(Nem minden az, aminek látszik)

Őrültek hétvégéje, vagy csak a normális többség őrült meg? Az utóbbira szavazok! Bár nem őrült egészen a többség, csak fényévekre távolodott a való világtól. A való világ ugyanis nem az, amit az idióta televíziós műsorokban láttok. Még csak nem is a mesebeli Mátyás királyt játszó vezír, aki álruhában látogatja a hajléktalanszállót. Lehet, hogy azt hiszitek, de akkor sem. Mindig a normális többség akarata érvényesül. (Azért tart itt az ország.) A többség konvenciói számítanak és… Mindegy, nincs értelme ragozni! A marha az marha még, ha fagyott is!

Zene:

A többségnek biztosan nem fog tetszeni, de a túra elmebeteg résztvevőinek igen, és ez a lényeg! Már a címet elolvasva fogalmat alkothattok milyen érzések töltenek el egy gyönyörű téli nomád túrán. Ez így van, mióta egy (szintén elmebeteg?) idős túratársam, tizenévesen megfertőzött ezzel a kórral. Ő sajnos már régóta nincs közöttünk. Még sokat tanulhattam, tanulhattunk, volna tőle.

Ismét egy kellemes téli túrán vagyok túl. Kipihenten, testileg, lelkileg megújulva nézhetek a következő téli túra, vagy a tavasz elé.

Meghirdettem a túraszervezőben is. Előre láttam, hogy igen nagy sikere lesz a jó kis téli nyomulásnak.

A létszám minden képzeletet felülmúlt!

Még az enyémet is!

Sejtettem az eredményt előre. Nem is azért tettem fel, mert komolyan gondoltam, hogy valaki velem tart.

Kedves túratársaim, be kell vallanom egy kísérlet alanyai voltatok. Nem, nem volt átverés (ilyet túratársaimmal nem tennék), a túrát mindenképpen megtartottam volna. Magamnak! Csak kíváncsi voltam a reakcióitokra. Nem voltatok túl nyitottak ilyesmire. Nem baj! Néhányan aggódtak is értem ami, bevallom jólesett!

Köszönöm jól vagyok, sőt jobban nem is lehetnék!

Mások elmebetegséggel vádoltak.

Sajnálom…

Őket!

De nagyon! (gondolom magukból indultak ki)

Erre vártam már hónapok óta, tehát nem halasztom el csupán azért, mert néhány fokkal hűvösebb van! Egy nyitott szellemiségű, azért akadt rajtam kívül is! Nagyon meglepett a jelentkezése, mert mivel itt a Túratárs oldalon nagyjából tízezren vagyunk 1:10.001-hez adtam esélyt ennek. Bejött!

Azért jelentkezett, mert eléggé őrült dolognak vélte. Nem ismertük egymást ezért rákattintottam. A „Rólam” rovatban három dolgot írt: nos, az első kettő egészen biztosan nem igaz! Nem hosszú a nyaka és foltok sincsenek, a harmadik  igaz lehet, mivel eljött a túrámra. Ezt a tézisemet erősíti az is, hogy nem ismeri az órát. Az a tény viszont, hogy a mobilt ismeri, ellentmond ennek. Késve érkezett, de telefonált.

Akkor kezdett esni a hó.

Sokan nincsenek felkészülve az ilyen nomád téli túrára. (Különösen a városi puhányok) Megfelelő felszerelés nélkül nem ajánlatos kinn tölteni az éjszakát, mert életveszélyes. (Szerencsétlen hajléktalan embertársaink a megmondhatói! Nem az álruhás ál-Mátyás, mert annak lövése sincs az emberek mindennapi problémáiról.) A felszerelés hiányának megoldására is vannak fogások, erről olvashattatok az „Egy téli túra tanulságai” c. blogomban és az ahhoz fűzött hozzászólásokban. 

Megnéztem a holmiját. Ha lett volna több őrült jelentkező azoknak is, átnéztem volna a holmiját. Senki épsége ne terhelje a lelkiismeretemet.

No, de elég volt a rizsából lássuk a húst, a salátát és a desszertet!

Kilenc helyett 10-re érkezett túratársam. Még útba ejtettük édesanyám házát egy kávé erejéig és már lépkedtünk is kétnapos kalandunk első méterein. Szakadó hóesésben, amit felettébb szeretek! Rögtön az első néhány kilométeren sok állatot láttunk, őzeket, rókát, nyulakat, fácánokat és ez így maradt a következő napra is. Sajnos röfögős barátaim elkerültek minket. Sikerült eltévedni is, egy olyan részen ahol még becsukott szemmel is tudnék tájékozódni. Most ez nem jött össze, elő kellett venni az iránytűt. Mentünk egy kb. 3 km-es kört, így a késést is beleszámolva módosítottam az eredeti tervet. Nem baj, mert így is tökéletesen jó kis túrácska lett. Ezt túratársam mondta a végén.

Késés-eltévedés = 1-1, tehát egyenlítettem! A hősök sírja helyett a forrásnál vertünk tábort 5 óra tájban. A hó közben (nagyon helyesen) csak esett és esett, amint a képen is látható!

A tüzet nem raktam meg, mert belepte volna a hó. A száraz fát hótól mentes helyre tettem, így ha kell, éjszaka hamar el lehet készíteni a tüzet.

Gyorsan főztem egy forralt bort, társam egy forró levest, miután jóízűen elfogyasztottuk, éjszakai túrára indultunk.

Mosolygó túratárs, ízletes forralt bor, havas sátor és kidőlt öreg fa. Képes hangulatjelentés:

Sajnos holdvilág a hóesés és a felhők miatt alig volt. Az ég valami gyönyörűségesen kékes fényt árasztott, ahogy a vékony felhőrétegen átsejlett a hold sápadt fénye. A friss hó igen hatékonyan verte vissza a maradék fényt, tökéletes látást és hangulatot biztosítva.  Lámpát nem kellett használni.

A meredek havas lejtőkön azért akadtak nehézségek!

A hópelyhek a vaku fényében, mint megannyi fénylő csillag.

Megfigyelhettük, hogy micsoda fényszennyezést okoz Budapest. Onnan nem látni a városra, mert egy magasabb vonulat takarja, de a felette lévő narancsvörös mocsok épp így látható legjobban az égbolt nyugati részén.

A kör 3-4 km. hosszú volt, jól felmelegített a lefekvéshez, mert a főzőcske közben kissé fázni kezdtünk. Annyira volt hideg, hogy a vizes palack belső falán (miután a vizet kiöntöttük), a visszafolyó víz csíkokban megfagyott.

Visszaérve gondosan bevackoltunk és édesdeden aludtunk reggelig.

Igen békés volt az éj, még vérfarkasok sem jártak, mert csak két nap múlva lesz telihold.

Reggel mikor felébredtünk nagyon világos volt, azt hittem talán már fél nyolc is lehet. Tévedtem 9 után ébredtünk, ami arra utal, hogy legalább 11 órát aludtunk.

No, jól van, hogy a normális többségnek legyen igaza, inkább úgy fogalmazok, nem aludtunk csak lassan dehibernálódtunk! Egyébként a közeli faluban mindössze -14 volt éjjel a meteorológiai intézet szerint, tehát ott a völgyben sem lehetett -15 -16 alatt. Úgy tűnt, hogy este hidegebb volt, mint reggel.

Társam drága, márkás hálózsákja igen jól vizsgázott, ahogy az én új téli zsákom is mely nem márkás és az ára is csak töredéke annak. Vittem meleg holmit arra az esetre, ha nem válna be, de csak párnának használtam. Ismét bebizonyosodott, hogy nem csak a nagyon drága igazán márkás holmi lehet jó. (Kedves sznobok ez számotokra szívás! Igaz ti nem azért vesztek márkás, drága zsákot, hogy azt rendeltetésszerűen használjátok.)

Egész éjszaka szállingózott a hó, tehát le kellett rázni a sátrat mielőtt kimegyünk, hogy ne a nyakunkba zuhanjon a felgyülemlett mennyiség. Egy kevés azért még maradt rajta mutatóba.

A belső felületen, ahogy az már ilyenkor lenni szokott, jó vastagon felrakódott a jégkása, ami a kilehelt levegő párájából csapódott ki. A sátor is jól vizsgázott, bár ilyen körülmények (sem szél, sem eső) között a „tesógazdaságos” is megtette volna. Nem igazán kívánkoztunk ki a jó meleg hálózsákból, de muszáj volt, ha menni akarunk. Bakancs fel és irány egy kis bemelegítő túra, mielőtt összepakolnánk. Nem nagy, talán 1 km. csak azért, hogy a lábunk belemelegedjen a bakancsba. Visszaérve lassan felszedelőzködtünk, kávét főztünk és forralt bort az útra.

Nehéz szívvel indultunk hazafelé, ugyanakkor kíváncsian mit hoz még elénk az út.

Továbbra is sok állattal találkoztunk és egy helyen vadásszal is, kit kutyája kísért. Egyre kevesebb olyan vadászt látni, aki még hagyományos módon, kutyával cserkelve vadászik. Őket megértem, de az elhízott, lusta, lesről lövöldözőket már nem. Fáradtan értünk vissza édesanyám házához. Megittunk egy kávét/teát, míg társam vonata megjön. Csak ekkor derült ki, hogy neki másnap nem kell dolgoznia.

Komolyan felvetettük az ötletet, hogy visszamegyünk még egy éjszakára, mert már akkor látszott tiszta holdvilágos lesz az éj. Igaz az ilyen tiszta, holdvilágos, csillagfényes éjszakákon a legnagyobb a hideg, de biztosan nem fáztunk volna. (-22 volt környékünkön, tehát az lett volna a zsákok igazi próbája.)

Fáradtak voltunk, bár igazság szerint a túrához még lett volna kedvem, de újra tábort verni a sötétben már nem. Neki pedig a szántón átlábalni nem volt kedve, pedig muszáj lett volna, mert arra a legrövidebb. Nem baj, így is kitűnően éreztük magunkat, egy jól sikerült hétvégével lettünk gazdagabbak. Annak külön örülök, hogy megfertőzhettem őt a „téli nomád” kórral. Ma már ő sem tartja őrült ötletnek, mert ráérzett az ízére, megtapasztalta lényegét.

Még a héten biztosan kimegyek egy két éjszakára, míg a holdvilág és a hó tart, mert ez nyáron nem pótolható. Azonban, ha harmincasok jönnek, már én sem alszom kinn az már valóban őrült ötlet. Nem azért megyek, mert a hőmérőre izgulok fel, hanem azért, mert gyönyörűek a kinn töltött téli éjszakák. Sajátos hangulatuk van, de ezt ti úgysem érthetitek, ezt csak az érti meg, aki megőrül és részt vesz egy ilyen túrán! A túra eszement résztvevői: Zsiraaf és megyula.

Normális túrákat, normális társakat!

Ui.

Aki esetleg nem kapta meg a meghívót attól elnézést kérek, de mostanában a barátaim listáján nem mindenki jelenik meg! Gondolom valami programhiba lehet, nem tudom.

Címkék: Megyula Túra Gyalogtúra Tél Szabadban Alvás Gödöllői-dombság