2010. 02.06-án reggel hatkor felkerekedett kis csapatunk, hogy egy kellemes túrát tegyünk a Szlovák Paradicsom egyik gyönyörű völgyében.                   

170 km megtétele után megérkeztünk Podlesokba, ahol leparkoltunk. Néhány falat elfogyasztása után elindultunk a völgy felé. Meglepő volt, hogy míg itthon 40 cm hóban sífuthattunk egész héten, itt csak 10-15 cm havat találtunk. A völgy bejáratánál a díjszedők helyett egy mókus fogadott minket, de mire előkaptuk a fotós felszerelést, már fel is szívódott.

A völgy első része nagyon kellemes sétát igér. Minimális emelkedéssel haladtunk a patak jegén, hidakon, létrákon.

A völgy falaiból gyönyörű jégfolyások indulnak, helyenként akár több méteres jégcsapok lógnak, miközben a talpunk alatt csobog a patak.


Rövid séta után elértük az első jégfalat, ami miatt sok jégmászónak kellemes szórakozást kínál a terület. Most is majdnem mindenhol jégcsákányos, hágóvasas túrázókkal találkoztunk. Kb. fél óra után elértük az első létrát. Tartottam tőle, hogy sok jég lesz rajta, de szerencsénk volt.

  
A létra több szakaszból áll, egy  impozáns vízesést követ a sziklák repedéseiben. Mivel a kiépítettsége nagyon jó, rendes kapaszkodók vannak és a falak is közel vannak, a látvány csodálatos, tériszonyosok is nyugodtan használhatják. (Mint később kiderült, köztünk is többen küzdöttek ezzel a problémával.) Előttünk egy hegyi mentő haladt egy kb. 40kg-os rotweilerrel. A létra nem tetszett a kutyának, de a gazda végül felkínlódta.  

Fotózás után indultunk tovább. Az út a helyenként szűk völgyben továbbra is a patak jegén, létrákon, hidakon folytatódott. Csodás jégfalak, jégcsapok között kanyarogtunk. A létrák, berendezések nagyon korrekt módon vannak karbantartva, nincs törött létrafok, a láncok is jól rögzítettek, minden elismerésünk a szlovák szakembereknek!!!

Egy kisebb vízesésnél mi is kipróbáltuk a jégmászás örömeit. Mivel csak egy jégcsákány volt nálunk kettő helyett és egyéb biztosító eszközöket (kötél, beülő) sem vittünk, nem tervezhettünk nagy mászást. Jókat mosolyogtunk az elszánt hölgyek kisérletein. (Ez gonosz volt!)

Két és fél óra elteltével már a völgy felső részén jártunk. Errefelé már csökken a létrák száma, a völgy szélesedik, de egyre meredekebbé válik. Igazán most kezdtük érezni a fáradtságot, előzőleg az érdekességek, a változatos menet elvonta figyelmünket.

13 óra után nem sokkal elértük a fennsíkot. Itt egy esőbeállóban elfogyasztottuk a jól megérdemelt szendvicshegyet, melyet azért cipeltünk fel, hogy a hasunkban hozzuk le.

Ezen a ponton többféle utat választhatunk a visszatérésre. Van erdészeti út, melyen akár kerékpárral is közlekedhetünk, illetve többféle turistaút. Ha az idő engedi, érdemes elmenni Klastorisko-ig, ahol a menedékházban ízletes és olcsó ételekkel tömhetjük meg éhes pocakunkat, szomjunkat pedig finom borovicskával és jó szlovák sörökkel olthatjuk.

Mi a legrövidebb utat választottuk a visszatérésre, így kb. másfél óra alatt el is értük a parkolót. Az erdőből kilépve a Magas-Tátra panorámája fogadott minket.

Kellemesen elfáradva indultunk haza.

Túra hossza: kb. 12 km, 5 óra 30 perc, Szint: 400 m

A fotókat megtalálhatjátok a túrafotók között.

Címkék: Sucha Bela Slovensky Raj