Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 

Visszanyert remény - Der Dachstein. Második rész.
2011/11/02 01:26:10 Küldte: Angyom

       Este 6 után két perccel Münchenben egy lakásban megcsörren a mobiltelefon. Ezen végén a meleg szobában egy lány veszi fel. Másik végén a gleccsernél álldogáló nagyravágyó felelőtlen srác. 

Én.

  • Szia! Baj van! Nagy baj van!

  • Mi történt?

  • Elment le az utolsó felvonó, itt maradtam egyedül! a Dachstein felvonóállomás felső végén. Az idő eléggé rossz már, hideg van( -8 fok), és sötétedik. Elindulok lefele a Hunerscharte – Klettersteigen vissza az alsó állomáshoz. Ez most a legjobb megoldás.

  • Rendben, felhívom a közeli hüttét, és a hegyimentőket, hogy mit lehet ilyenkor tenni.

  • Oké, indulnom kell, mert rohamosan sötétedik, még világosban akarok leérni ezen a C/D-s szakaszon a gleccser széléig. Fél hétkor hívj!


Ezután átlépek a korláton teljes szerelésben és becsatlom a drótkötélbe a karabínereket...


18:35

  • Hello, minden rendben lejutottam a felső részről, a hágóvas rendesen kapott a sziklás havas párkánytól, kellett a csákány is majdnem folyamatosan. Most vettem fel épp a fejlámpát, alig látni már, és elnyelt a lentről érkező felhőrengeteg.

  • Rendben, felhívtam a hegyimentőket, azt tanácsolták, ha valami baj van, azonnal hívjam őket. Ezenkívűl minden fél órában hívjuk fel egymást, hogy minden rendben-e. Hol is vagy pontosan?

  • Hunerscharte – Klettersteig felső része, 2600 m. Indulok tovább, mert itt a peremen erős a szél, már fázik a kezem.


És megkezdem az ereszkedést sötétségbe, a felső meredek részen, ahol sok-sok lépés segítség található. Óvatosan a hágóvassal - mintha valami törékeny tojás lenne alatta - lépkedek a sokszor csak 10-15cm-es acél cövekeken. A szél süvít felfelé, de ahogy egyre lejjebb értek, alábbhagy. Utolsó fényképet készítem, ahogy a felhőből kibukkan egy pillanatra a vörösen derengő ég alja, és sötét csipkés fogként hasít bele a Gross-Glockner és a Grosses-Wiesbachorn csúcsa.


A haladási tempó szörnyű. Szörnyű lassú. Tudom, hogy ilyenkor fokozottan kell figyelnem minden egyes lépésre, mert könnyen beleeshetek a beülőbe, ha félrelépek, vagy lezuhanhatok.

A percek most nem nehéz kövekként peregnek, hanem mintha versenypályán előzgetnék egymást. Talán ha 100m-t haladtam lefele, csörren a telefon hétkor.

  • Hello, minden oké, lassan haladok a steigen lefele, nem fázom, már a szél sem fúj szerencsére. Egy meredek részen túljutottam, most épp egy kis párkányon állok.

  • Oké, haladj csak, akkor majd fél nyolckor.


Rettentő unalmas a lefele menet. Fejemben a nap nehéz történései keveregnek folyamatosan. Minden jót és szépet beárnyékol a felső csúcsi steig átélése. De most nem szabad erre gondolnom, ide kell figyelnem, mert jön egy rövidke biztosítatlan rész. A dróton egy méteres hó terpeszkedik az 50 fokos oldalban. Szerencsére pár csákánybökéssel túl is jutok rajta. Picit megnyugodhatok, de csak épp addig, míg oda nem érek a kb. 60-70m-es újabb biztosítatlan részhez. Csákány lebök, karabínerek kicsatolva, oldalamra akasztva. Ma már sokadszorra. A hó délelőtthöz képest sokkal stabilabb, fagyos. Fürkészem a felfele jövet itt hagyott szúrás nyomokat, és bököm is bele a csákány nyelét. Tövig. Mind a 65 cm-t. 

Csörren újra a telefon.

  • Hello, te jó ég alig haladtam, és már fél 8?! Épp egy biztosítatlan részen vagyok, a drót valahol mélyen alattam halad. Minden rendben van, csak nagyon lassan megy.

  • Rendben, csak így tovább, akkor 8-kor újra.


Bök-lép-lép-bök az ismétlődő menü. Közben ráérek azon is gondolkodni, mennyivel jobb már sötétben az ilyen részeken, nem látom mi van alattam, és felettem, így kevésbé félelmetes. Persze ez mind csak illúzió, hiszen délelőtt már feljöttem itt...

Egy részen a kissé visszahajló sziklától elválik a hó. Csalogat a biztonságérzet keltésével. Sajnos csak arra elegendő, hogy beverjem a sziklába a sisakom. Felfele épp ezen a részen koppant rajta egy zuhanó kő. De most szerencsére hideg van, így nincs kőhullás. Már látom a végét előttem úgy 10 m-re. Huh'. Ezt is megúsztam. Innen újra drót van. Mennyivel jobb, biztonságosabb, így csak 6-7m-t eshetek max. Felvidít, még több életet önt belém. Az ilyenkor szokásos módon, hassal a szikla fele lépkedek. Kapaszkodik a hágóvas mind a 12 foga a sziklában könyörtelenül. Szikrák szóródnak a sötétbe tova fényjátékot játszva. A jégcsákány a hevederen keresztül lóg a kezemen, már a gleccser óta, el nem teszem. Le sem érek a steig végéig, újra teló.

  • Hello, még mindig a steigben vagyok, azt hittem, hogy 8-ra leérek, de nem. Nem emlékszem már, mennyi van még vissza, de már nem sok. A végét még nem látom.

  • Rendben, legközelebb fél 9-kor.


Unalmas ereszkedést követően megpillantom a beszállásnál általam összetaposott kis területet. Örülök. Vége a steignek. Az öröm egyben azt is jelenti, hogy kezdődik a Hunerscharte alsóbb szakasza, ahol most újra csak kell a fokozott figyelem. Szemeim pásztázzák a terepet, merre is halad a felfele jövet itt hagyott nyomom. Óvatosan lépkedek a hóban, közben szúrom a csákányt. Ezen a felső részen még mélyre, néha majdnem teljesen. Itt még teljes a hóborítottság, és meredek is a terep. Erre már nincs felhő, így folyamatosan rálátok az alsó felvonóállomás melletti hüttére. Nyugtázom, még nagyon magasan vagyok. A nyom cikk-cakk-ban halad. Most nem kell elővennem a GPS-t, mert nem tévedek el. Minden fordulónál kezet cserél a jégcsákány. Nincs sok időm gondolkodni, merengeni. Ezért aztán újra csörög a telefon fél 9 után, adom a tájékoztatást, hogy szerencsésen lejöttem a steigről, most haladok lefele a Scharteban.


Egyre lejjeb érve a hóborítottság csökken. Ezzel együtt az oldal meredeksége is. A csákány nyelét már csak 10-15cm-re tudom szúrni a vékony hóban. Ez nem tart meg, de már nem is kell, elég ha megtartom vele az egyensúlyom. Még nem lehet folyamatosan menni, nem merek. Követem a feljebb említett szabályt. Túl veszélyesnek tartom így a majd' folyamatos 12 órás menetelés után a terepet ahhoz. Telefon érkezik 9-kor, a szokásosat említem, mást úgy sem tudnék mondani.


Alig van már hóborítottság, köves a terep. Eljön lassan az idő, mikor a hágóvas lekerül. Itt már csak hátráltat. Innom is kellene, már az állomás óta nem ittam. Igaz nem is szomjaztam meg túlságosan, most jól érzem magam, nem fázok, nem is izzadok. Kellemes. Előveszem a termoszt, és a maradék 2dl tea felét megiszom. Hideg. Nagyon hideg, de még nem jeges. Ellenben a tatyóba rendesen kemény minden a fagytól.

Párat lépve, mellettem egy félelmetes morranás hangja csapja ki az idegrendszeremben a biztosítékokat. Válaszreakció: Ordítás! A zerge, mint valami őrült, robog a meredek oldalon tova a sötétben.

Na ne szórakozzatok már! Ezután figyelek oldalra is :D

Meglátom az első törpefenyőket, és előkapom a GPS-t. Innentől figyelnem kell az utat, mert alig van hó, szinte nincs is csapa, ezért aztán most nem szabad eltévednem. Könnyűszerrel gyaloglok el azon tába előtt, melyen egy 18xx-es dátum van, ekkor zuhant itt a bal lábamtól 20 cm-re lévő mélységbe egy ember. Neki állít emléket.


Fél 10 - látom a GPS-en. Már várom a hívást. Érkezik.

  • Helló újra. Minden jól megy, nemsokára elérem a Südwand-hüttét. Viszont most nem tudom merre tovább. Itt van tőlem a jelzés 3m-re egy sziklán, és olybá tűnik, az út kettéágazik. Amin állok, az tele van zerge lábnyommal, ez lehet csak zerge út.

  • De nem látod a GPS-en az utat?

  • De látom, épp az elágazásban állok, még rajta. Na megkeresem, elindulok ezen a zergés csapán. Már nem emlékszek a részre, ráadásul nem is látok 10m-mél messzebbre.


Sikerül eltalálni az utat, a GPS pontosan mutatja, és lejjebb meg is találom a következő jelet egy sziklán. Most kezdek el fáradni, most már érzem, hogy nemsokára eljön a zombisodás ideje. De még figyelnem kell, mert egy kis rövid szakasz van még a hütte előtt, ahol aztán most odaérve bevetem a kezemben markolt csákányt, és vágom is a csőrt a fagyott köves-földes talajba. Tart rendesen, rá bízom magam. Hassal lefele ereszkedek, a bakancs talpa nem csúszik meg egyszer sem a jeges részen. Innen már rényleg közel a hütte, figyelem a GPS-en már csak úgy 2-300m lehet.


Leérve a hüttéhez muszáj ennem valamit. Ez kimerül egy kis édességben. Valahogy nem vagyok éhes. Inkább fáradt. Indulok is tovább, még vastag 40 perc a felvonóállomás parkolója.


10 órakor zörren a telefon...

  • Elhagytam az 1910m-en álló Südwand-hüttét, nemsokára visszaérek a kocsihoz. Köszi a segítséget. Most már lefeküdhetsz, ha valami van, hívlak.

  • Rendben akkor, figyi csak, aludjál ott a kocsiban ma éjjel, ne gyere vissza, biztos nagyon fáradt vagy.

  • Muszáj innivalót szereznem, mert elfogyott minden. A kocsiban sincs. Elmegyek az első benzinkútig, és meglátom mi lesz.


A hüttétől jó út fogad. Egy darabig. Aztán átvált kis ösvénnyé megint, ami már felfele is csúszós volt a rátaposott vékony hóréteg miatt. Markolom a csákányt, ha megcsúszok, ne nyeljen el a meredek partfal. A hágóvas ide sok, a bakancs majdnem kevés. Zombisodás folyamata elindult, már visznek a lábaim, kevés a kontroll bennük.


22:18


Nyitom az autó ajtaját. Leteszem a tatyót, a csákányt, beülök, és csak bambulok előre. Szüntelenül megy az agyam. Nem hagy nyugodni a felső, csúcsi steig gondolata. Túl mélyre égett az emlékezetembe.

Bepakolok és GPS-en rákeresek a közeli benzinkutakra. Meg is van Radstadtban egy. Elindulok lefele a rettentő kanyargós úton. Sapka és kesztyű kivételével minden rajtam. Fázok, de nem kapcsolom be a klímát, mert elálmosodok a melegtől.

Ezer métert süllyedve a kocsival, elérem a benzinkutat. Szerencsére nyitva. Kiszállok. Oh, tudtam! Belázasodtam. Majd odafagyok helyben, remegek a hidegtől. Besietek, kérek egy kávét, és veszek két energiaitalt meg egy szendót. Vissza a kocsiba. Megtöltöm a hasam.  

Ilyen álapotban eszem ágában sincs megint a kocsiban aludni. Talán feldoppingol a kávé.


Irány München...


Folytatom az első résszel...


Dachstein, Steiermark, Österreich, 2011.10.23


Címkék: Dachstein





Bejegyzések 1 - 10-ig. Összes bejegyzésed: 11


Oldal:  1 | 2 | Következő >  Utolsó >>

SPEED
2011/12/18 22:51:24

Vigyázz magadra!



Angyom
2011/11/06 19:47:02

Milyen igaz!   Oks, legközelebbi nagyobb túrámra keresek társat. Túratársat!



repeics
2011/11/06 11:08:59

Igen, én is hozzátenném, hogy leszel szíves vigyázni magadra, nem szeretnénk egy rossz lépés miatt lemaradni a hasonlóan érdekfeszítő beszámolókról! 



Futrinka22
2011/11/06 10:53:43

Gratulálok, elismerésem a teljesítményedért. A bátorságod talán már a vakmerőség határát súrolta, hogy ilyen terepen, ilyen időben egyedül vágtál neki a hegynek. Bár nem voltál egyedül... Legközelebb azért az Őrangyalodon kivül talán egy mászótárs közelsége is jól fog jönni.

Annyira szemléletes és izgalmas volt a beszámolód. Megerősített engem abban, hogy ezeket a hófedte sziklákat csak másszák meg mások, én majd elolvasom az izgalmas beszámolókat, ha blogolnak róla.

Üdv. Ili



repeics
2011/11/05 08:42:36

Hát Krisz, ez tényleg jó volt és izgalmas. Pláne én, aki téli álmot alszom, mert 'fázom a jég gondolatától' , nagy tisztelettel nézek azokra, akik ilyenekre képesek... Köszi az élményt!



kornel
2011/11/04 13:14:57

Úgy irtál , hogy az olvasó szinte átéli az élményeidet. Bátor vagy és szerencsés, de azért legközelebb ne egyedűl túrázz ilyen terepen!!!


Üdv:Kornél 



Gejza
2011/11/03 23:13:58

Hát, tudod adjál hálát, amiért megadatott neked, hogy mind ezt leírhattad!


A hegyi balesetek 87 %-a az egyedül túrázásból származik. Továbbá a balesetek több mint 95 % -a a csúcsról vissza fele történik. Számos oka van ennek. 1X majd elmondom személyesen, hogy miért.


Tudod, amikor elösször volt a cipőmön hágóvas, és a kezemben jégcsákány, akkor 6 órán át oktattak annak használatáról. Írásodból az derült ki számomra, hogy nem tudod, hogy hol, hogyan kell használni a jégcsákányt.


Mind ezek mellett gratulálok a sikeres mászásodhoz, a szép fotókhoz, és kívánom, hogy tanuljál belőle!


Tudod a "JÓ" Hegymászó, az "ÖREG" Hegymászó!



Angyom
2011/11/03 22:08:32

Örülök, hogy tetszik nektek! Nem direkt csináltam 



cztamas
2011/11/03 21:10:07

Átéltem áááááááááá hatalmas.

Micsoda veszélyes kaland....

Merészség volt, de gratula hozzá!!



bereznaij
2011/11/03 12:29:15

A vegetatív izgalom összes jele mutatkozott rajtam az olvasáskor...  Mint egy krimi...




Oldal:  1 | 2 | Következő >  Utolsó >>


*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.