Egyszer, még talán Szilveszter környékén, felhívott Gejza, az én egyik kedvenc, ha nem egyetlen túravezetőm és megkérdezte, hogy nem lenne kedvünk velük tartani március elején a Kékesre, ahova egy olyan csapatot szeretne összehívni, akiknek esetleg lenne kedvük vele nyáron Erdélybe tartani. 

Itt ugyanis összekovácsolódhatna a társaság, megismerkedhetne az is a már több éve (évtizede) nyaranta rendszeresen Erdélybe vele tartó csapattal, aki még nem... Még több

3 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Állami tulajdonban lévő, nem természetvédelmi területen, az erdőkről szóló törvény értelmében, mindenki csak a saját részére gyűj... Még több

4 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

1987. november 26-án, meglehetősen 'savanyú' időben, Kosdról Verőcére túráztam az orsz. kéken. Késő délután, már majdnem leérve Katalinpusztára, kis csoportot vettem észre az ösvény mellett: a szendehelyi körzeti orvos és még néhányan egy földön fekvő ember körül tébláboltak. Az ember már nem élt, körülötte az avaron rengeteg gyógyszeres fiola és doboz hevert szanaszét...

5 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Akkoriban a Madách téri nagy, nyolc-emeletes vörös téglaház negyedik emeletén laktunk. Négy ablakunk a Tanács-körútra (ma Károly-körút) nézett, nyolc pedig a térre. Jó dolgunk volt: A május elsejei felvonulást az erkélyről nézhettük. Augusztus 20-án pedig, a Gellért-hegyi tűzijátékot az ágyunkból.

0 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Tehát ott tartottunk, hogy kopogtatásunkra egy részeg puskás alak tántorgott elő és ocsmány káromkodások közepette küldött el minket az anyánk keservébe. Mondván, hogy ez a katonai terület. Szerinte odaát Királyszálláson bátran megszállhattunk volna, de innen pusztuljunk, mert nem áll jót magáért. Mit tehettünk volna, többet ivott már, sem hogy sz... Még több

1 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez