Cím: LÁPA-RETUR
Címkék:
Blog Beljegyzés: Kedves Földön járó Kollégák. Hazai Földközelipályánvalószüntelenakaratlagoskeringésem eddigi legjobb, és legizgalmasabb "elsőbálozós" túrájáról írom néktek eme beszámolót. Tekintve hogy a hegyeket ez eddig kívül jártam, most volt szerencsém belül is bar(l)angolni kedves túratársam jóvoltából... Nos, voltam már jó pár idegenforgalom számára megnyitott barlangban, de igazi csúszós-mászós-kúszós-kapaszkodós-szuszogós-köpködős-stb barlangban még nem jártam. Mindig is reszelt az ördög hogy alá szálljak a mélyeknek, az örök sötétség, csönd és béke birodalmába... Íme. ...kinyitom...becsukom...kinyitom...becsukom... Hiába rimánkodok, álommanó a Zistennek se akar elvinni. Kicsit fázok, az eső kitartóan kopácsolja a sátram tetejét. Itt fekszem pár méterre a Lápa bejáratától. Agyalok... Átgondolom a mai napot. Szám szerint 4 barlangba sikerült lejutni. Szent István, Csókási-víznyelő, Csókási-Sajt, Kalapács-kői sziklaodu. Nagy élmény volt számomra a nap. Leginkább a Sajt tetszett. Tényleg olyan zeg-zugos és lyukacsos az a barlang mint a Sajt. Legalább elsajátítottam alapvető haladási-mászási technikákat barlangjárás ügyileg. ...kinyitom...becsukom...kinyitom...becsukom... Magam elé képzelem az István-Lápa térképét. Hát gyerekek. Nagyon egyértelmű, a lépcsőzetesen mélyülő aknasorhoz a 200 m-t meghaladó mélységben két irányú tágas szintes járat csatlakozik. Keleti ág-Nyugati ág. Roki hosszú-hosszú létrákról, meg Indián-hídról beszélt (???) ...feneketlen mélységről meg valami alá hajló átlépő létra szakaszokról és traverzálásról. A ttya-u-rrristen... Menni fog ez nekem? Bírni fogom erővel? Agyalok... ...kinyitom...becsukom...becsukom...becsukom... 254 m. Magyarország legmélyebb barlangja... Az eső csak nem hagy alább. Kipp-kopp-kopog a vásznon. Messziről neszezést hallok. A puha nedves levelek jellegzetes hangja egyre közelebb kúszik a sátramhoz. Látom hogy egy erdei anyóka sétál körbe, aztán nem sokat vacillálva elkezdi kifelé húzogatni a földből a cövekeket amikkel pár órája rögzítettem a sátramat. A ttya-u-rrristen... hát ez meg miii?! A Bükki-banya? Vacogok a hidegtől/ijedelemtől a hálózsákomban gubózva. A nénike csak nem akarja abba fejezni, már 4-et kihúzott ráncos kezeivel. Erőt veszek magamon és kiszólok hogy legyen szíves békén hagyni a sátor cövekeket, mert elvisz a szél sátrastul, bakancsostul, füstölt szalonnástul... Ahogy ezt kigondoltam összerázkódok... kinyitom a szemem... két kezemmel dörgölöm...hülyeséget álmodtam... Szemem előtt ismét az akna tátong, amibe belekukucskáltunk este. Az agyam tovább kattog... ...becsukom...kinyitom...kinyitom... Most már mindegy. Hajnalodik, alig aludtam, és még a néni is le akarta bontani a fejem fölül a sátramat. Kászálódás, nyújtózkodás, Jólaludtál? Naná... Sátorbontás. Reggeli. Beöltözés. Irány az akna... A kulcsot rafináltan belülről/alulról kell a zárba dugni. Érdekes kocka alakú szerkezet nyitja a nagy fényes ajtót. Egyik láb - másik láb - marokra fogom a létrát - irány lefelé - lefelé - lefelé... Lámpa bekapcs. Lefelé még csak-csak, de mi lesz fölfelé??? Létra-létra-traverz-mászás-létra-traverz-létra-áthajlás-fellépés-traverz-csúszás-átlépés-létra-létra-traverz-10köröm-csúszás-b...meg-hasadék-traverz-mászás-kúszás-létra-traverz-traverz-áthajlás-aláhajlás-traverz-létra-megérkeztünk...az aljára :) Úúúúú...b...meg, ez fantasztikus...csak most már hogy a fenébe megyünk ki innen? Két óra volt lefelé az út, gondoltam felfelé duplája lesz. A Nyugati ágban folytattuk utunkat az Említett asszonyság terme, I. szifon, II. szifonig. Csúcs-csoki helyett Mély-csoki Dobtam egy hátast hogy milyen csodás a barlang, és milyen monumentális képződményei vannak. Leírhatatlan amit lent láttam. Meseszép... Egyszóval nagyon élveztem. Elég sokáig kellene visszetekintenem, visszerepülnöm az időben hogy ehhez fogható fantasztikus élményt találjak! Picike porszemnek éreztem magam, a vénségesen vén kövek közt. Lenyűgöző, egész más világ egy barlang. Olyan mintha a fonákjára fordított világban túrázna az ember. Na akkor irány felfelé... Az indián hidat biztosítás hiányában elkerültük. Jobb is mert nekem tele ment volna a pelus... Torna óra 2. Rendesen dolgozni kellett a felfelé. Iszonyatosan küzdős a barlang kifelé... Technikai tudás és összerendezett mozgás visz fel. Két és fél óra alatt a felszínen voltunk. Kedves barlangász barátom lecsukta és bezárta a fedelet. Testem tele kéz-zöld folttal, és a fülcimpámon kívül mindenem fájt... Lehuppantam a földre és úgy el kezdtem sírni mint a záporeső (2percig). Az a hihetetlenül nagy küzdelem és feszültség kiszakadt belőlem és könnyek formájában távozott. Boldog voltam és büszke... Megcsináltam a híres/hirhedt István-Lápai barlangot. Köszönöm Roki. Hát, így történt...
TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link