Keszthelyi-hegység vadlány-barlangjairól 2012-ben megjelent füzetemen még szinte meg sem száradt a nyomdafesték, amikor, szőlőhegyi szomszédom szólt, hogy: -                   - Az a fénykép nem is az! A Vadleány barlang sziklája attól néhány száz méterrel arrább van a hegyoldalban! -                                   - És ezt csak most mondja, eddig nem jutott eszébe? Csak hümmögés volt a válasz s hozzá olyan arcot vágott, mint a hazugságon kapott gyermek. -          Hát… gondoltam, majd Válluson valaki úgy is megmutatja! Azért bosszantott a dolog, mert az anyaggyűjtés során bejártam a Keszthelyi hegység környéki falvakat, ahol tanároktól, idős emberektől és asszonyoktól igyekeztem minél többet megtudni. Sok érdekes dolgot elmondtak, de a vadlányokról még csak nem is hallottak. Eltelt pár hét, s egyre másra kezdtek hívogatni a korábbi beszélgető partnereim. Így tudtam meg, hogy a Badacsony oldalában van a Vadlány-szoba, meg a Banyalika-barlang. Tátikán is van ilyen sziklahasadék. Pokil-likak meg sárkány-barlangok is vannak, Tihanyban meg Leány-lakások. Most, hogy a füzet második kiadáson dolgozva ezeket az adatokat igyekszem a terepen beazonosítani utána néztem a tihanyi leánylakásoknak is. A Barátlakásokról Eszterhás István foglalta össze legtömörebben a korábbi irodalmat: [1] „A Tihanyi-félszigeten levő Óvár-tető északi letörését nevezik Oroszkőnek. Ebben találhatók a Barátlakásoknak mondott üregek Készítésük idejéről nincs pontos adatunk. Van olyan utalás, miszerint Rasztiszláv morva fejedelem (846-870) által behívott szerzetesek létesítették és Metód 869-es látogatása idején már pezsgő egyházi élettel találkozott itt. Rómer Flóris (1868) és Erdélyi László (1908) úgy vélte, hogy az 1055-ben I. Endre által kiadott Tihanyi alapítólevélben említett „Petra” azonos a Barátlakásokkal. „Est in eodem lacu locus qui vocatur Petra cum ceteris inibi pertinens.” (magyarul: Ugyanabban a tóban van egy Petra nevű hely, amely a többiekkel együtt ide tartozik.). A „petra”, illetve „petro” szavak az ógörög „petros” szóból származnak és követ, valamint a kővel való összefüggést jelentenek . Rómer és Erdélyi valószínűsíti, hogy I. Endre király orosz származású felesége kívánságára hívta be azokat a görögkeleti szerzeteseket, akik a telepet létesítették.” Az 1211-es birtokösszeíró levelet követő okiratok 1339-ig folyamatosan említik a tihanyi Szent Miklós monostor életét, aztán megszűnnek az ismertetések. A Barátlakásoknak nevezett monostort görögkeleti szerzetesek tartották fenn a bencés rend felügyelete alatt. [2] Az 1390-ben keltezett, Szent László-féle összeírás már nem említette Orosz-kő lakottságát. Azt kell valószínűsítenünk, hogy 1339 és 1390 között volt egy nagy suvadásos sziklaomlás, ami megszüntette itt a monostori életet. A hegyomlások többször is megismétlődtek, úgymint 1810 körül, aztán 1859- ben, majd 1952-ben. Ilyenkor néhány az egykori monostorhoz tarozó üreg is megsemmisült. Jelenleg öt bazalttufába faragott üreg az, melyekről bizton állíthatjuk, hogy a monostorhoz tarozott. [3] Két további üreg, a Leánylakások ezektől kb. 250 méterrel távolabb vannak és valószínűleg fiatalabbak is. A Leánylakásról elsőként feltehetőleg  Fuxhoffer Damian  (Ják, 1741 – Panonnhalma 1814.) aszófői plébános írhatott. A bencés rendi szerzetes latin nyelvű kéziratos feljegyzéseiben [4] megemlíti, hogy „1750 körül egy Keszi Ferenc nevű tihanyi szőlősgazda a remete-lakásoknak is helyet adó sziklafal K-i végében lévő egyik űreget boros pinceként használta, a másikat pedig amolyan alkalmi szálláshelynek rendezte be.” Későbbi rendtársa, Czinár Mór (Szakolca, 1787. – Pannonhalma, 1875.) a XIX. század közepén a szintén latin nyelvű Monasteriologiájának 172. lapján ilyenformán ir: [5] „Itt említenünk kell azon nevezetes és éppen bámulandó szent üregeket, melyeket a legkeményebb sziklából kivájtak. Eredetileg Uruzkö, vagy Ureskönek hivták, jelenleg remetelakásunk nevezik; hanem miután a Helvét hitvallás Tihanyba behatott, leány-lakásnak. A két barlang egészen elválasztva, és távol esnek az úgynevezett remete lakásoktól. Amint hiteles élő bizonyságok szájából többször volt alkalmam hallani, története ez: Bizonyos Keszi Ferencz nevű katholicus szegény zsellér özvegyember éldegélt egy hajadon leányával, a múlt század derekán, mintegy 1740-50 közben, ennek az úgynevezett leány lakások fölött, valami hozzá hasonló más szegény embernek is szomszédságában együtt szőlejük lévén, a remete lakáshoz vezető gyalog út elején, a partban két pincze forma üreget vajának, ott tartván a szőlő terméseiket is. A második lyukban jelesen a föntebb említett Keszi Ferencz leányával együtt több éveken által lakását tartotta, végre meghalálozván öreg Keszi Ferencz, leánya mint hajadon aggastyán ott folytatá pártában élete hátra lévő napjait, s erről a több évekig ott lakott hajadonról, különösen a második barlang, melyben lakott ö leány lakásnak neveztetni, s időjártával mint történni szokott, a szomszéd barlangra is ráragadt, a leány lakás név, s maiglan is e két barlang leány lakásnak, vagy is Keszi lyukának neveztetik. ” Amint látható Fuxhoffer Damian, az aszófői plébános csak azon háborog, hogy az egyik barátlakást bizonyos Keszi Ferenc borospincének használja. Nem ír a leánylakásokról meg arról sem, hogy a szőlősgazdának leánya is volna. Mind ezeket csak későbbi rendtársától Czinár Mórtól tudjuk meg, aki nem véletlen hivatkozik arra, hogy „miután a Helvét hitvallás Tihanyba behatott, leány-lakásnak” nevezik a remete-lakásokat. Ő ugyan is a felvidéki Szakolcán evangélikus szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, s mielőtt pap tanárai hatására kilencéves korában a római katolikus hitre tért volna bizonyára sokat hallhatott nagyszüleitől a vadlányokról, banyafákról, sárkányokról és német felmenőinek egyéb szellemlényeiről. Jobban tette volna, ha ezekről ír és nem toldja meg utólag kitalált mesével egykori rendtársa feljegyzéseit! Manapság az elhagyott zsinagógákból könyvtárat, meg kultúrházat csinálnak. Orosz laktanyából Katolikus Egyetemet. A Csobánc oldalában a Rossz-templomból, szerszámos kamrát. Bizonyára Keszi Ferencnek is volt annyi esze, hogy nem a legkisebb barátlakásból alakította ki borospincéjét és nyári hajlékát. Ahogyan a Vadlány-barlangokat sem nevezik, „Őrültnő hajlékának” az utólag kitalált történekek alapján, úgy jó lenne, ha a Leánylakás felirat is visszakerülne a térképeinkre tiszteletben tartva német ajkú honfitársaink egykori hitvilágát. A Leánylakások megközelítése: A nyári hónapokban Tihanyba sokan mennek, így kevés a parkolóhely. Balatonfüred vasútállomásról viszont sűrűn indulnak Volán buszok. Az Apátsági templomtól a zöld sávjelzés vezet a Kálvária-hegyen át az őskori sánc tetején elébb az óvárra, majd a kettős kanyarral a barát-lakásokhoz. Az alsó remete-lakástól 127 méterre az út bal, tehát a Balaton felöli oldalán egy fél méteres vascső áll ki a földből. A múlt század hatvanas éveiben még 2 méteres volt és azon volt az irányjelző tábla, amely a leány-lakásokhoz vezető jelzetlen utat mutatta. Ettől a ponttól a Ciprián forráshoz vezető út meredekebben kezd lejteni, de nekünk jobbra a hegy felöli oldalra kiágazó alig járt ösvényre kell térnünk, amely előbb szintben balra kanyarodik, majd a lemosódott föld miatt teljesen betemetődött. Ha azonban a kidőlt fákat kerülgetve szintben tovább haladunk, akkor 12-15 méter után újra ráakadunk az itt már emelkedő egykori útra. Felettünk a fák mögött már látható a sziklafal. A jelzett úttól kb. 95 méterre van a nagyobbik, s tőle jobbra, 8-10 méterre a kisebb leány-lakás. Természetesen a zöldjelzésen a part felöl is megközelíthető. Aki autóval érkezik, annak az aszófői elágazásból a rév felé kell indulni és alig két km után a horgászok parkolójában hagyhatja a kocsit. Innen a kerékpárúton haladva 350 méterre van a kerékpár parkoló, ahol a cső szamárral érkezők tudják lelakatolni paripáikat. Innen indul ÉNy-i irányba a jelzés. A Ciprián forrás második kiágazása után kb. 160 méterre ágazik ki balra a fentebb már leírt jelzetlen ösvény. Tihanyba évente több százezren elmennek, az egykori útjelző tábla felújítása, s az odavezető ösvény megtisztítása talán még nem juttatná koldusbotra az idegenforgalom szervezőit? [1] Esztrehás István: Középkpri barlangmonostorok Magyarországon. Karsztfejlődés XVII. Szombathely, 2012.pp. 235-248. [2] Mednyánszky 2009. [3] Csemegi 1944-48, Esztrehás 1987, 2004, Füssi 1900, Sörös 1911. [4] Az írás a Pannonhalmi apátság könyvtárában maradt fenn: Monasteriologia regni Hungariae, in qua libris V. synoptice, originario-diplomatice describuntur omnia singulorum religiosorum ordinum monasteria, quae unquam ab ingressu Hungarorum in Pannonia fundata fuerunt. Veszprimii, 1803. (Két ivrét kötet. Ism. Allg. Liter. Zeitung 1804. II. 673. l. 2. bőv. és javított kiadás Czinár Mór által. Pest, 1858–60. Két 4-rét kötet.) [5] Ennek magyar fordítását Horváth Bálint (szintén bencés szerzetes): „A füredi savanyúvíz és Balaton környéke” (Magyaróvár 1848.) munkájából másoltam ide.