Talán néhányszor már leírtam, hogy mozgásfüggő vagyok. A dolog azonban 12 nappal ezelőtt visszaütött. Talán a Klébi eldugott sötét sarkában tartott szánalmas plafonmászási kísérleteknek köszönhetően, talán a lappangó nyavalyám következtében, de sikerült az articulatio interphalangeáimat (nem anatómia számonkérésre készülők kedvéért: ujjízület, latin egyesszám, magyar toldalékolással) kicsit túlerőltetnem. A nálamnál tapasztaltabbak rábeszélte... Még több

0 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Úgy érzem, a cím némi magyarázatra szorul. Arról van szó, hogy már tavaly szilveszterkor is szerettem volna egy éjszakai túrát csinálni, de érdeklődés híján elmaradt a program. Idén hasonló terveim vannak - hogy aztán a szilveszteri buli helyszíne ez lesz-e, majd meglátjuk. A lényeg, hogy csak egy laza sétát terveztem Budapest és környéke desztinációval, hogy ha bárki besokall, haza tudjunk keveredni. Tehát valami János-hegy, Hárs-hegy, Árpád kilátó, Hűv... Még több

0 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Ezzel a mottóval hirdeti magát az egyik cipőbolt a Margitsziget futószőnyege fölött. Mivel szófogadó gyerek vagyok, így is szoktam tenni minden alkalommal, amikor elhaladok alatta. A negyedik kör után néha már nyafogni kezdek: Muszááááj?

Ez persze csak tréfa volt. Nem a nyafogás - szép is lenne -, hanem sajnos a négy kör. Reggelire-vacsorára egy is épp elég szokott lenni nekem...

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Függünk. Ki a csokitól, ki az alkoholtól, ki a gyógyszertől (a srác, aki délután le akart húzni 70 forinttal, sajnos mindkettőtől - aztán, amikor nem adtam neki, nagyot húzott a szomszéd tarajos demizsonjából. Így megy ez.). Jó esetben függünk a mozgástól. Néha pedig egymástól.

Én például most épp Tomtól (pedig alig egy órája ismerem). A kötélen. Ott hintázom a feje fölött, és várom a szilárd talajt.... Még több

4 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

A vonat oda-vissza-csereberélése után (többszöri mozdonycsere és vágányfelújítás miatti pótlóbusz – bringával!) éjjel 11 felé értünk Ljubljanába.  A fővárosból szinte semmit sem láttunk, igyekeztünk fölfelé, északnak. Egy hangulatos erdőfontban vertünk sátrat – a sok szemét tanúsága szerint nem elsőként a történelemben. Kranj mellől reggel indultunk tovább. Bár volt szó arról is, hogy rögvest Jezerskóig mászunk a... Még több

1 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez