Cím: HEGY VOLT-NINCS
Címkék:
Blog Beljegyzés: avagy kincs ami (már) nincs... Kedves Földönjárók. Szíves figyelmetekbe ajánlom eme aranyos kis történetet, mely arról szól hogy lehet nagy magas hegyet mászni az Alföldön is csak akarni kell, no és nem árt ha találunk hozzá egy "hegyet" Nekünk sikerült... Előzetesben annyit hogy fiaimat rendesen szoktatom a terepviszonyokhoz. Sokat kirándulunk, túrázunk Magyarországi középhegységekben. Tavaly hirtelen elindulásból elvittem magammal a kicsit Alpoknézőbe. Ő még nem volt külföldön, és figyeltem mi lesz a reakció. Hosszasan írhatnám az átélt élményeket, de ami szíven ütött az a szárnyaló boldogság amit egy 10 éves gyerek kék szemében láttam... Amikor meglátta a magas MAGAS hegyeket, tekintetét végigvezette, földbe gyökerezett a lába és szorongatni kezdte a kezemet. -Anya, anya, nem is gondoltam hogy ilyen magas hegyek is léteznek. -Mondtam hogy sokkal nagyobb hegyeket mutatok, mint ami otthon van. -De anya, ezek Óriásiak és olyan, olyan szépek... felmászunk? -Azért jöttünk... :) -Anya, nekem is menni fog? -Igen fiam, mert bízok benned, te pedig bennem bízol... :) Nekivágtunk... Közben folyamatosan figyeltem a palántát hogy hogy bírja a kiképzést. Volt két pillanat mikor eltört a mécses, de összeszorította a fogát, majd a kezemet és bólintott hogy mehetünk. Lépésről lépésre emelkedtünk a kuloáron, és a kletteres szakaszon, összekötve. Október vége volt, és mindent beborított a hó, fent borotva éles metsző szél fújt. A keresztet száz meg százezer apró jégkristály borította... Valóságos eufóriát láttam gyerkőcöm tekintetén a csúcson. A panoráma ami a szemünk elé tárult pazar volt. Körös körül az Alpok méltóságteljesen terpeszkedő fehéres szürkés láncai... Varázslatos... Lenyűgöző... -Anya, ezt hogy is hívják? -Hochschwab fiam. -És milyen magasan vagyunk? -2277m Hallom hogy forognak a kerekek, meg a matamatika... -Anya, akkor több mint kétszer olyan magasan vagyunk mint a Kékes. -Igen fiam. Kicsinyem homlokához emeli kesztyűbe bújtatott kezét, körbenéz mégegyszer mosolyogva, aztán látom könnyek peregnek szeméből... -Anya, Szeretlek! -Én is szeretlek fiam! (könnyek) Hozzám bújt, de közben folyton a magas, MAGAS hegyeket bámulta... Hát így ültettem el végérvényesen és visszavonhatatlanul a palántámat a sziklába... Azóta nem nagyon telik el nap hogy ne emlegetné az Alpokot. A történet amit írni akarok nektek a NAGY hó idejéből való. Mint mindannyian tudjátok, ezen a télen a legtöbb hó a Dél-Alföldön esett. A híradások igazak voltak miszerint fél méteres téli csapadék szórja a Viharsarkot, s hozzá farkasordító hideg... Szóval, már több mint két napja egyfolytában szakadt a hó. Szeretem a telet, a havat. Misztikussá varázsolja még a városi környezetet is. Befed mindent a szikrázó fehérség. Bármilyen szögből nézed, minden csillog... Lelassul az élet, alig van autó az úton, az emberek összemosolyognak az utcán. Fantasztikus... Délután elindultunk hogy térdig, combig gázoljunk a hóban. Ahogy haladtam, és taposgáltam, szökelltem, dúrtam a havat éreztem hogy egyre kisebb, és kisebb vagyok... összetöpörödtem... gyerek lettem... Hurrááá! Belefetrengtem, kapálóztam, úsztam, háton-hason-pillangót-mellet. Kartempó-lábtempó. Feszített "víz"tükör. Mégis csak tudok úszni! Ment a levegővétel is. Keményen küzdöttem az előrejutásért. 10 másodperc alatt úsztam 5 m-ert. Nagyfiam azt mondta hogy nagyon megy ez az úszás nekem, majd megpróbálhatnám a folyékony halmazállapotút is... :) Nagyokat nevettünk a gyerekekkel. Mások is hasukat fogva nevettek rajtunk, amit mi leműveltünk a hóban. Szűz hóba készültek a hó-angyalok. Aztán felfedeztünk egy magas "hegyláncot" az egyik áruház parkolójában. Oda dúrta, és tornyozta fel a gép a havat. 50-70 m hosszú, és néhol 3-4 m magas hegy képződött. Összenéztünk, kacsintottunk. HEGY!!! -Anya, megmásszuk? -Naná, fiam. -Anya, gyakorlom a lépéstechnikát. -Gyakoroljad, fiam. Kissé L alakot formáló vonulat, K-Ny irányban volt hosszabb. Mondtam hogy mindenképp Kelet felől kezdjük, mert jó eséllyel még világos lesz mire leérünk a Ny-i oldalon. (nem hoztunk fejlámpát) :))) Szóval felléptünk. Ebből az irányból meredekebb volt, de gondosan megterveztük az utat. -Anya, lehetek Én a magashegyi vezető? -Hát persze fiam. -Anya, kitaposom neked az ösvényt, gyere a lépésnyomban. -Oké, fiam. Szerpentinen kaptattunk hogy ne legyen olyan megeröltető a hirtelen szintkülönbség. Felértünk a hágóra, kicsit szusszantunk. Letekintve láttuk ahogy kínlódnak az emberek a bevásárlókocsikkal, mert lehetetlen gurítani a hóban. Tovább menve egy kis párkány következik fölötte jelentős emelkedő. -Anya, össze kéne kötni magunkat nehogy visszacsússzunk. -Nincs kötél fiam. -Anya itt a sálam. -Okos vagy fiam. -Anya, lehet sálból "perecet" kötni? -Naná fiam. Itt van az enyém is. Amíg kötögettünk, standot is építettünk, mert a szél is feltámadt, és elég kitett helyen voltunk. Mikor elkészültünk indultunk tovább egy síma sötétkék polár sállal, és egy csíkos rojtos fehér kötött sállal összekötve. Felértünk a gerincre ahonnan szinte karnyújtásnyira volt a Csúcs. Néhány ember fejét, és kezét rázva nézett felénk lentről, hogy mi ja zIsten csudájának mászunk végig az összetolt hó tetején. Azonban mi már alig hallottuk a bevásárlókocsik jellegzetes zörgését. Csúcskereszt nem volt, de ettől függetlenül, jólesően mosolyogva elmajszoltuk a csokit ami a zsebünkben lapult. Aztán a gerincen továbbhaladva Ny-i irányban lassan elkezdtünk ereszkedni. Nagyobb rögök akadályoztak menet közben. De a már jól elsajátított cikk-cakk technikával egy kisebb völgyben találtuk magunkat. Lent Fifike ugat, de cefetül... -Fifike, Fifike nem hallgatsz el mindjárt! Fifike hallgassál már el, nem látod hogy bolondok? Fifikének azonban sehogysem akaródzott be fogni a száját. Végül ölbe vette anyuci és beültek az autóba. Mindeközben mi szerencsésen leértünk napnyugta előtt a monumentális hegyről. Lehámoztuk magunkról a kötést, és vissza tekertük a nyakunkba a sálat. Néhány ember odajött és megkérdezte mit csináltunk ott fenn? Kicsim válaszol: -Hegyet másztunk -Hegyet??? Felszökő szemöldökkel, és heves fejrázás közepette odébb mentek... -Anya holnap a Nyugati oldalról kéne felmenni -Úgy lesz fiam. Hát így van ez mifelénk... nem vagyunk bolondok, csak erős a fantáziánk... bevásárlóközpontba érkezők a tanui az eseménynek, de amíg ők Vásárhelyen voltak, mi az "Alpokban" Ma néztem, hogy már csak a "jéghegy" csúcsa látszik 20cm, rajta a Mi lábnyomunkkal...
TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link