Túratárs és Túra kereső, túrázás, szervezett túrák - Túratárs.com » Blog » OTT Egy látószögből a százból.

TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link

Cím: OTT Egy látószögből a százból.
Címkék:
Blog Beljegyzés: A tábor  A hónapok óta várt esemény immár elérkezett, csak egy jó nyújtózkodásnyira van. Napok óta készűltünk mit is vigyünk magunkkal, hogy ne legyen sok a felesleg és ne maradjon otthon ami fontos mert ez gyakran történik fordítva . Péntek reggel elindúltunk nagy várakozással. Az út haladós volt, kb. 11 óra magasságában megérkeztünk Sástóra .Bejelentkezés után elfoglaltuk szállásunkat, miután elláttak karszalaggal, kitűzővel. Gyorsan behordtuk fontosabb dolgainkat, és rövid felderítésre indúltunk. Az általunk választott túra fél kettőkör indúlt, így bőven volt időnk még kis pihenésre is.Elég sokan voltak már a táborban,és kezdett kialakúlni a feeling. Kis csoportok hozták létre magukat a már meglévő ismerettség, érdeklődés, túrák szerint. Nagyon sokan jöttek bringával, sajátos ruházatban, sisakban, ami nagyon látványos volt és valami magával ragadó érzést nyújtott, pedig én nem is tudok bicajozni. Egyszerűen az, hogy ez is egy külön kis társadalom, meg vannak a maga íratlan törvényei, és az összetartozás érzete. Találkoztam pár emberrel akik csak virtuális barátaim voltak, olyanokkal is, akikkel már korábban valamilyen túrán részt vettem és olyanokkal, akik sem egyik sem másik, egyszerű szimpátia, vagy véletlen egymásba botlás volt. A táborhoz közel volt a tó ahol lehetőség volt csónakázásra és vizibiciklizésre, és persze köré rendeződött a kis büfék, étterem. ABC, elárusítóhelyek szolgáltatásai. Ittunk is egy bűn rossz kávét egy kis faházban, ahol a kiszolgáló a mai napig sem jöttem rá, élő volt-e vagy csak egy viaszbáb, de az élet semmi jelét nem adta az tény. Az arcán a háború és béke teljes terjedelemben, egyéb életjelt nem adott. Szegény. Visszaérkezve szobatársak érkeztek,akikkel szerencsére nagyon jól kijöttünk ott létünk során végig, sőt a túráinkat is egyformán választottuk. Pénteki túra A meghírdetett időpontban megjelentünk a Kékestetőre  túrára. Mint kiderűlt, nem volt túravezető, így magunk közűl választottunk, aki valamelyest ismerte az útvonalat. Meg kell mondjam, térképet is kaptunk. Szobatársunk bevállalta ezt a posztot, elindúltunk a rekkenő hőségben.Első állomásunk a Rákóczi forrás azonnal lábunk elő gurult, majd Máriácska. Itt kezdődött szegény túratársunk pokoljárása, fájós térde miatt elesett. Eléggé megijedtem a többiekkel egyűtt.Nagyon rossz volt látni. Csak annyit tudtam segíteni, hogy én vittem tovább a hátizsákot.Az útirányt kicsit változtattuk, nem is  igazán tudnám, hogy mennyire. Nálam nem volt térkép sem.Az idő kegyetlenné vált, mert a páratartalom az elviselhetetlenség határát súrolta, legalábbis számomra, aki nagyon érzékeny vagyok rá. Az utunk cserjés kis ösvényen vezetett,szorosan ölelő tüskés bokrok között. Utitársam egy idő után rosszul lett, nem kapott levegőt,zihált, sípolt. Nem tudtam mi tévő lehetnék, de atöbbiek sem, azon kívűl, hogy nem hagytuk magára, valaki mindíg mellette volt. Az ösvény egy meredek oldalban vezetett, nagyon szép kilátás nyílt a  néha ritkássá váló növényzeten keresztűl a túloldal lankáira,bükköseire. Kékestetőt a sípálya irányából közelítettük meg. Túratársam lent maradt, hogy bevárjon minket, mert nem akart az erős kaptató során terhünkre lenni és saját jólérzése miatt is, úgy döntött megvár a lenti kis faházban. Mi elindultunk kb.11 nő és egy! férfi felfelé a sípályán. Igazán szép volt, friss széna illat és a természet nagyvonalúan odarakott egyre több és több málnabokrot.  Érdekes kép készűlhetett volna, ott pucsítunk 12-en. A képet látva nem is  gondolta volna senki. hogy épp málnázunk. Felérve a Kékestetőre, _el sem hiszem ha nem látom,_ lent maradt túratársunk a csúcson, nem izzadtan- mi igen- űl a tábla előtt. Feljött stoppal.Imádom a rátermettségét és fantáziáját. Feljött stoppal.A lefelé menet egy kicsit megkínozta még a térdizűleteket és a burzitiszt, de igazán jó hangulatban érkeztünk Farkaskúthoz- ahol nagyon finom és hideg vizet ittunk-majd a táborba. Egy kicsit még császkáltunk, majd ennek egy viharos erejű esőzés vetett véget, Én bennt szorúltam egy másik házban, de feltaláltam magam: elütöttem az időt sörözéssel. Szombat: a második túra 17 km. Ezen a túrán volt túra vezető, aki meg is jelent, pár mondat bevezetés után elindultunk a Mátra alján. Kezdetben a táj jellegzetesen az alsóbb régiók, szinte alföldies arculatát mutatta. Találkoztunk útközben ezerféle pillangóval, szitakötővel. Egy helyen lovak voltak kikötva, ahol pár fotó erejéig megálltunk. A lovak ergy tanyához tartoztak és itt meg kell jegyeznem, - a tapasztalatokra hagyatkozva- itt nem volt szemét, a civilizáció által kimustrált hajdani örömforrások prédái eldobálva. Dicséret ezért a gazdának. Tovább haladva a táj arculata kicsit változott. Az erdő is kacér mosolyt vetett ránk,megsimította arcunkat szellővel, kényeztette tüdőnket finom levegővel.Gyöngyössolymosra érkezve, a kocsmát választottuk, mert a templomban szentelt víz volt, de inkább sört akartunk volna. Ez a törekvésünk sikerrel is járt.Innen haladva tovább, elég egyhangú szakasz következett ismét. Beton, szőllős,majd egy meder féle. Ezután beértűnk az erdő emelkedős, valaha vízmosta medrébe, ahol viszonylag sokáig , kitartóan emelkedett a terep felfelé. Túratársam ismét rosszúl lett.A csoport tagjai nagyon együtt éreztek vele, valaki mindíg mellette volt hogy vizet adjon, vagy erőt más módon. Azért végigcsinálta a túrát, mert ezt a feladatot osztotta ki magának.Nagyon szép helyeken jártunk.Ebben a túrában az volt az igazán érdekes, hogy a természet 17 km.-en milyen bő repertoárt tudott felmutatni. A táborba érve-én előbb oda értem mert a 17.km.-en egy pohár sör és egy uborka volt a folyadék bevitelem-nekiláttam a sörözésnek. Megláttam túratársamat, megörűltem,hogy nincs probléma, így elhatároztam, elengedem magam,többek között erről is szól ez a nap. Szombat este A nagy meeting. A csoportok vetélkedője cimű játék számomra kicsit vontatot, szervezetlen volt, de a spontán vetődött formációk jól meg voltak.Ezen a napon úgy döntöttem, elengedem magamat, nem egy zárdába jöttem. Szabadság, természet, jó érzés, sör./nem is szeretem s sört/A vetélkedő során egyik túra társ vagy elfáradt, vagy kritika volt részéről, kicsit más dimenzióba ment át a talajon. Az időközben kialakúlt tábortűznél hiányolták többen is. Én vállalkoztam, hogy elhordom kb. 50 kg,-nyi testsúlyát másik túratárssal, én kb. ennyire vagyok hitelesítve. Mire érte mentünk, meg tudtuk győzni, jöjjön magától, így csak a cipőjét vittem.A tábortűznél nagy volt a hangulat, a szalonnasütés után /közben/ alakultak népzenei csoportok, undergrand/Qimby, Kis Pál, Csík stb./dalárdák,ami érdekes módon nem zavarta annyira a hallójáratokat, talán a megemelkedett maligánfok miatt. A tábortűznél űlve egyik túratárs úgy döntött, ringat engem a székkel, mint a bölcsöben. A szék visszahelyezve vélt helyére,egyszercsak katapultált. Hosszú évek óta először, csináltam egy hátrabukfencet,de azonnal fel vettem egy enbrió pózt ami megvédett csúnya dolgok ellen/ no meg egyik túratárs/ Nem szeretem a népzenét, a sört, nem eszek kenyeret?mégis! Ez a találkozó arra volt leginkább jó, hogy megéljük a "demokráciát Vasárnap nagyon csúnya idő volt, ezért eljöttünk a lehető legkorábban. Otthon úgy tűnt mintha nagyon messze lenne minden. Az viszont tény: megható volt, az enberek összetartása, a legkisebb és legnagyobb problámában is ott volt a segítség ha kellett. Az összetartás, a felelősség vállalás magunk és mások iránt. Ez a pár nap erről tett tanúbizonyságot, Itt tényleg társak voltak,hogy nem hagyták magára a másik embert, hogy önzetlenűl segített egyik ember a másiknak, nem kritizált és bírált egy ember egy másikat, hogy kiejtettem a számon. szeretnék egy kenyeret és már rohantak vele, hogy túratársamnak vizet, gyors kalóriát/csokit, műzlit/adtak... Ezen az oldalon tényleg jó emberek jöttek össze,jó hogy volt ez a találkozó.... És ez persze csak egy nézőpont a százból...