Cím: Hagyományőrzők
Címkék:
Blog Beljegyzés: Foglalkozásomból adódóan nem mindig oda és azokkal megyek ahova és akikkel szeretnék. A minap akaratlanul is fültanúja voltam egy "nagy" hagyományőrző monológjának, amiből az derült ki, hogy ez milyen nehéz... hogy ez milyen drága... hogy ez milyen teher... és ő még is..... Erről nekem ez a két évvel ezelőtti nap jutott eszembe. Karcagi városnézéssel kezdődött. Szép, rendezett, kedvesnek tűnő városként maradt meg emlékezetemben. Érdekes és értékes előadást halottunk a város működőképes szélmalmáról. Idegenvezetőnk gyermekként még segített édesapjának aki egykor a malmot üzemeltette. Érezni lehetett a kötődését. Ezután megnéztük a Zádor hidat. Ez ugyanazzal a technológiával készült mint a hortobágyi, de húsz-egynéhány évvel korábban. Valamikor a Debrecenbe vezető postaút fontos átkelője volt. A táj jelenlegi képe annyira megváltozott a kétszáz évvel ezelőttihez képest, hogy komoly képzelőerő kell egykori szerepének megértéséhez. A kunhalmok következtek. Ezeket volt mikor természetes képződménynek gondolták. Ezt az ásatások hamar megcáfolták. Volt hogy őrtornyok helyének hitték. Ezt a földrajzi elosztásuk kérdőjelezte meg. Jelenlegi ismereteink szerint ókori, rómaikori lovas nomád népek sírhalmaiként, áldozóhelyekként (kurgánok), bronzkori lakódombokként (tellek) vagy régi háborúk, járványok tömegsírjaiként (testhalmok) tartják számon. Azután kimentünk a pusztába egy elhagyot tsz-major melletti kezelt, legeltetett tágas legelőre. Körülöttünk sehol semmi csak olyan 5-600 méterre egy rendezett kis tanya. Ebben a környezetben tartott nekünk bemutatót a Pusztai rókák hagyományőrző cspata. A fiúk nagyon felkészültek voltak. Gyönyörű ruhák, karbantartott fegyverek, fényesre csutakolt lovak, rövid lényegre törő történelmi áttekintés, bemutatkozó, jól végre hajtott koreográfia, színvonalas előadás. Közben beszélgetésbe elegyedtem egy munkásruhába öltözött botjára támaszkodó 60 év körüli emberrel. A bot olyan volt amilyennek lennie kell. Egyenes, a tulajdonosa álla alatt két ököllel végződő, trágya alatt érlelt, nyílt láng fölött égetett, szép piros. Mint amilyet több száz éve használnak a pásztorok. Kérdeztem miért nincs faragva? Azt mondta van olyan is , de most nem olyan nap van, hogy az kelljen. Dicsértem jól nevelt pumi, mudi jellegű kutyáját. Kérdeztem milyen fajta? Azt mondta ide valósi, erre mindig ilyenek voltak a pásztorembernek. Beszélgettünk még sokmindenről, állatokról, növényekről, időjárásról, gyerekekről úgy általában az életről. Egyszer csak azt mondja mennie kell. Üzent az asszony. Mondom nem hallottam a mobilját csörögni. Azt mondta nem is fogom mert az nincs, és neki nem is lesz, de nézzem meg a gémeskút gémjét már vagy öt perce felemelték ott a tanyájában. Elköszönt és elindult. Azóta sem tudom pontosan, hagyományőrzőket néztem vagy hagyomány őrzővel beszélgettem. Nekem a kettő teljesen másnak tűnt, tűnik, még most két év múlva is.
TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link