Túratársi bemutatkozás (1. rész) – A sízés

Nekem a havas lejtőkön való lesiklás olyan, hogy amíg mozdulni bírok, nem szeretnék egy szezont sem kihagyni. Az egyik legnagyobb örömforrás az életemben. Nem vagyok profi, mert felnőtt fejjel tanultam meg, mint annyian az én korosztályomból és persze nem szakképzett oktatótól. De annyira tudok, hogy biztonsági sízéssel bárhol lejövök.

Először az utolsó egyetemi évemben síztem az Alacsony-Fát... Még több

0 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

A menedékház szó szerintem akár félrevezető is lehet; inkább menedékkomplexum...



A bal oldali doboz csupa-ablak szintjén egy előadóterem van. Node ez boldogítson másokat, nekem csak a zuhany számít. Melegvizes. De ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjem inkább az elhelyezkedésével. Mert az is van neki... Egy szóval? Eszményi. Persze, vissza lehet kérdezni, hogyan lehetnek más hütték 2500-600 méteren rossz helyen?! Önmagukban véve, nincsenek. Csak ha a T... Még több

3 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Nos, a reggeleket sosem kapkodom el... Pedig már előző nap kitaláltam, hogy a Jenatsch - Coaz távot, amit korábban két napra terveztem (közben lett volna a tengerszemes sátrazás), megteszem egy nap. Komótosan összepakoltam, majd jött a számlázás - ezt azért említem, mert ez volt az egyetlen hely, ahol adtak valamiféle papírt fizetéskor. Lehet, annyira meglepődtek attól, hogy tagsági kártyát mutattam fel... :)
Ugyanazon úton mentem a Coaz felé, mint amin jöttem... Még több

0 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Nos, jelentkezem, ahogy azt korábban ígértem, mivel az erre a hétvégére tervezett bükki hússütős-pálinkás* kétéjszakás túra egyik résztvevője indokoltan távollétet jelentett, így most hétvégén kényelmes ágyikómban süthet a hasamra reggelente a nap - persze csak képletesen szólva, ugyanis a hálószobám ablaka nyugatra néz... :)
*: Eddigi túratörténelmemben egyikre, külön-külön sem volt még példa, úgyhogy ezt akár kísérlet jellegűnek is nevezhet... Még több

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez