TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link
Cím: Indiai napló 2005. [ #4 Mindennapi élet ]
Címkék: Bombay, India, trópusok
Blog Beljegyzés: Normal 0 false false false MicrosoftInternetExplorer4 st1:*{behavior:url(#ieooui) } /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} 2005.07.13. Alibaugh Kedden este sikerült a legújabb indiai divat szerint megnyíratkoznom, Alibaugh belvárosában a zöldségesbódé melletti fodrászatban, ami ugyancsak az út szélén álló, utca fele nyitott kis téglabodega volt. Ami a helyi vagány csávók esti találkozóhelye a városban. Elég hü1ye egy érzés volt amikor megállt a Nagy Fekete Autóm, és kiszálltam belőle. Legközelebb ide is kerékpárral jövök ezt elkerülendő. Vasárnap esti haverjaim kedélyesen üdvözöltek. A fodrász tényleg ügyesen megnyírt mindössze egy ollóval és egy fésűvel, 20 rúpia volt a tarifa (95 Ft!!!).  Persze nem ennyit kapott, többet érdemelt. Amikor a borotváért nyúlt,  akkor finoman jeleztem neki, hogy köszönöm, azt nem kérem.   Amúgy 1 hete tényleg nem mertem borotválkozni, talán ma este  megpróbálom a palackozott ivóvízzel. Pár liter tiszta ivóvíz  itt megfelel egy szegényebb faluban egy ember napi keresetének.  A Pepsi által Bombay-ben palackozott literes ivóvízre  (nem ásvanyvíz, hanem ózonnal fertőtlenített ivóvíz) rá van irva hogy: “Max. Retail Price = 12 Rs.” Persze én 30 rúpiáért kapom a szálloda éttermében. Szerdán elhatároztam korán kelek, sikerült is. Háromnegyed hatkor világosodott, és felpattantam a szállodaportástól kapott Hercules tipusú drótszamárra. Jól kitoltam magammal, és a kb. 5 km-re levő “Agricultural Research Center-ig” sikerült eljutnom, szépséges vegyianyaggyár volt mellette. Na abban tényleg nem dolgoznék!!! Legalábbis Indiában nem. Az út szélén három helyen is kis vallási épületeket láttam. Aranyos kisgyerekek mennek reggel iskolás hátitáskával, nyakkendőben és rövidnadrágban tanulni.   Ezrével élnek itt olyan emberek akik szemetes műanyagzsákokból és  vaslemezekből összetákolt bodegákban élik le egész életüket a  háziállatok hasonló bodegái mellett,  minden  reggel láttam  hogy fogat mosnak az út széli pataknal. Hát, a világ nagyobbik része inkább ehhez hasonlít, és nem az Európában megszokott jóléthez.   A drótszamár széthullott, ezért tolnom kellett hazáig egy orát,  éppenhogycsak sikerült elfogyasztani a hajnalban rendelt reggelimet, finom indiai teával. Igen, kár lett volna kihagyni milyen a hajnali biciklizés legalább 6.000 km-re otthontól, kókuszpálma ligetek és a fákról csüngő liánszerű bigyók mellett. Ezekután nyolckor indultam munkába, a sofőr ma reggel is megállt friss virágfűzért venni a Szép Nénitől, a Nagy Fekete Autóban látható  Szent Elefánt köré. Ünnepnapokon pedig Szent Tehén van a szélvédőnél,  és körülötte ugyancsak szép frissen szedett virágfüzér található.   Szerencsére sofőröm óvatosan vezet - nem úgy mint a fia - aki vasárnap vezetett  Bombay -be. Magyarországon még a legelvetemültebbek sem vágnak bele olyan előzésekbe amilyenekben itt volt részem. …kacsintgat… kifele... kacsintgat... majd belevág. Gyakorlatilag nem egyszer a kétsávos úton, két szembemenő teherautó között, harmadikként középen előztünk. Mindezt jobbkormányos Hyundai-al. Ja igen, meglepődtem sokmindenen: például azon hogy itt a gazdagok jobbkormányos Skoda Octavia-val járnak, amiből többet is láttam már a környéken. D.G.