TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link
Cím: Teljesítmény és tájfutó túra az OTT első napján
Címkék:
Blog Beljegyzés: Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 st1:*{behavior:url(#ieooui) } /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} In medias res… az még nem is lett volna gond, hogy az indulás napjára – az egyébként csodálatos több napos Tisza kenutúra vajmi kevés negatív mellékhatásai egyikének eredményeként – kissé elgyepáltan keltem, de a rossz közérzet kimondatta velem a telefonban (a vonal másik végén két igaz jóbarát) indulás előtt egy órával, hogy talán nem megyek. Kontra: „akkor én sem”… na jó, szedjük össze valahogy magunkat, útközben sikerült elrágcsálnom egy almát kerek 1 óra leforgása alatt (azért a sikerélmény OTT volt).   Ilyen állapotban – gondoltam én -, jó lesz egy könnyebb 15 km körüli túra, s mivel úgyis a nyár legmelegebb napját harangozták be a találkozó 1. napjára, a forrástúra ideális választásnak bizonyult. Az első forrásnál időérzékem megszűnt létezni egy nőnemű lénnyel folytatott diskurzus alatt, így szűk 1 órás késéssel indultam a csapat után. A felszerelésem: 1 üres flakon és egy fényképezőgép. A felszerelésem többi része - amik olyan hasznavehetetlen tárgyak tömkelege, mint a pénztárca, vagy telefon -, már úton volt egy közös táskában a hegyre. A programot tudtam, s célomul tűztem ki a csapat beérését. Mátrafüreden egy boltba betérvén lefényképeztem a térképet, ezek után volt fogalmam arról, hogy hova tova. Hajtottam, ahogy tudtam, de a csapatot sehol sem találtam. Egy-két megválaszolatlan kiáltás a Mátrában, aztán rájöttem, hogy fáradok; egész nap nem ettem semmit - az almát kivéve –, s a rosszullét egy út szélére sorakoztatott kivágott fatörzsek kényszerű lakójára invitált… elaludtam. 1 óra alvás után csillagokat láttam, erre „gyorsan” aludtam még fél órát.   Kezdtem aggódni, hogy ha az a két fél találkozik, akik persze külön-külön azt gondolják, hogy éppen a másik helyen tartózkodom a másik féllel, előbb-utóbb felteszik a kérdés, hogy na, de akkor HOL vagyok? Nehogy itt fejlámpával kelljen engem keresni, pár óra és sötétedik, jót aludtam, de az éjszaka ki van fizetve fürgének a táborban, s ez már azért elég indoknak bizonyult az út folytatásához (a döntő érv :D).   Egy gyors eltévedés azért még belfért, na nem olyan komoly, csak egy 5- 6 km körüli. Felértem a csúcsra, s mivel senki nem távozott autóval a helyről, elkezdtem futni lefelé az út mentén, de senki nem állt meg az őrült futónak, aki mérgében rá is állt a túra útvonalra. Azért néha kikacsintottam az útra is, s láss csodát, 3 km-re Sástótól megállt egy szlovák cabrió, aki levitt a célig. Alig vártam, hogy leérjek, s ahogy ott álltam csurom „vizesen”, koma meglátott, s már nyúltam a pálinkáért, amikor egy hang fentről megszólított, hogy 2 túratárs bajba került, itt az autó kulcsa, menj értük Galyatetőre. Persze, már repültem is, üres gyomorral életem vágya ez volt. Persze útközben ilyenkor illik vacakolnia a térerőnek és fél óráig állni rossz helyen a járgánnyal az út szélén téves infó miatt, de nagy nehezen sikerült rátalálnunk egymásra. A kerékpárok felszerelése után indultunk haza… de még hogy: 1 kanyar, 2 kanyar… csatt… és már jött is a kiabálás, hogy állj meg! Leszakadt az egész kerékpártartó, ami már annyira eldeformálódott, hogy használhatatlanná vált, így a 3 fős társaság azt beszélte meg, hogy 2-en maradunk a járgányokkal, míg postafordultával a 3. tag elfurikázza a saját kerékpár tartóját.   Szóval kettesben maradtunk a semmi közepén, dézsávúm volt, de szerencsénkre nem csak a kerékpártartó szakadt le, hanem az ég is, s már-már a nyakamban éreztem a vihart, egyszer csak megjelent fél órán belül az autónk, aminek vezetője visszaforult, mert lent már hatalmas felhőszakadás volt, s azt sütötte ki, hogy ott és akkor lezárjuk a kétkerekűeket, s majd valamikor visszafordulunk értük. Nos, ennyit az első napról, a szép az egészben, hogy természetesen este alvás nem volt… miért is??     Üdv mindenkinek: Kontroll