Cím: Édes anyanyelvünk 16
Címkék: Holtember Holtasszony holtág
Blog Beljegyzés: A Keszthelyi-hegységben, Rezi község déli határában a Holtasszony helynévről semmit sem sikerült megtudnom. A magyar nyelv azonban igen kifejező. Így a más, hasonló helynevekkel összevetve, még is számos dolgot el tudunk róla mondani. Ez sem egyedülálló helynév. A Bükk-hegységben találunk Holtember-tetőt. Nyírbátor határában pedig Holtembert. Ebből máris megtudható, hogy amíg Rezi mellett az ismeretlen halott asszony volt, addig a Bükkben, illetve Nyírbátor mellett emberek, vagyis férfiak holttestét találták meg. Más falvak határában is bukkantak ismeretlen személyek holttestére. Ezeknek azonban a ruházatáról meg tudtak állapítani egyet-mást. Például erdeinkben számos ismeretlen katona sírja található. Ezeket mégsem nevezték holtembernek, hanem a végtisztességet megadva a fejfára azt írták: „Ismeretlen katona sírja”: Ezek között vannak 48-as honvédek, első-, vagy második világháborús katonák. Magyarok, németek, oroszok, ukránok és más nemzetiségűek. Az Isaszeg környéki erdőkben, nagyszámban találunk az 1849-es Tavaszi-hadjárathoz köthető honvéd sírokat. Az ottani helynevek számos további tragédiát sejtetnek: Kishalál-völgy, Nagyhalál-völgy, Sírkúti-forrás, Vér-völgy, stb.(A sebesültek erősen szomjaztak, és kicsepegő vérük jelezte az utat a forráshoz). Feltehetőleg itt sebesült meg az a katona is, akinek a holttestére végül a Vecsés melletti erdőben találtak rá. Legalább is a Honvédtüzér-sírja helynév erre utal: Valamint a Vácegres határában lévő Palotai-sír. Ez utóbbi jelölhet nevet is, de az elesett honvéd lakhelyét is. Pilisszentkereszt határában a haláleset körülményeivel tovább bővül a történet. Itt már nem ismeretlen katona holt testét találták meg, hanem a Fagyott katonáról beszél a helynév. Mint ahogy a Börzsöny-hegységben a Nagy-Inóc közelében a Fagyosasszonyról. A Keszthelyt Várvölggyel összekötő út mentén pedig a Fagyos keresztet találjuk, ahol vásározók fagytak meg a hófúvásban. A Börzsöny-hegységben szintén az ismeretlen halott ruházata utalt foglalkozására. Erről beszél nekünk a Kondás-kereszt. Gyilkosságról árulkodik a Csipkés sírja, a Zempléni-hegység erdejében. A vásárról hazatérő gazdag kereskedő házaspárt ölték meg és fosztották ki az útonállók. Gyilkosság módját is elbeszéli a Hortobágyi pusztán a Nyakvágó csárda, és a dél-Zemplénben Tolcsva mellett a Nyakvágó. A Pilisben pedig az Öreg-vágás. [1] Szintén nem nevezhettek holtembernek olyan személyeket, akiket a környéken név szerint ismertek. Például a Börzsönyben a Foltán-kereszt, a Pilisben az Enyedi-halála, Döme-halála, Ilacsek-halála. [2] Batatonarácson Jakab, vagy Jabak-temetése az öngyilkosok temetője, akiket nem engedtek a rendes temetőbe elföldelni. Jankó János szerint egy Jakab nevű kertészről kapta, aki a szeretetház kertjében akasztotta fel magát. Hernád Tibor, a hajdani gyenesdiási evangélikus lelkész viszont egyik prédikációjában arról beszélt, hogy a Jakab megjelölés nem a névre, hanem a Jézust eláruló tanítványhoz hasonlóan az önkezűségre utal. [3] A Holtasszony helynév tehát annyit mond el nekünk, hogy a Rezi környékén élő emberek számára ismeretlen asszony, nem tudni milyen céllal elindult valahonnan, valahová, és a falu határában érte a halál. Nem csontvázat, nem mumifikálódott tetemet, nem emberi maradványt találtak, hanem néhány órája, vagy néhány napja meghalt asszony holttestét. A holtasszony, holtember a szó XX. Század elején még általánosan használt kifejezések voltak. Az 1893-ban megjelent Szinnyei József által szerkesztett Magyar tájszótár még számos hasonló kifejezést tartalmaz: - hót-árok = kiszáradt (víz hagyta) patak vagy folyómeder. - hót-eleven = ál halott, vagy tetszhalott - holt-föld = semmit sem termő föld - holt-szám = hólt-számba fekszik, halálos beteg - hótt-szén = kioltott, nem parázsló üszök - hótt-tetem, vagy hótt-tetöm = a testnek valamely részén támadt érzéketlen kinövése Mai nyelvünkben is akadnak még hasonló szóösszetételek. Például a folyók szabályozásával, az élővízzel már nem érintkező levágott kanyarokból, holtágak lettek. A Szentföldön Izráel és Jordánia határán van a Holt-tenger, ami a Mare Mortuum tükörfordítása. A kifejezés azt jelenti, hogy magas sótartalmú, a tengerhez hasonló vízben semmilyen élőlény nem él meg. Tehát halott. A fogaskerekűbe, a HÉV motorkocsiba és mozdonyokba holtember kapcsolót szerelnek. Ez egy olyan szerkezet, amit a vezetőnek folyamatosan nyomnia kell. Elengedéskor leáll a szerelvény. Így próbálják megakadályozni az esetleges elalváskor bekövetkezõ baleseteket. A jelentéscsökkenés mégis valamilyen mértékben utalhat a helynév keletkezésének idejére. Feltételezésem szerint, száz évnél régebben keletkezhetett, mivel senki sem emlékszik már a történetére. A nyelv azonban tovább fejlődik, és az elhalóban lévő kifejezések mellett új szóösszetételek is képződnek. Ilyenek a holtverseny, holtsúly, holtrészeg, holtpont, holtbiztos, holtomiglan, holtodiglan, holtvágány, stb. Végezetül had idézzek néhány szintén idetartozó gondolatot Pilling János „A Búcsú méltósága” című tanulmányának bevezetőjéből: "Ember-e még, mondd a halott is? Ugye, hogy nem? Ő már nem ember! Alvóhoz hasonlít - de mégsem! Aki meghalt, nem álmodik már! Szoborhoz hasonlít - de mégsem! Holt kő az, de nem is volt élő! A halál mindenhez hasonlít, de nem azonos semmivel sem." (Gilgames eposz) Ember-e a halott? A Gilgames eposz kérdésére nem könnyű a válasz. Nem élő már, de mégsem úgy gondolunk az imént meghalt ember testére, mint ahogyan egy élettelen tárgyra. Nem is olyan régen a magyar nyelvben sajátos kifejezést használtak erre: holtember. Így ír erről Krúdy Gyula: " A késő őszi napon megpirosodott a kis emeletes ház ódon vakolata, megpirosodott a falba épített gömbölyű kapu, amely csak akkora volt, hogy a legkövérebb vőlegény és holtember is kiférjen rajta... " [4] Tersánszky Józsi Jenő pedig ezt írja: " Jó-jó, hátha úgy volna itten nálatok ezzel a verekedéssel, ahogy mondod, akkor csupa holtember maradna a fehérnépeknek köztetek " [5] , Őrzik ezt a földrajzi elnevezések is: a Bükkben van "Holtember tető", a Nyírbátori járásban pedig két "holtember" nevű erdőrész is található (Hoffmann, 1993). [6] Azonban ma már senki sem használja ezt a kifejezést az elhunyt testének megnevezésére. Holttestről beszélünk, vagy halottról, rosszabb esetben hulláról, tetemről. A holtember napjainkban már kevésbé ember, a test a halál pillanatában tárgyiasul. Bár a holttest magában hordozza az élettelen tárgyak sajátosságait, mégsem tudunk teljesen tárgyként viszonyulni hozzá. Nem tudjuk hová besorolni… A TúraTárson sokan ismernek Gejza néven. Mivel blogjaim a világhálóra is felkerülnek, és egyre gyekrabban hivatkoznak írásaimra, szükségesnek tartom aláírni és jegyzetekkel is ellátni. Pestszentlőrinc, 2013. szeptember 29. © Szádeczky-Kardoss Géza szkgeza51@gmail.com [1] Ennek történetét a „Haláltúra a Pilisben” című jelvényszerző túramozgalom igazoló füzetében írtam le. [2] Ezek történeteit szintén a fenti füzetem tartalmazza. [3] Jankó János: A Balaton-melléki lakosság néprajza 1902. [4] Krúdy Gyula : Szindbád-történetek. A ködmönös nő. (Első megjelenés: 1924.) [5] Tersánszky J. Jenő: Az amerikai örökség. (Első megjelenés: Az amerikai örökség. Kakuk Marcinak, a csavargónak, további kalandjai /2/. Nyugat 1933 /9/) [6] Hoffman István (1993) Helynevek nyelvi elemzése. Debrecen
TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link