TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link
Cím: Számunkra láthatatlan és mégis a szemünk előtt lobogó láthatatlan lobogó a Kancsendzöngán!
Címkék:
Blog Beljegyzés: Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE MicrosoftInternetExplorer4 /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:120%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin;} Erőss Zsolt és Kiss Péter emlékének ezt a verset osztom meg veletek. Wass Albert: A láthatatlan lobogó Elemezzétek csak egy kicsit!  ( Alább a teljes vers) Konok hűséggel vitte a Székely, mint a Magyar lobogót a csúcsokra... Úttalan, igaz, nem bozótokon, de úttalan utakon... Fagyás, sebek... kézen lábon, de fogta, és megtartotta... (nekünk is, értünk is) Fogcsikorgatva a mínusz 30-40 fokban Nem ért véget a küzdelem.... ... ... És mentem, mindenki által, íntépő végső akarással! Dúlt otthonom rég összedőlt, kifordult alólam a föld...   -erdélyi magyar- ... Társaimat ár elsodorta.... -hatan vesztek el mellőle- .... "A hetedik Te magad légy!" ... Innentől pedig most teljesen róla szól: ---------------------------------- Társaimat ár elsodorta. Mögöttem ég a poklok pokla. Előttem vad sziklák merednek. De nekivágok a meredeknek! Mert élek még! Ha törten is, ha vérben is, ha görcsben is, még ha utolsó is vagyok, kit az özönvíz meghagyott, de harcom végig harcolom s a lobogót megmarkolom! Megmarkolom és nem hagyom, ha le is szakad a két karom, ha két lábam térdig kopik: de feljutok a csúcsokig! S utolsó jussomat, a Szót, ezt a szent, tépett lobogót kitűzöm fent az ormokon s a csillagoknak meglobogtatom! --------------------------------- Nekem   most ez jutott eszembe... Isten veled Hópárduc! Isten veled Kiss Péter! Mindenki, aki a hegyen marad(t)...   És itt a teljes vers: Wass Albert: A láthatatlan lobogó Konok hűséggel hordozom az úttalan bozótokon. Seb a vállam és seb a markom, de fogom, viszem és megtartom! S fogcsikorgatva hirdetem: nem ért véget a küzdelem! Mert valami még megmaradt. Görcs zsibbasztja a markomat, de markomban még itt a Szó: a láthatatlan lobogó! Ereklyém, Kincsem. Fegyverem. Magasra tartom s lengetem! És védem, foggal és körömmel! Vad dühvel és őrült örömmel! És mentem, mindenek által, íntépő, végső akarással! Dúlt otthonom rég összedőlt. Kifordult alólam a föld. Társaimat ár elsodorta. Mögöttem ég a poklok pokla. Előttem vad sziklák merednek. De nekivágok a meredeknek! Mert élek még! Ha törten is, ha vérben is, ha görcsben is, még ha utolsó is vagyok, kit az özönvíz meghagyott, de harcom végig harcolom s a lobogót megmarkolom! Megmarkolom és nem hagyom, ha le is szakad a két karom, ha két lábam térdig kopik: de feljutok a csúcsokig! S utolsó jussomat, a Szót, ezt a szent, tépett lobogót kitűzöm fent az ormokon s a csillagoknak meglobogtatom!