Harmadik túranap – Ó Rómeó! Mért vagy te Rómeó?Túratársamnak, Andrásnak van egy kerékpáros oldala. Ennek része az a beszámoló amelynek képeire hivatkozom. Egy kivétel van. A megmászott hegy ismertetője egy másik közöségi oldal része. 2011 V.24.:101km Lasino-18km-Arco-6km-Nago-Torbole-16km-Malcesine-5km-Assenza di Brenzone-8km-P.d.Telegrafo(A terv készítése óta már Punta Veleno a neve)(BIG)szintem.:800m-2km-Val Senaga-5,5km-Lumini-5,5km-Rubiana-4km-Ceredello-8km-Sega-4km-Pastrengo-5km-Bussolengo-7km-Verona-7km-Verona Szállás: Campeggio Castel San Pietro VIA CASTEL S. PIETRO 2 - 37100 - VERONA (VR) Ár:10E/főGarda-tó Hétkor 18 fokban indulunk útnak. Én már nyári szerelésben. Nago felé kis kerülőt teszünk a tervezetthez képest az egyre sűrűsödő utak miatt. Kárpótlásul hamar elmaradnak a forgalmas utak. És a szűk völgyben egymás mellé szorosan illeszkedő kertekre látunk rá. Leérkezve a tópartra Riva del Gardánál majdnem vízre szállok. De nem vagyok elég bátor meg Verona is a másik irányban van. A Garda tó egy nagy üdülő. Sok kempinggel még több szállodával. Vitorlások, jachtok is jelzik a színvonalat. Utunk során először pillantunk meg pálmát és ciprusokat a szabadban. Aztán az olajfák útján tekerhetünk a tó partján. Néha mintha egy hollywoodi filmben lennénk. Fitnesz guruk vagy tanítványaik délelőtti futását láthatjuk. Az általuk használt nagyvonalú sétányon is tekerhetnénk, mert nagyon jó a burkolat, csak épp olyan defektre hajlamosítóan szennyes az apró zúzaléktól, mint itthon szokás. Nem baj az úttest is kiváló terep, mert forgalom alig van.Aki keres találA mai BIG-et nehezen találjuk Assenza di Brenzone-ban. Én már lassítanék, András túlszalad a következő településre. Utánalépek és visszafordulunk. Kérdezősködünk és rájövünk, hogy nem a BIG-es névvel kell keresni a hegyet, hanem a kulcs egy település neve. Ez még az otthoni térkép-tanulmányozások eredményeként a magunkkal vitt vázlatra is rákerült. Szóval először Castello di Brenzone aztán Prada felé vesszük az irányt.Idősebbek is elkezdhetik Keresgélés közben egy érdekes közjátékra lettem figyelmes. Egy hatvan-hetven év körüli férfiakból álló csapat országúti bringákkal és mezekben éppen egy kávéra telepszik be egy bárba. Vagy tízen lehetnek, egy fiatalabb, negyven körüli a vezetőjük. Meglehetősen jó a hangulat. Kávé után indulhatnak túrájukra.Egy tanulság. András a kérdezősködés közben egy hölgyet és egy ötvenes férfit kérdez meg. Azok tanácskoznak, mire a férfi útba igazít minket és ezt az örök érvényű ajánlást teszi: Mindig hallgassunk a nőkre! Jót nevetünk. Ma is kiderült, egy kis eltévedés nem a világ. Többet láthatunk, kedves embereket ismerhetünk meg és több élményben lesz részünk.Telegrafo - Gyalogolni jó. ...és néha muszáj. A BIG közösségi oldalán extrém módon nehéznek mondott mászás elején lejtő is van. De nem kell sokáig várni az emelkedőkre. Valóban nagyon kemény mászás következik. A húsz tornante(éles kanyar) közül csak az első ötöt bírom nyeregben teljesíteni. Utána szégyen nem szégyen, cipőt cserélek és tolom a bringát. Így is szakad rólunk a víz. Egyik pihenőnél fejem mellett látszik hanyadik hajtűkanyarnál járunk. Ugyanitt helyszínelőt játszunk. Egy defekt szerelésének nyomát mutatja a póttömlőt összefogó gumigyűrű és a szelep hollandija. A menetet folytatva táblákon téjékoztatót kapunk, milyen messze van még a tető. A táblákon biztatást is olvashatunk mégis lassan fogy a távolság. Sok német motorossal találkozunk. A hegy derekán a legnehezebb a haladás. A sok fa cserje és virág, aljnövényzet teszi elviselhetővé a hőséget. A tető alatt már lankás a terep, és ismét szép kilátás nyílik a Garda tóra. Fenn a tetőn megtudjuk utunk paramétereit. Átlag 10% emelkedő. A középső négy kilométer átlag 17% . A max. emelkedés 21% felett. Csak nyolc kilométer, de micsoda táv! Gyöngyösről a Kékesre ennyi emelkedést 18km-en lehet leküzdeni. A csúcson túl árnyékban egy csapnál egy kis étkezés. Ezen a hegyen először látunk bringásokat. Csoportosan is jönnek a hosszan elnyúló kellemes emelkedőn, ami majd nekünk egy laza gurulás élményét kínálja Veronába. Verona bevétele Nem csalódunk. Kellemes lejtőzéssel jó úton begurulunk Veronába. Egy kerékpársávra lelünk, ami a folyóparthoz visz, majd eltávolodik onnan. Az Adige partján maradva közelítjük meg a belvárost. András szaglására hagyatkozunk. A téglából épített Ponte Scaliggiero hídra hajtunk.Onnan vetünk egy pillantást a városra. Majd egyenesen a főtérre jutunk. A Piazza Bra-ról elindulok idegenforgalmi hivatalt keresni. Addig András fényképeket készít. Ő igazán eredményesen teszi dolgát. Egy gladiátor. Míg én több „nem turista iroda” kiírást látok. Újra találkozunk a széles lépcsőnél. Odajön egy holland férfi. (Deus ex machina)Elmondja az információt, amiért én tettem egy kört. Megmutatja a helyi kempingben kapott térképet, és elmagyarázza, hogyan lehet odajutni. Ha már így alakult, ma nem megyünk tovább. További érv maradásunk mellett, hogy van látnivaló bőven. Különben is ide terveztük a szállást, csak én a másnapi hosszú távból szerettem volna ellopni egy kicsit.Mielőtt felfedező útra indulnánk, egy ivókúthoz menve szomjunkat oltjuk. Ott egy feltehetően helybéli idős bácsi izmainkat dicséri. Miután az obligát kérdésre, hogy honnan jövünk, hová megyünk, válaszolunk remélem nem csalódott, hogy nem Svizzera-ból, hanem Ungheria-ból jöttünk. Na igen túránk komoly teljesítmény lesz. Az ő kora meg kegyelem. Atlaszunk segítségével fogjuk felfedezni a belváros nevezetességeit. A ma is hangversenyeknek helyet adó Arénát megkerülve megyünk Júlia házának udvarára. Egy nyugdíjas csoport egy ideig mindenhova követ. Először bosszankodom, aztán jót derülök a dolgon. A Piazza Erbe-re érve a városháza előtt szerelem rakoncátlankodó fékbetétemet, András észreveszi, hogy valaki lefényképez engem. Az illető potyázik, mert nem ígéri meg, hogy elküldi a képet. Ha bringás lenne és a Passo Giau-n volnánk bizonyára másként lenne. Nem baj, mert meg tudjuk örökíteni mi is a Kereskedők Házát 1301-ből és az árkádokat. Kemping és arborétum A belváros körbejárása után megkeressük a kempinget, ami a város fölé emelkedő dombon van. Csuda egy hely. Először is szép kilátás nyílik a városra. A recepción meglepődve tapasztaljuk, hogy néhány magyar szót is ismernek a bejelentkezéshez. Itt ingyen netezés és büfé is van. Utóbbi készletéből tojást veszek, igaz kicsit drágább, mint boltban, de ezért már kár volna visszamenni vásárolni. A hely meredek domboldalban szolgálja a turistákat. Sok kis különböző méretű teraszból áll. Nekünk a C2 hely jutott. Pont elfért két kis sátrunk és bringáink. A kemping egyben arborétum is. A növényekről kétnyelvű ismertető olvasható. Több helyen jól láthatóan a kemping névadójáról, Péter apostolról elnevezett pálma is megtalálható Jól megközelíthetően több helyen kiszolgáló létesítmények és közösségi helyiségek vannak. Még ingyen netezés is van. A tisztálkodó részben nagymosást rendezek jolly joker tusfürdőmből. Joker, mert minden fajta tisztálkodásra ezt használom.PihenésVárosbéli segítségünk, a holland férfi feleségével is itt van. Már régóta úton vannak ők is, természetesen bringával. András elbeszélget velük. Ezalatt naplót írok zenét hallgatva. A zenészek olyan jól érzik magukat az árnyas helyen, hogy egész nap szórakoztatják magukat és közönségüket. A hosszúra nyúlt műszakban táplálkoznak is. Rovarokkal és bogyókkal beérik. Nem olyan furcsa ez, ha tudjuk, hogy mindig divatos és alkalomhoz illő ruhájuk tollból készült. András visszaérkezik kalandozásából és nagy nagy örömmel újságolja, hogy kedvencei a lengyelek is képviseltetik magukat, szintén kerékpártúrán Róma irányába. Velük is elbeszélgetett, mivel az ő nyelvüket is bírja. Anno Pesten szállásukat kereső lengyel lányok miatt kezdte el tanulni a nyelvet. Aztán vendéglátó vállalkozóként tökéletesítette ismereteit. Csak ínyenceknek Ma este is zacskós leves a vacsora. Szardínia konzerv olaján hagymát pirítok, ezután engedem fel vízzel, majd felforralom. Most jöhet a levespor. Végül az egészet egy kis tojással tuningolom. A ma esti az először igazán bőséges vacsoránk. Nem akarunk úgy járni, mint már eddig a P. Fedaia-n és a Telegrafo-n. Ennek érdekében még gyümölcs, zöldség, csoki, kenyér és még ki tudja mi minden kerül elfogyasztásra. Igaz nem használ a fogaknak, de még éjjel is eszem.Üdvözöl benneteket:Ágoston Laci(dcr8)Szóljatok hozzá bátran!Még mielőtt valaki azzal vádolna, hogy hol ebben a történetben a túra, szeretném megnyugtatni, hogy naponta rendszeresen túrázok, vagy közvetlenül a Maros-parti füves pályán edzek. Busszal utazok Nagylakig vagy Marosleléig és vissza nordiccal nyomom a gáton. A kellemetlen amikor a városba érek, - és mindenki ismer - megszólitanak látva a botot a kezembem: "Mi van haver, hun hagytad a silécöt?" Na erre nehéz válaszolni. Eddig az volt a válaszom, hogy várom a havat, de most ezt se mondhatom, mert van 35-40 centis.A legutóbbi nagylaki utamon találkoztam a gáton a korábbi tanitványaimmal, akik "rőzsegyüjtés tárgyában tartózkodtak az ártéri erdőben" - mondaná egy profi rendőr. Az igaz, hogy egy kicsit megkéstek, mert korábban lehetett volna ideális körülmények között "akciózni", de a szükség nagy úr. Ezeknek a fiataloknak a közös jellemzője, hogy HHH-ek. Az iskola elvégzése után néhány évvel már többszörösen boldog családanya az első történetem "főhőse". Nevezzük K. Ramóna kiskorúnak, akihez hasonlót a Dáridóban lehet látni. Csinos, és ezt tudja is. Utólag átgondolva már nem értem, hogy mi nem tettszett nekem akkor, amikor minden átmenet nélkül elkezdte rázni magát az óra kezdetekor. Szépen kértem, hogy nyugi. Légyszives. Megkérnélek. Ugye nem zavar, hogy elkezdődött az óra, és igy tovább. Hét sikertelen könyörgés után kiszaladt a számom, amit utólag már nagyon bánok, és ez tényleg nem méltó egy ilyen szép 35 évhez, de ez van: "Kussoljál már, mert pofán váglak" Ezt meghallotta, talán ez a szelektiv hallás, és azonnal lereagálta:" Ki kérem magamnak ezt a stilust!" Bizonyára formában voltam, mert azonnal kontráztam: "Ha kikéred, akkor már meg is kaptad!" A további részletektől eltekintek, de a 6-8 tartalmas mondatom után a helyzet normalizálódott. Miután átgondoltam a történetet, arra számitottam, hogy másnap megjelenik a "famili foszt", de érdekes módon ez elmaradt. Ami jött az ennél sokkal rosszabb volt, mivel a lányok pletyizők, és bizonyára elmondták a többieknek, másnap két fiú áldogált gyanútlanul a folyosón, és amikor közeledtem feléjük, akkor az egyik meglökte a másikat, és mondta: " Kussoljál már mert pofánváglak!" Ez szállóige lett a suliban, és legalább 4 évig tartott. Megbűnhődtem keményen, de megérte.Az elmúlt években a 8 érettségizett autószerelő tanuló közül kettő HHH volt. Bemutatkozáskor mondják K. Mihály, K. Roland. Bennem volt a szemétkedés, és rákérdeztem, hogy sportoltok fiúk? Miért kérdi tanár úr? Csak azért, mert tegnap láttam az ujságban az ASK /Apátfalva/ összeállitását: A kapuban Kolompár I., a védelem Kolompár II., Kolompár III., stb. és gondoltam, hogy Ti vagytok. Ez megadta a barátságunk alapjait, és hozták is formájukat. Mindent tudtam a szórakozóhelyeken történtekről, a mezei lopásokról, és mindenről, ami csak érdekelt. Persze ennek ára volt, mert egyre gyakrabban alkalmazták a lépcsőzetes munkakezdést, -amennyivel később jöttek, annyival hamarabb mentek, hogy ne legyen tumultus a buszon. Már kezdett unalmas lenni, és mondtam, hogy itt van vége. Roli könyörgőre vette a figurát, csak most engedjem el mert dolga van. Mondtam, hogy nekem is van dolgom, és mégis itt vagyok. "Ugyan mi az a fontos?" Korábban sose kérdeztem, mert magánügy. Mire Ő: "Mögyök gyúrni!" Minek neked gyúrni, mivel most is olyan erős vagy, hogy egyesben húzod az ekét, próbáltam kedveskedni, de mégis meggyőzött, és elengedtem. Miután végeztem a suliban, és haza indultam, eszembe jutott, hogy csak megnézem a Barátomat, hogy ott van-e a Sportcsarnokban. Ott volt, és keményen dolgozott, de olyan gyakorlatokat, ami a derekat hazavágja. Miután bementem, kértem hogy mutasson már valamit, hogy mit kell itt csinálni. Úgy próbáltam viselkedni, mint aki a Holdról jött, és még nem látott ilyet. Arról nem beszéltem neki, hogy én már a 60-as években Bujtorral kondiztam a Közgázon, és arról sem, hogy a triatlonosaimat is kondiztattam. Végül nekem a fekvenyomás tetszett a legjobban, és kipróbáltuk közösen. Ő bemutatta, és én utánoztam. 60 kg-al kezdtünk, és én sirtam, hogy milyen nehéz, de Ő hajthatatlan volt, és rakta fel, 70, 80, 90. Neki a 90 -nél már minden trükköt be kellett dobni - széles fogás- és kiszállt. Mire én: "Rolikám, ne szarozzál, rakd már fel az a pirosat!" A 105 kg-ot kinyomtam neki 3x. Mire Ő: "Tanár úr hány éves?" Most múltam 60. Ahhoz képest elég jó! Én pedig flegmán otthagytam, és mondtam neki, hogy Rolikám gyakoroljál még! Eddig sem volt fegyelmezési gondom, ezután meg pláne.A harmadik főszereplő is Roli, de városi gyerek. Távirati stilusban próbálom összefoglalni a lényeget. Diplomázik a fiatal - Ő az első aki szakmát szerez a családban - géplakatus lesz. A felkészitését én végeztem, ami talán túl jól sikerült. Elmondtam, hogy nem kell megijedni, ha valami nem megy, akkor lapozni, guritani, pörögni ezerrel. Nekik ez nem volt nehéz. Roli miután kihúzta a tételt, részletesn felkészült, és sok papirral felszerelve kijött. Nyomta a Fábryt, úgy lapozott, mint Rodolfó, úgy szárnyalt, mint az a bizonyos. Az volt a baj, hogy a trükközés közben az anyagismeret kimaradt. Jó szemű kérdező társam ezt kiszúrta - később mondta is neki a vizsga után, hogy ilyen szemből elég lenne egy is. Rolikám még az anyagismeret! "Na ez az ami nem mögy." Rolikám, ne viccelj, egy géplakatosnak az acélgyártás! Tudod van a nyersvas, abban sok a szén, és ti gyűjtitök az ócskavasat, és azt hozzáolvasztják, és az elvonja a szenet, és igy lesz az acél. Robi összevonta szemöldökét - úgy Rózsa Sándor módra - és rákezdett a Disszertációra: Szeretném tájékoztatni a Tisztelt Vizsgabizottságot, hogy ócskavasban nem utazunk. Elsősorban aluminiummal foglalkozunk, közúti jelzőtáblák, andráskereszt, szállitásra elkészitett rézkábel, bevonattal vagy anélkül, vagy ha minden kötél szakad, akkor esetleg egy kis arany! Az elnök a pad alatt, a Bizottság romokban, de sikerült a vizsga, és Robi nagyszerű lakatos lett. (Nem minden az, aminek látszik) Őrültek hétvégéje, vagy csak a normális többség őrült meg? Az utóbbira szavazok! Bár nem őrült egészen a többség, csak fényévekre távolodott a való világtól. A való világ ugyanis nem az, amit az idióta televíziós műsorokban láttok. Még csak nem is a mesebeli Mátyás királyt játszó vezír, aki álruhában látogatja a hajléktalanszállót. Lehet, hogy azt hiszitek, de akkor sem. Mindig a normális többség akarata érvényesül. (Azért tart itt az ország.) A többség konvenciói számítanak és… Mindegy, nincs értelme ragozni! A marha az marha még, ha fagyott is! Zene: A többségnek biztosan nem fog tetszeni, de a túra elmebeteg résztvevőinek igen, és ez a lényeg! Már a címet elolvasva fogalmat alkothattok milyen érzések töltenek el egy gyönyörű téli nomád túrán. Ez így van, mióta egy (szintén elmebeteg?) idős túratársam, tizenévesen megfertőzött ezzel a kórral. Ő sajnos már régóta nincs közöttünk. Még sokat tanulhattam, tanulhattunk, volna tőle. Ismét egy kellemes téli túrán vagyok túl. Kipihenten, testileg, lelkileg megújulva nézhetek a következő téli túra, vagy a tavasz elé. Meghirdettem a túraszervezőben is. Előre láttam, hogy igen nagy sikere lesz a jó kis téli nyomulásnak. A létszám minden képzeletet felülmúlt! Még az enyémet is! Sejtettem az eredményt előre. Nem is azért tettem fel, mert komolyan gondoltam, hogy valaki velem tart. Kedves túratársaim, be kell vallanom egy kísérlet alanyai voltatok. Nem, nem volt átverés (ilyet túratársaimmal nem tennék), a túrát mindenképpen megtartottam volna. Magamnak! Csak kíváncsi voltam a reakcióitokra. Nem voltatok túl nyitottak ilyesmire. Nem baj! Néhányan aggódtak is értem ami, bevallom jólesett! Köszönöm jól vagyok, sőt jobban nem is lehetnék! Mások elmebetegséggel vádoltak. Sajnálom… Őket! De nagyon! (gondolom magukból indultak ki) Erre vártam már hónapok óta, tehát nem halasztom el csupán azért, mert néhány fokkal hűvösebb van! Egy nyitott szellemiségű, azért akadt rajtam kívül is! Nagyon meglepett a jelentkezése, mert mivel itt a Túratárs oldalon nagyjából tízezren vagyunk 1:10.001-hez adtam esélyt ennek. Bejött! Azért jelentkezett, mert eléggé őrült dolognak vélte. Nem ismertük egymást ezért rákattintottam. A „Rólam” rovatban három dolgot írt: nos, az első kettő egészen biztosan nem igaz! Nem hosszú a nyaka és foltok sincsenek, a harmadik igaz lehet, mivel eljött a túrámra. Ezt a tézisemet erősíti az is, hogy nem ismeri az órát. Az a tény viszont, hogy a mobilt ismeri, ellentmond ennek. Késve érkezett, de telefonált. Akkor kezdett esni a hó. Sokan nincsenek felkészülve az ilyen nomád téli túrára. (Különösen a városi puhányok) Megfelelő felszerelés nélkül nem ajánlatos kinn tölteni az éjszakát, mert életveszélyes. (Szerencsétlen hajléktalan embertársaink a megmondhatói! Nem az álruhás ál-Mátyás, mert annak lövése sincs az emberek mindennapi problémáiról.) A felszerelés hiányának megoldására is vannak fogások, erről olvashattatok az „Egy téli túra tanulságai” c. blogomban és az ahhoz fűzött hozzászólásokban. Megnéztem a holmiját. Ha lett volna több őrült jelentkező azoknak is, átnéztem volna a holmiját. Senki épsége ne terhelje a lelkiismeretemet. No, de elég volt a rizsából lássuk a húst, a salátát és a desszertet! Kilenc helyett 10-re érkezett túratársam. Még útba ejtettük édesanyám házát egy kávé erejéig és már lépkedtünk is kétnapos kalandunk első méterein. Szakadó hóesésben, amit felettébb szeretek! Rögtön az első néhány kilométeren sok állatot láttunk, őzeket, rókát, nyulakat, fácánokat és ez így maradt a következő napra is. Sajnos röfögős barátaim elkerültek minket. Sikerült eltévedni is, egy olyan részen ahol még becsukott szemmel is tudnék tájékozódni. Most ez nem jött össze, elő kellett venni az iránytűt. Mentünk egy kb. 3 km-es kört, így a késést is beleszámolva módosítottam az eredeti tervet. Nem baj, mert így is tökéletesen jó kis túrácska lett. Ezt túratársam mondta a végén. Késés-eltévedés = 1-1, tehát egyenlítettem! A hősök sírja helyett a forrásnál vertünk tábort 5 óra tájban. A hó közben (nagyon helyesen) csak esett és esett, amint a képen is látható! A tüzet nem raktam meg, mert belepte volna a hó. A száraz fát hótól mentes helyre tettem, így ha kell, éjszaka hamar el lehet készíteni a tüzet. Gyorsan főztem egy forralt bort, társam egy forró levest, miután jóízűen elfogyasztottuk, éjszakai túrára indultunk. Mosolygó túratárs, ízletes forralt bor, havas sátor és kidőlt öreg fa. Képes hangulatjelentés: Sajnos holdvilág a hóesés és a felhők miatt alig volt. Az ég valami gyönyörűségesen kékes fényt árasztott, ahogy a vékony felhőrétegen átsejlett a hold sápadt fénye. A friss hó igen hatékonyan verte vissza a maradék fényt, tökéletes látást és hangulatot biztosítva. Lámpát nem kellett használni. A meredek havas lejtőkön azért akadtak nehézségek! A hópelyhek a vaku fényében, mint megannyi fénylő csillag. Megfigyelhettük, hogy micsoda fényszennyezést okoz Budapest. Onnan nem látni a városra, mert egy magasabb vonulat takarja, de a felette lévő narancsvörös mocsok épp így látható legjobban az égbolt nyugati részén. A kör 3-4 km. hosszú volt, jól felmelegített a lefekvéshez, mert a főzőcske közben kissé fázni kezdtünk. Annyira volt hideg, hogy a vizes palack belső falán (miután a vizet kiöntöttük), a visszafolyó víz csíkokban megfagyott. Visszaérve gondosan bevackoltunk és édesdeden aludtunk reggelig. Igen békés volt az éj, még vérfarkasok sem jártak, mert csak két nap múlva lesz telihold. Reggel mikor felébredtünk nagyon világos volt, azt hittem talán már fél nyolc is lehet. Tévedtem 9 után ébredtünk, ami arra utal, hogy legalább 11 órát aludtunk. No, jól van, hogy a normális többségnek legyen igaza, inkább úgy fogalmazok, nem aludtunk csak lassan dehibernálódtunk! Egyébként a közeli faluban mindössze -14 volt éjjel a meteorológiai intézet szerint, tehát ott a völgyben sem lehetett -15 -16 alatt. Úgy tűnt, hogy este hidegebb volt, mint reggel. Társam drága, márkás hálózsákja igen jól vizsgázott, ahogy az én új téli zsákom is mely nem márkás és az ára is csak töredéke annak. Vittem meleg holmit arra az esetre, ha nem válna be, de csak párnának használtam. Ismét bebizonyosodott, hogy nem csak a nagyon drága igazán márkás holmi lehet jó. (Kedves sznobok ez számotokra szívás! Igaz ti nem azért vesztek márkás, drága zsákot, hogy azt rendeltetésszerűen használjátok.) Egész éjszaka szállingózott a hó, tehát le kellett rázni a sátrat mielőtt kimegyünk, hogy ne a nyakunkba zuhanjon a felgyülemlett mennyiség. Egy kevés azért még maradt rajta mutatóba. A belső felületen, ahogy az már ilyenkor lenni szokott, jó vastagon felrakódott a jégkása, ami a kilehelt levegő párájából csapódott ki. A sátor is jól vizsgázott, bár ilyen körülmények (sem szél, sem eső) között a „tesógazdaságos” is megtette volna. Nem igazán kívánkoztunk ki a jó meleg hálózsákból, de muszáj volt, ha menni akarunk. Bakancs fel és irány egy kis bemelegítő túra, mielőtt összepakolnánk. Nem nagy, talán 1 km. csak azért, hogy a lábunk belemelegedjen a bakancsba. Visszaérve lassan felszedelőzködtünk, kávét főztünk és forralt bort az útra. Nehéz szívvel indultunk hazafelé, ugyanakkor kíváncsian mit hoz még elénk az út. Továbbra is sok állattal találkoztunk és egy helyen vadásszal is, kit kutyája kísért. Egyre kevesebb olyan vadászt látni, aki még hagyományos módon, kutyával cserkelve vadászik. Őket megértem, de az elhízott, lusta, lesről lövöldözőket már nem. Fáradtan értünk vissza édesanyám házához. Megittunk egy kávét/teát, míg társam vonata megjön. Csak ekkor derült ki, hogy neki másnap nem kell dolgoznia. Komolyan felvetettük az ötletet, hogy visszamegyünk még egy éjszakára, mert már akkor látszott tiszta holdvilágos lesz az éj. Igaz az ilyen tiszta, holdvilágos, csillagfényes éjszakákon a legnagyobb a hideg, de biztosan nem fáztunk volna. (-22 volt környékünkön, tehát az lett volna a zsákok igazi próbája.) Fáradtak voltunk, bár igazság szerint a túrához még lett volna kedvem, de újra tábort verni a sötétben már nem. Neki pedig a szántón átlábalni nem volt kedve, pedig muszáj lett volna, mert arra a legrövidebb. Nem baj, így is kitűnően éreztük magunkat, egy jól sikerült hétvégével lettünk gazdagabbak. Annak külön örülök, hogy megfertőzhettem őt a „téli nomád” kórral. Ma már ő sem tartja őrült ötletnek, mert ráérzett az ízére, megtapasztalta lényegét. Még a héten biztosan kimegyek egy két éjszakára, míg a holdvilág és a hó tart, mert ez nyáron nem pótolható. Azonban, ha harmincasok jönnek, már én sem alszom kinn az már valóban őrült ötlet. Nem azért megyek, mert a hőmérőre izgulok fel, hanem azért, mert gyönyörűek a kinn töltött téli éjszakák. Sajátos hangulatuk van, de ezt ti úgysem érthetitek, ezt csak az érti meg, aki megőrül és részt vesz egy ilyen túrán! A túra eszement résztvevői: Zsiraaf és megyula. Normális túrákat, normális társakat! Ui. Aki esetleg nem kapta meg a meghívót attól elnézést kérek, de mostanában a barátaim listáján nem mindenki jelenik meg! Gondolom valami programhiba lehet, nem tudom.Második túranap - Gurulunk 2011. május 23.Összesen: 123km Pozza di Fassa -12km(SS48)-Moena-14-Cavalese-46 km-hegyen vagy völgyön-Civezzano-9km-Trento- 22km-Monte Bondone**(BIG)1654m, szintem.:1463m, -20km – Lasino-Caravino-Sarche-Pietra Murata, Camping Daino Szállás:12E/főJavaslom megnyitni András honlapját vagy az abban lévő képes beszámolót . Száguldás Éppen, mikor kelni kell, madárkoncertre ébredünk. A sok erdő miatt így megy ez a túra folyamán minden nap. Talán nem véletlen, hogy az olaszok, olyan muzikálisak. Éjjel eső is volt. Az indulás nekem még kissé döcögősen megy. Régen túráztam sátorral. Aztán nyeregbe szállunk és nagyobb erőlködés nélkül időnként száguldva falják bringáink a kilométereket. Persze, hiszen tegnap 2000m felett is jártunk, ma meg majdnem tengerszintre, 200m-re érkezünk. Előtte azért lesz egy BIG-ünk, komoly 1500m szintkülönbséggel. Addig vagyis Trento-ig a térkép alapján bonyolultnak tűnik az út. A valóság azonban az, hogy hamar megtaláljuk a Trento táblákat. A nagy lejtőzés után kis forgalmú kis hegyi falvakkal szegélyezett hangulatos és jó minőségű úton haladunk. Gyakran találkozunk szorgalmas útkarbantartókkal. A korlátot erősítik, és a burkolatot javítják több helyen. Normális??? Trento-ban a hegy előtt egy árnyas szökőkútnál erőt gyűjtünk. András elismerőleg és meglepetve veszi tudomásul, hogy a 1453m szintemelkedés a 1654m magas Monte Bondone-ra. Azt mondja: Normális vagy??? Elemet veszek, és András életet lehel a fényképezőgépbe. Melegben indulunk a Monte Bondone-ra. Néhány pihenőt is beiktatunk. Egy forrásnál megállva feledteti a fáradtságot , mikor megpillantunk egy top less napozót. Biztató a kanyarokban elhelyezett kövekre rótt magassági jelzés is. Forgalom alig van, viszont elég gyakran jönnek német motorosok, meg néha olasz könnyűlovas bringások. Még nem vagyunk formában, de mire tikkadozni kezdenénk, a magassággal kellemesre csökken a hőmérséklet. Végig nagyon jó az útburkolat a Charly Gaull-ról elnevezett úton. A tetőn megpihenünk. Charly Gaull Az ötvenes évek luxemburgi menője itt alkotott nagyot annak idején. Akkor sárban és hóban nyert itt egy szakaszt a Giro-n. Erről a tetőn kihelyezett tabló tájékoztat minket. Csak minket, mert ez egy síterep lehet. A jó állapotú, de néptelen sífelszerelést áruló boltok erről tanúskodnak. Elindulva a lejtőn Trento madártávlatból látszik. A térélmény és lent elterülő város, gyártelepek, vasút csak élőben volt látható, méghozzá három dimenzióban. Egy réteges szikla kínálja magát jó fotótémaként. A lejtő alján Lasino-t és a kempinget keressük a térkép segítségével. Ekkor sikerül elhagynom szemüvegem. Rátettem a csomagra s ottfelejtve valahol elszórtam. Egy kisebb hangulatos hegygerinc kápolnával amelyen keresztül a kemping közelébe jutunk. Mivel nagyon rázós helyenként az út, kerekeink meg vékonyak, 23-as köpennyel a nagy csomag alatt, Andrásnak két küllője kiszakad. De hamar megtudja, hogy a közeli benzinkút mellett van egy üzlet, ahol javítással is foglalkoznak(assistenza bicicleta). A javítást azonnal vállalják. Míg a javítás tart, kicsit körülnézek. Nem telt bele fél óra és tíz euróért ismét menetképes a bringa. Ők hogy csinálják? Bevásárolunk, mielőtt a szállást megkeresnénk. Engem közben megállítanak a szőlők és a gyümölcsösök, mivel nekem is van otthon egy kis szőlőm. Megnézem, itt hogyan művelik. Hát kevésbé bízzák a véletre. Csepegtetéses öntözéssel művelik a horganyzott acél támrendszerű kerteket. Meglepetés viszont, hogy a sorok között fű nő. Gondolom nehezebben nő meg a gyom így. Csapadék meg lehet elég. Ha mégsem, csöpögtetnek. Az acélkordon T-alakú. Így kisebb tőszámmal lugasszerűen művelve is elegendő termést és jó minőséget érhetnek el. A tegnap esti bor is ezt bizonyítja. Az ernyős kialakítás a tűző nap ellen is védhet. Az enyhébb télben nehezebben fagynak el a lugasok. Kemping a szikla tövében A város és a kemping egy hatalmas sziklafal tövében van. Ehhez méltóan a várost Pietramurata-nak hívják. 11,5 Euróért minden van a WC-papírtól a kézszárítón át a lábmosóig. És nagy tisztaság. Másnapra mindenünk megszáradhat a jó melegben. Ez is belefér az árba. Na erről nem a recepción gondoskodtak. He-he!. Este főzünk tasakos levest tojással dúsítva. A képen jól láthtó a turista nappalija, étkezője, konyhája és hálószobája. Nagyon jól szolgál konyhánk, ami áll 1l-es rozsdamentes lábasból, 1l-es gázpalackból.és hajtogatható gázfőzőből. Közös dolgaink A naptej úgy vált közössé, hogy én elfelejtettem vinni. Az ötvenes faktor természetesen elég volt napi egy használattal is. Csupán gyszer volt egy kis bőrhámlás, igaz rengeteget mentünk fák alatt. Cortinában azért az én gázfőzőm került a csomagba palackjával együtt, mert a palack ugyan nagyobb volt, de még az én csomagomban volt hely. Ezután a konyha kezelése is mindig az én feladatom volt. A túra elején András otthonról hozott levesporait főztük, amíg el nem fogyott. Szintén a készlet elfogyásáig reggelire az én zabkorpám és zabpelyhem volt az alapja a reggeli omlettnek, amellett, hogy kinek volt több kenyere. Trentoig keveset fényképeztünk, mert nem volt jó elem a gépbe. A déli pihenőnél vettem négy tartós elemet, hogy legyen, ami segíti az emlékezést. Olaszország autótérképe és a láncolaj az enyém volt, így ezeket is én vittem. A szállásdíjat Róma kivételével mindenütt megelőlegezte András, mert csak bankkártyát vittem, és volt készpénze az esetleges vonatút miatt. Természetesen tömlővel, hajtogatható köpennyel ragasztóval és folttal szigszalaggal is kisegítettük egymást, ha szükség volt rá. Első túranap - Születésnap(folytatás) 2011. május 22. (Mától Andrásnak, túratársam honlapjára hivatkozva kínálok majd képeket, mindig külon ablakban megnyitva. Javaslom továbbá András honlapját vagy az abban lévő képes beszámolót megnyitni külön. És amikor találtok tőlem egy itteni hivatkozást, akkor az ott témához csatlakozó többi képet is meg tudjátok nézni.) Mivel Rómában András és feleségem is készítettek képeket, odaérve változik majd a képek hivatkozásának módja. Oda a a tizenkettedik túranap végén érünk.) Egy ékszerdoboz A lejtő után kis hullámvasutazás után indulunk a szülinapi partira vagyis a Fedaiara, ahol a mezőnyt szeretnénk bevárni. A Passso di Fedaia, a Marmoladának az olasz Dolomitok egyik legnagyobb hegyének hágója. Észrevesszük, hogy a mezőnyt majd leterelik a főútról Rocca Pietore és Sottoguda között. Mi is erre megyünk. Egy hangulatos kockaköves kis sikátorba meredeken visz fel az út. Először balgaságnak tűnik a dolog. Aztán megvilágosodom. Mire ideér a mezőny, már az addig megmászott öt nagy hegy miatt szét lesz szakadozva a mezőny. A tévé meg élőben mutatja majd ezt a gyöngyszemet, ahogy a menők és a mezőny lassan kapaszkodnak. O sole mio! Valamivel feljebb meg festő ecsetjére kívánkozó szoros, szakadék és vízesés követik egymást. Nem tudom a heggyel küzdő profik mit fognak fel belőle, de ezek a képek bizonyosan vonzzák majd a turistákat. Az aszfaltra kedvenceik nevét festik. Éppen Roman Kreuziger nevén dolgozik az alkalmi piktor, aki valószínűleg cseh. Olasz földön lévén apámtól örökölt nevem olaszos változatát kiáltom neki és hogy azt írja oda. „Io sono Agosto. Perfavore scriva Agosto!” Nem hallgat rám. Nem is értem, miért? Hiszen kedvence csak a legjobb junior lett és összetettben a hetedik. Még feljebb dalos ajkú csapat tart spontán koncertet. Éppen az „O sole mio”-ról bizonyosodik be itt is, hogy elcsépelhetetlen olaszok szájából hallva ez a dal. A Passo di Fedaia-ra menet olyan keményen küzdöttünk az emelkedővel, hogy a sok festői téma a hágó tetejéig megörökítetlen maradt. Holtpont Meleg van. Nem túl lelkesítő látni hosszú emelkedők alján a 15%-os meredekséget jelző táblákat. Ennek megfelelően sokszor pihenünk ezen a napon már a második ezer méteres szintemelkedésű hegyre menve. A dzsemborihangulat ellenére nem várt momentum, hogy András, a sokat látott bringás kesereg. Ha fel is érünk, jó ha ezt a mezőny érkezése előtt tesszük. Már-már útvonalmódosításra gondolunk, aztán a térkép elmondja, hogy már másfelé sem könnyebb. Megyünk terv szerint tovább. Kiderült, ezzel estünk túl a túra tűzkeresztségén. Várakozás a mezőnyre Aztán csak megtaláljuk a hágót. A verseny hegyi hajrájának kapuján csengetve és nagy hajrát kivágva gurulok át. Őszinte taps a „gran bagaglio”-nak(Ez lennék én nagy csomagom miatt). András előzetes elgondolása szerint, gyorsan foglalok helyet az utolsó kanyarban, őt már oda hívom. Egy profi csapat kísérőautója mellet még van jó hely. Itt is érdekes seregletet találunk. Sok amatőr jön még a mezőny előtt. Én is megcsodálom, aki már-már egy boltba járós bringával meglehetős súlyfelesleggel érkezik. Sok műkedvelő bringás enyémhez hasonló elismerést arat. Egy olasz úr egy lakóautó tetejéről a parabolaantennája mellől fürkészi a távolt. Mellettünk egy hatvan körüli decens olasz hölgy. A nézők egyike-másika a kőomlástól védő acélhálóba kapaszkodva talál páholyt magának. Egyikük ki is tűz egy nagy olasz trikolórt. Ezt látva András is előveszi a csomagból a bringáshoz és magyarokhoz illő kisebbet. Ezzel sem kell szégyenkezni. Szülinapi party a hegyi hajránál Mai győztesünk, a 62 éves András: Picasa iwiw Az otthonról hozott születésnapi bejgli is előkerül. A csomagoláson egyszerű jókívánság. Kolléganője sütötte. Néhány rádióból hallható a verseny közvetítése. Van időnk, mert a mezőny ma is sok hegyet mászik meg. Ahogy közeledik a mezőny, a kimért olasz hölgyből szurkoló lesz. Garzelliért szorít. Az olaszok veterán menője megszökött a mezőnytől. András is neki szurkol. Egyszer csak rajta kapom magam, hogy már én is. És már jön is.!!!!!Picasa iwiw Vai-vaiiii! Így biztatják. De hiszen nekem és a többi amatőrnek is ezt kiáltották az emelkedőn. Ezen a téren tehát egyenrangúak vagyunk a profikkal. Ha a teljesítményben le is maradunk. Ezt a hegyi hajrát Garzelli nyeri. Az időjárás-előrejelzésben már napokkal korábban várt zápor a jelzett időre, 17:00-ra megérkezik. De mire a ritka módra szétszakadozott mezőny elhalad, már fel is szárad az aszfalt. Igazi szurkolók Kicsit irigylem azt a néhány szurkolót, akiknek eszébe jutott egy régi módszer a bringázás hőskorából. Még ma is jó szolgálatot tesz az újság osztogatása a mezőny tagjainak a lejtő előtt, mert azt a mez alá berakva sokkal kevésbé fáznak a lejtőn. Mások magas cukor- és koffeintartalmú üdítőt adnak. Mindkettőt elfogadják. Többnek is volna keletje. A mezőny elhaladása után lassan mi is nyeregbe szállunk. De még meghallgatjuk, hogyan érkezik a mezőny Gardeccia val di Fassa-ba. Garzelli-t a végén 1p 41mp-el megelőzi Mikel Nieve, az Euskaltel bringása. Így is igazi sportemberhez méltóan küzdött. Contador, tovább növelte előnyét összetettben. Garzelli a három hetes versenyen a hegyi trikóra esélyes. Meglepetés A lejtő itt is. mint a Giau-ról lefelé egyöntetűen új és tükör sima aszfaltszőnyeggel borítva. Mi is élvezzük. Még egyszer jól megnézzük a Marmoládát Hamarosan találunk egy kempinget Pozza di Fassa-ban. Nagy a nyüzsgés, de jó helyet kapunk. Annál is inkább, mivel sátorverés után egy olasz házaspár férfi tagja jött oda hozzánk. Az érdekelte, hogy milyen bort szeretnénk inni, mert olyat hoz. Látván meglepődöttségünket még avval biztatott, hogy kerékpárosként ő is fogyasztott. A vöröset választottuk, mert ez a bringások legjobb hipotóniás itala. Kitűnő bor volt, 0,75l-es palackban. Már a csomagolása, címkéje is ezt mutatta. Az itala még ezt is jócskán felülmúlta. Egy szomelié többet is tudna mondani. Bizonyosan csupa jót. Az eseten felbuzdulva a túra folyamán még kétszer vettünk egy literes dobozos asztali minőségűt. Egy eurót bőven megért. Sőt! Nagyon megbízható minőségűek az olaszok asztali borai is. Ezen az estén teát is főztünk. Ezzel üzembe helyeztük kis konyhánkat is. Jól esett a meleg ital. Most a blog írása közben elgondolkoztam. Emberi ésszel még meg tudom magyarázni, hogy az a férfi nem akarta hazavinni a borát. Bár nem sok ilyennel találkoztam még, ha vadidegenekről van szó. De hogy lehet az, hogy mindez épp egy születésnapon történik meg!? Első túranap - Születésnap 2011. május 22. (Mától Andrásnak, túratársam honlapjára hivatkozva kínálok majd képeket, mindig külon ablakban megnyitva. Javaslom továbbá András honlapját vagy az abban lévő képes beszámolót megnyitni külön. És amikor találtok tőlem egy itteni hivatkozást, akkor az ott témához csatlakozó többi képet is meg tudjátok nézni.) Mivel Rómában András és feleségem is készítettek képeket, odaérve változik majd a képek hivatkozásának módja. Oda a a tizenkettedik túranap végén érünk.) I.nap: V.22. 75km Indulás az ausztriai szállásról legkésőbb 7 órakor kocsival Cortina d Ampezzo-ig.Cortina d'Ampezzo-7km(SR48)-Pocol-11km(SP638)-Passo Giau**(BIG 2236m, szintem.:1047m)-10km(SP638)-Codalonga-7km(SP20)-Saviner di Laste-13km(SP641)-Passo di Fedaia**(BIG, 2057m, szintem.:1043m) legkésőbb 15 órára fel kell érni a Giro lezárások miatt. A mezőny legkorábban 16 órára érhet fel.-25 km-Pozza di Fassa. Szállás:10E/fő Rajt A túra első napján korán keltünk. Irány Cortina d'Ampezzo, az 1956-ban téli olimpiának is helyt adó város. András a felkészülés során kiderítette, hogy a temetőnél van díjmentes hosszú távú parkoló. Itt felmálháztuk bringáinkat és irány a Passo Giau. A város szélén járva egy nagy országúti csapat egyen mezben előz minket. Tört németséggel diszkvalifikáltatni akarom őket. Egy lány visszaszól, nem érti, mi a baj. Közlöm vele, hogy nincs csomagjuk. Ezzel bizonyítottnak láttam felsőbbrendűségünket.. Süt a nap Az erős napsütésre válaszul András előveszi 50-es fényvédő faktorú naptejét. Ekkor döbbenek rá, hogy én elfeledkeztem a nap elleni védelemről. András szívesen ad. Sőt meg is említi, hogy egy valamikor sokat túrázó ismerőse bőrrákos volt. Talán sikerült kigyógyulnia, de itt a lehetőség a megelőzésre. Egy elmulasztott találkozó A hegy derekán az egyik kanyarban valaki asztalához invitált minket, sok volt még hátra, köszöntük, de mentünk tovább. Kicsit feljebb magyar rendszámú autóknak örülvén menet közben érdeklődtünk honnan jöttek. Hódmezővásárhelyiek voltak, de csak női hangot hallottam. Ha egy férfi is megszólalt volna, lehet eszembe jut középiskolás bringás ifi válogatott osztálytársam. Pedig ő volt ott családjával. Már itthon érettségi találkozón derült ki, hogy nézőként öt éve minden Giro-n ott vannak a kemény hegyi szakaszokon. Versenyhangulatban Egy olasz amatőrökből álló csapat fényképészének volt ereje megörökíteni minket is. A túra folyamán először, de nem utoljára látványosság vagyunk. A Giro harmadik napján halálos balesetet szenvedett Wouters rajtszáma a 108-as hóból kirakva. Erőfitogtatás: egy pusztai betyár csomaggal előz egy olasz könnyűlovast. Egy másik betyár. Nemzetközi találkozók -Arcok A hágón kissé hűvös van, de jól esik, mert felfrissít. Van még a téli hóból is néhol foltokban összetömörödve. András a németek által is kevesen ismert firn szót használja rá. Sok nemzetből kíváncsiak a mezőnyre. A legtávolabbiak USA-ból jöttek. Érdeklődnek, ha egyikünk budapesti, akkor biztosan ismeri a free-ride-s világbajnokot. Ő ismeri mi nem. Ennyit az amik közmondásos műveletlenségéről, ha hazánkról van szó. Még egy kicsit kvaterkázunk és fényképezkedünk az olasz csapattal, akik megígérik, hogy képeiket utánunk küldik. Közben beöltözünk a lejtőzéshez. Nekünk ma még van egy hegyünk, ami ráadásul szintén BIG. A nap második része a másik BIG-el hamarosan következik. A térképeken néha hátborzongató, krimibe illő tragédiákat, gyilkosságokat, vagy baleseteket sejtető helyneveket találunk. Van, amelynek fennmaradt a története, másokat csak találgatni lehet. Ha Budapestről az M-1 és M-7 autópályák közös bevezető szakaszán indulunk útnak, alig egy kilométer után ballról az Akasztó-domb mellett haladunk el. Ez nem egyedi névadás. Akasztó-hegy, Akasztó-oldal, Akasztó-völgy, Akasztó-domb hely megjelölésekkel sokfelé találkozunk hegy-, és dombvidékeink turista térképein. Ha ennyi helyen dolgozott volna a hóhér, már rég kihalt volna a nemzet. Más értelme van tehát ennek a szónak! A falvak lakói régente is, ma is gyakran mennek szekérrel az erdőre fáért. Sima úton húznak a lovak, lejtőre érve inkább visszafogják a nekiinduló kocsit. Ahol meredekké válik a lejtő, a bakon ülő megállítja az állatokat, s egyik, vagy mindkét hátsó kereket egy-egy lánccal kiköti. A forgásában megakasztott, vasabroncsos kerék így már csak csúszik, így fékezve könnyíti a lovak, vagy ökrök munkáját. Ha pedig a kereket kímélni akarja, egy nagyobb rönköt ledob a szekérről, s azt köti (akasztja) láncon a kocsi után. Az akasztó tehát az a hely, ahol a kereket megakasztják. Van, amikor a lõcsöt veszik le, és a küllők közé tolva, azzal akasztják meg a kerék forgását. Ilyen lehet a Dél-Somogy térképen, a Lõcs-oldal elnevezés. A Duna–Tisza közén Akasztó községnél keresztezte egykor az országút az észak–déli irányú homokdombot. Sok baleset származott már abból, amikor a gazda nem tette meg ezt időben. A Mátrában, Kékes-tető északi oldalában 1942-ben erdőirtás volt. A Gabi-haláláról azt mesélik, hogy a kocsis valószínűleg beivott, vagy elaludt a bakon, s a lovak rossz útra tértek. A fával súlyosan megrakott szekeret a lejtőre érve, az állatok nem tudták visszatartani, s az lovastul, hajtóstól, kocsistul a szakadékba veszett. Hasonló tragédia történt a Mecsekben, Abaligettől északra az Ádám-halálánál, a Zemplénben a Széphalom melletti Ló-halálnál, a Veszprémtől keletre lévő Rác-halálánál. Elvétve vannak szerencsés kimenetelű balesetek is. Egy ilyennek állított emléket a Pilis-hegységben, az Esztergom melletti Búbánat-völgybe torkolló, Ó-út. Ez a szekérút a Majális-forrás és az Irtványföld között kanyarogott alá a Maróti-hegyek gerincéről. Ma már használaton kívül van, mivel az alját a lezúduló csapadék vízmosássá alakította. Az esztergomi Dobay Pál nyugalmazott erdőfelügyelő helynév gyűlyteménye szerint, - amely 1985-ben az „Erdő” című lapban jelent meg - a régi időkben a Pilisszentlélek – Szentgyörgymező között főközlekedési útvonal volt. Egy alkalommal a fahordó ökörfogat kerékkötő lánca szakadt el itt. A fával megrakott szekér – maga előtt „hajtva” a két igás állatot – az út alján összetörött, ám az ökrök – mindössze kisebb zúzódásokat szenvedve, - békésen legeltek már, mire a kárvallott gazda „Ó út! Ó út!” Jajveszékeléssel leért hozzájuk. (Berkesi István nyugalmazott erdész elbeszélése. Ő is idős emberektől hallotta az 1930-as évek elején.) Nulladik túranap – Tűzoltó esküszik 2011. május 21. (Ugyanazokat a képeket a Picasa vagy az iwiw segítségével nézhetitek meg, aszerint, hogy melyik hivatkozásra kattintotok. ) Május 20-án lakóhelyemről, Soltvadkertről Hajmáskérre már teljes felszereléssel mentem meglátogatni 153km-re lakó édesanyámat. Nagyon jól szaladt a bringa. Sokszor csomag nélkül sem megy ennyire. Félúton az újonnan fűzött kerék lett defektes. Nem bírta a magas nyomást a tömlő, mert mint kiderült keskeny volt a védőszalag és elmozdult. Ott helyben szigszalaggal korrigáltam a hibát. Alvás anyámnál. Három hétig nem látjuk egymást, nem hagyhattam ki ezt az alkalmat. Reggel András gépkocsival Budapestről, otthonából érkezik egy közös reggelire. Így legalább anyám látja, kivel is utazik „kisfia”(48 évesen). A bizalomerősítő intézkedés sikert hoz. Bepakolunk és irány a határ. Körmenden András biztosítást köt, én meg egy-két apróság mellett egy remek grafitos vízlepergető láckenőanyaggal egészítem ki a felszerelést. Élelmiszerkiegészítés hazai földön utoljára, mivel odaát az árak magasabbak, így a nagyon katolikus osztrákoknál vásárlásra vasárnap egyébként is kevés az esély. Szentgotthárdnál lépjük át a határt, és maratoni autózás veszi kezdetét. Ha megpihenünk András minden parkolóban reklámozza vállalkozását szórólapokkal. Egy-egy zápor üdíti fel a z autót, minket meg a csipkés hegyek látványa, és szurkolunk, hogy a pihenőnek beiktatott bringázás közben ne ázzunk el. Még azt is gyorsan leszögezzük, három hét alatt bizonyosan elázunk párszor. Obervellachban egy fűrészüzemnél megengedik a parkolást: picasa iwiw Gyorsan nyeregbe pattanunk. Irány a Jamnig hütte. Szombat délután alig van forgalom, talán, mint a világon mindenütt. Eszményi kiránduló idő van. Az úttól nem messze egy rezes banda gyakorol. A környéken már csak ez a BIG hiányzik Andrásnak a Grossglocknerrel fűszerezett gyűjteményéből. Jó aszfalton, kemény emelkedőkön haladva egy szlovák montistól tájékozódnánk, jó felé megyünk-e. Zenét hallgat, így nehezen sikerül. Alapos felkészülésem ellenére kiderül, szoknom kell még a hegymenetet. Egyre alacsonyabb rendű utakon alpesi legelők közt elfogy az aszfalt:Picasa iwiw Kicsit megyünk még, aztán egy hídnál egy parkolóban begyűjtjük a trófeát(fényképezkedünk):picasa iwiw. Vissza az autóhoz jót lejtőzünk. Élvezzük a száguldást, András valami sebességi rekordját is megdönti. Egy kis városban Mallnitzban, a főutcán áthajtanék egy csoport gyalogoson, de megállít az éppen akkor ébredő rendező. Nem bánjuk a közjátékot, mert egy esküvőre érkeztünk:Picasa iwiw Egy tűzoltó a vőlegény. András érti a mókás szövegeket. Amint mi is megmerítkeztünk a jó hangulatban, továbbállunk. Lienzben egy tüchtig kempingben szállunk meg. Igazán sokszínűek a sátorozók. Egy magányos motoros rocker elmeséli, ő is tekert már nagy kerékpártúrán, most sárkányrepülésre jött. Másik oldalunkon szlovák fiatalok táboroznak. Több napra rendezkedtek be országúti bringáikkal. Olcsó és gazdaságos sátram még ki sem volt bontva, máris vizsgázik. Szerencsém van. Másnak nem ajánlanám az ilyen éles bevetést. András megcsodálja vízálló önfelfújós matracom. És megmutatja helytakarékos derékalját, ami két alufóliás polifoam-ból áll erős műanyag zsákokkal. Még tanulmányozom a következő napi útitervet. Aztán alvás. Fél 1. Fáradt szemeim riadtan nyitom ki, de a lustaság felülkerekedik, így ráhúzok egy huszast. Ám nem csak én, párom is. Most aztán tényleg ébresztő! Egy órányi vakarózás után, háromnegyed kettőkor már úton is vagyunk Keszthely felé Zsuzsival, hogy felszedjük barátainkat, akikkel aztán nekiindulunk. Hogy hova? Régi motoros, Tündi, és volt csoporttársa, Józsi vár minket a kóter előtt. Hopp, bepakolunk, és rátérünk hamarjában a 84-es főútra, ami egészen a Sopron-Klingenbach határátkelőig vezet minket. Zsuzsival halkan elbeszélgetünk elől, a többiek javában alszanak. Pereg az idő, esik az eső. Most kiderül, hogy mennyire pontosak az időjósok (Schneefallgrenze 680 m), és mit számít a tapasztalat. Gloggnitz után már ébren mindenki, és én csak hajtogatom: még van pár falu, még ennyi, még annyi, és már ott is vagyunk. Az eső szemerkél, a feszkó nő. Esőkabátja senkinek nincs. Optimistán belemondom az utastérbe, hogy amikor beérünk a Höllental-ba, az eső átvált havazásba. Félig igazam lesz, havaseső, de inkább valami darás eső fogad a Weichtal-hütte parkolójában.  Gyors helyzetjelentés: nincs összefüggő hó, és olvad rendesen. Pörög az idő, máris a tervemhez képest csúszásban vagyunk. Fél 7 után aztán nekivágunk. Át a hídon, el a hütte mellett, és…és Megállj! Mi ez a sok víz? Ajaj, ez nem jó hír. A Weichtalklamm-ból túl sok olvadékvíz folyik ki. Eddig is hezitáltunk otthon, hogy bevállaljuk-e a klammot, de mivel már kétszer voltam télen benne, így kíváncsi voltam élőben is, hogy mi a valós helyzet. Ez így nem megy – mondom, túl sok a víz, a szűk létrás részeken elázunk. Nosza, nem kellett több győzködés, már indultunk is a tervezett lejárón, a Ferdinand-Mayr-Weg-en. Fejlámpa elkél a sötét fenyvesben, vezetem a csapatot a cikk-cakkos ösvényen. Itt a GPS sem pontos, figyelem a sárga jelzéseket. Apropó: jelzés. A lefele irányban hosszúkás piros prizmák segítik a tájékozódást, így már lámpával rávilágítva messziről kiszúrhatjuk a helyes irányt. Sötétben pláne fontos, mert néhol szakadékos a terep. Kezd világosodni, és összefüggő lesz a hóréteg. Ropog a bakik alatt, olvad, és esik is egyben. Józsi, humorherold módjára nekiáll szórakoztatni a társaság két női tagját. Engem most leköt a terep figyelése. Kb. 800 m-es magasságban már érzékelhető az átmenet. Észre is vesszük, csakhamar megszaporodik a hó, fagy van. Immár 20-25 cm fagyott réteg borítja az erdőt. Józsi panaszkodik a kevés hóra, mire én rákontrázok – várd ki a végét. Rettentő ütemben növekszik a hóvastagság. 1000 m-en a térdemig ér az ösvényen. Eddig jól haladtunk, de sejtjük, hogy feljebb még több és több lesz, amiben aztán lépkedni… Kiérünk a fenyveses részből, át egy bükkösbe. A szél azonnal lecsap ránk. Fejemben motoszkál, hogy a felső régióra Bft. W11-es szelet jósoltak (104km/h). Lökésekkel a duplája sem valószínűtlen. Egy-egy nagyobb lökés hordja a havat az erdőben. Felérünk a makadám útra, most laza egy km gyaloglás vár ránk, míg elérjük a klamm felső végét, ahol jobb esetben kiértünk volna. Az úton ugyancsak nagy a hó, másfél méteres befújások fogadnak, szerencsére csak a külső részén. Keményebb is a réteg, el tudok lavírozni rajta, így jóformán olyan, mintha 30-40cm-es hóban kellene csak menni. Persze néhol be-beszakad alattam, és olyankor még egy 30-as hozzájön. A lányokat közben Józsi szórakoztatja minduntalan. Meg-megállok, fújtatok. Józsi átveszi a vezetést, de csak azért, hogy rájöjjön, ezt nem neki találták ki. Márpedig valakinek muszáj elől menni –visszaveszem az irányítást. A tempó az úton már vontatott, és én már sejtem, amit a többiek még hallomásból sem tudnak. Gyerekek, a klamm utáni részen böszme nagy hó lesz, előtte pihenünk, eszünk. Zergék sétálnak tőlünk nem messze, rá(fel)látni a Kienthaler-hütte melletti Turmstein-re:  Fél 11 múlt, kezdünk a csigákhoz hasonlítani tempó ügyileg. Nekivágok ugyancsak elől a meredélynek. A csuda tudja már, mekkora a hó, de legalább most szél nincs a kis völgyben. Részben fenntart, néhol négykézláb haladok. Amikor „beszakad”, akkor általában ágyékig süllyedek. Vergődünk rendesen, elhagyjuk a Jacobs-forrást, ő most is folyik. A jelzés aztán balra a gerinc felé vált. Zsuzsi kipróbálja, milyen elől haladni. 20 m gyakorlás után a padka tetején vissza is adja az első helyet. Nem csodálom, pont egy meredélyen kellett fellépni párat, de a lejtőforma miatt ágyékig ér a hó. Itt már jól látszik, hogy sajnos nem kemény, és a felső része dara. Olyan, mintha szét lenne zúzva a polisztirol. Így aztán süllyedünk bele. Tündi már többedszerre panaszkodik, hogy beizzadt, most átöltözik, mert addig nem vagyok hajlandó tovább menni. Figyelem a jelzéseket, közeledünk a bükkösben egy gerinchez, feltámad a szél. A gerinc innenső mentén végig hosszú hófúvás húzódik, ezen pedig most fel kell menni, mert a gerinc élén nem lesz majd hó (rutin meg az évek ).  Oda vergődünk a fújás aljához. Ti itt várjatok meg, felmászok rá – közlöm. 50 fok? Neeeem, annál azért meredekebb. A 60 reálisnak tűnik. Kemény valamennyire, de így is az elején csak egy helyben lépkedek. Nehéz az első fellépés. Beugrik egy ötlet, két kézzel ledöngölöm a havat, és arra lépek rá. Működik! Nem kell 10 perc, már kész is a mászóka.  Közben motoszkál a fejemben, hogy a Rax-Schneeberg csoportra 3-as lavinaveszély van kiadva keleti és déli lejtőkre. Mellettem megfogom a felső réteget, és 15 cm vastagságban lerántok egy nagy táblát. Jah’, ezt így le lehet hámozni? Gyertek, integetek a többieknek.  Itt egy fa mellettem, picit körbefújta a szél, itt szerintem kemény lesz a hó. Törzs mellé lépek, és slupsz, elnyel egy lyuk. Jobb lábam alatt üreg ficereg, a bal kifordítva a fujáton, ágyékom meg majd szétreped. Kezeimmel ledöngölöm a havat, hogy két kis markolatot készítsek, aztán egy lendülettel kirántom magamat. Huh. Kacérkodok addig is a lyukkal, amíg mindenki fel nem ér, de csak nem érnek le a lábaim az aljára, beleugrani meg nem merek. Lehet 3-4 m is a fúvás. Néha a szél már-már kifejezetten erős, elfordulva védekezünk ellene. Söpri, viszi a hószemcséket tova, épül tovább a mesterműve. A gerincen tényleg csak 1-2cm-es jégkéreg fogad, ezen most „gyorsan” haladunk. Elérkezünk a Turmstein szikla tövébe. Már vártam. Látni akartam, mekkora az ösvényen a befúvás. Két éve is marha nagy volt, de akkor fele ennyi hó sem volt. Na, most mi legyen? Így soha nem érünk fel a csúcsra, esélytelen.  11:50. Eldöntjük, hogy mégis kell, legyen egy jelképes cél, most a hütte az. Nekiállok, és átváltok markoló és döngölőgépbe. Folyamat a következő: Lekaparok 30-40 cm polisztirol féle havat, ez szerencsére könnyű. Négy-öt kétkezi rántásra meg is vagyok egy 40centi széles sávval, majd második szakaszban kézzel ütve letömörítek újabb 30-40 cm keményebb havat Erre már könnyen fel tudok lépni, de lábbal is tömörödik még vagy 30cm-t. Talppal addig döngölöm míg meg nem tart rendesen.  Nos, a huszadik percben már igencsak kivan…Józsi átveszi, majd visszadobja a labdát. A lányok már fáznak, engem meg majd’ ver a víz, így pláne nem tudok gyorsan haladni. Egyszer csak újra bekattan a fejemben a „slupsz”, mikor elnyel a mélység. Kb. olyan, mikor beszakad alattad a jég, csak víz nélkül. Lábaim levegőben kalimpálnak alattam, kezeim pedig fent maradtak, épp csak tartom magam. A többiek most nem tudnak segíteni, önerőből megoldjuk. Látom ám, itt a sziklaperem, ezért üreges itt a hó, nem bírta a taposást. Úgy, mint a fás esetnél, kezeimmel kőkeményre döngölök két kis részt, majd beléjük kapaszkodva kirántom magam. Csudába is. kerüljétek ki, szólok hátra. Meglátom a hütte kéményét. Nem füstöl. Nem is vártam mást, ilyenkor az öreg sem tud feljönni, pedig pont 7végeken van (lenne) csak nyitva.  Útépítők50 perc alatt sikerül eljutni a hütte mellé, hisz ez csodás sebesség. Kb. 70 m a szakasz. Lehet átlagsebességet számolni. Bebújunk a szikla árnyékába, egy üregszerű képződménybe. Itt nem fúj a szél, viszont a hütte korlátjáig vár egy 6-7 m-es kaptató a szikla tövében.Jól összehordta a havat. Khm, akarom mondani polisztirol féle darát. Felvergődök szó szerint, majd utánam a többiek. Átlépek a fakorláton, a hely már ismerős az előző évekből. A steiget kihagyjuk, amúgy sem hoztunk szerelést, bár én szerettem volna kipróbálni, de plusz két kiló az sok lenne most csak egy 5 perces mászásért. Pár fotó, és a lányok majd oda fagynak, tényleg szeles idő van. Aki elől lapátolt, nos ő nem fázik… Visszasietünk a szélárnyékot adó szikla tövébe, és ebédet tartunk. Vagy hasonlót. A továbbhaladás még gondolat szintjén sem merül fel bennünk, be kell látni, hótalp nélkül esélytelen és értelmetlen még kb. 300 m-t menni (szintben) az egyre növekvő hóban, hogy aztán kiérve a törpe fenyves sávjába, hátba csapjon a romboló nyugati szél. Indulunk is lefele. Kis hóban másfél óra alatt le lehet döcögni a parkolóig, most biztos több lesz, de szerencsére már megvan a csapa. Átlépve a nagy hófújáson természetesen már látom, azaz nem látom a nyomot. Volt-nincs. A szél dolgozik, de most egyszerűsítünk a képleten, és irányban megyünk lefele egy picit.  Az ember el-elsüllyed ágyékig, de jóval könnyebb a haladás, mint felfele. Megemlítenék egy másik baleseti forrást. Történt, hogy lefele „vadulás” közben elsüllyedtem, és a legalsó, már kötött hórétegben a bakancs belesüllyedt, de úgy is maradt fixen, miközben a testem esett tovább előre. Ilyenkor csavarodik a boka és a térd is. Ennek tetejébe egyedül kiásni az embernek magát nagyon nehézkes. Segítettek a többiek. Ez előfordult nem egyszer, és nem csak velem. Visszaérve kb. 1200 m-re, ahol véget ér a klamm, csak hűlt helyét találjuk a kitaposott járatnak, így megint végig kutyagoljuk azt az egy km-t nagy hóban. Innen megint lehet rövidíteni a bükkösben, belövöm a fiatal fenyvest, és már zúzunk is lefele. A hó egyre fogy, az idő is szépen telik, háromnegyed 4 előtt le is érünk a parkolóba. Ez a 13:10-es visszainduláshoz nézve egész jó. Felfele 6, vissza már csak 2,5 óra. Végre újra ülhetünk, de azt viszont hazáig. A hátsó sor utolsó ébren levő tagja is elalszik Sopronnál, már én is fáradt vagyok. Szerencsére Zsuzsi ébren tart, beszélgetünk Keszthelyig. Tündi és Józsi kiszállnak mi meg Zsuzsival 9 előtt már haza is érkezünk.Konklúzió: Sok-sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak, és kaptunk egy kis telet is, olyan valódi formát. Feltevődik a kérdés: idióták vagyunk-e, hogy hótalp nélkül mentünk? Lehet, de mester legyen, aki meg tudja jósolni 3 webkamerából és a Puchbergre jósolt időből, hogy a hegyen milyen az idő. És amúgy is, a hegyre 50 cm havat írtak (Az kimaradt, hogy ezt milyen magasságra értelmezték). Lent nincs még hó, a fenyves felett már nincs, de középen…  Szép  túratársas (mind a négyen!) túra volt, épségben hazaértünk, és mindenki jól érezte magát, de a sikerért, még a félért is, meg kell néha szenvedni.   Jövőre is visszajövök, és negyedszerre, immáron hótalppal egészen a csúcsig lépegetek… Csak akad újra vállalkozó kedvű társ is, ügye Zsuzsim?!  Schneeberg, Niederösterreich, Österreich, 2012-01-21Rómarajongók vagyunk. Vasutasok lévén többször is voltunk már vonattal szinte ingyen Rómában. Egyszer feleségem újra felvetette a menetelt. De én akkor azt mondtam, legközelebb bicajjal megyek és ott randevúzunk. Sokat tanakodtunk, tervezgettünk. Bele kell vágni! - mondta Birba barátom innen turatars.com-ról még 2010 elején. Mint a mellékelt ábra mutatja, igazat adtam neki. Mindig vallottam, hogy amennyire csak lehet, fel kell készülni, aztán még úgy is érhetik meglepetések az embert. 2010. április végén megvettem azt az országúti, mégis csomagos túrára is alkalmas bringát, „Darálót”, amivel a túrát teljesítettem. Érdekesség, hogy Andrással ebben is egy húron pendültünk, mert neki is hasonló, igaz régebbi kiadású bringája volt. Volt sportolói múltam: foci, kézilabda, triatlon túrázás gyalog és kerékpárral. Mivel sok volt a kihagyás, így két évet szántam a felkészülésre, hogy ne szenvedés legyen az út, hanem kellemes élmény. Feleségem érthető okokból nem engedte, hogy egyedül menjek a római randevúra. Így kellett egy túratárs. Itt ezen a weboldalon ismertem meg Andrást. András biztatására egy év lett a felkészülés, mert neki már nincs annyi ideje, idősebb lévén. Kiosztottuk egymás között, ki miben készül fel. A túra első fele az enyém, a vissza út az övé lett útvonaltervezés és szálláskeresés szempontjából. Ő még az autót is felkészítette a csomagok és a kerékpár fogadására, mivel nem itthonról indult a túra. Közös túrákat 2010 és 2011 telén tudtunk tenni, hogy szokjuk egymás gondolkodását, és kerekezési stílusát. Már ekkor én fogtam a szelet, és szoktam a fegyelmezett iránytartást, amibe még belecsúszott egy-két veszélyeztetés. Andrásnak nem okozott gondot az uszályozás hosszú versenyző múltja matt. Ezek a túrák úgy is sikeresnek mondhatóak, hogy egy naposak voltak csupán. Az útvonaltervezés során a fő szempont az volt hogy nevezetes magaslatok és érdekesebb látnivalók útba essenek napi átlag 130 km-el. András gyűjti a BIG pontokat, azóta már én is ezt teszem. Eleinte kicsit győzködni kellett Andrást nekiindulásra, de egy idő után kiderültek erősségeink és gyengeségeink. Így azzal tudtam érvelni, hogy fiatalabb lévén a vezetést lehetőleg mindig vállalom. Így is lett. Nekem meg majd sokat jelent nagy túratapasztalata és nyelvismerete. Az útvonal leírása. I.nap: V.22. 75km Indulás az ausztriai szállásról legkésőbb 7 órakor kocsival Cortina d Ampezzo-ig.Cortina d'Ampezzo-7km(SR48)-Pocol-11km(SP638)-Passo Giau**(BIG 2236m, szintem.:1047m)-10km(SP638)-Codalonga-7km(SP20)-Saviner di Laste-13km(SP641)-Passo di Fedaia**(BIG, 2057m, szintem.:1043m) legkésőbb 15 órára fel kell érni a Giro lezárások miatt. A mezőny legkorábban 16 órára érhet fel.-25 km-Pozza di Fassa. Szállás:10E/főII.nap V.23.: 123km Pozza di Fassa -12km(SS48)-Moena-14-Cavalese-46 km-hegyen vagy völgyben?-Civezzano-9km-Trento- 22km-Monte Bondone**(BIG)1654m, szintem.:1463m, -20km – Lasino-Caravino-Sarche-Pietra Murata, Camping Daino Szállás:12E/főIII.nap V.24.:101km Lasino-18km-Arco-6km-Nago-Torbole-16km-Malcesine-5km-Assenza di Brenzone-8km-P.d.Telegrafo(BIG)szintem.:800m-2km-Val Senaga-5,5km-Lumini-5,5km-Rubiana-4km-Ceredello-8km-Sega-4km-Pastrengo-5km-Bussolengo-7km-Verona-7km-Verona Campeggio Castel San Pietro VIA CASTEL S. PIETRO 2 - 37100 - VERONA (VR) Szállás:10E/fő IV.nap v.25.:195km Verona-37km-Nogara-16km-Ostiglia-36km-San Felice sul Panaro-16km-Crevalcore-36km-Bologna-42km-Monghidoro-12km-La Martina, Camping La Martina Szállás fejenként 10E V.nap V.26.:119km La Martina-22km-Passo della Futa(BIG,903m, szintemelk.:482m)-16km-(híd)Sieve-10km-Vaglia-6km-Pratolino-13km-Firenze-10km-Ponte a Ema(Gino Bartoli Múzeum, csütörtök,péntek:9:30-13:00, 15:30-19:30, 3,5Euro)-16km-Pontassieve-16km-Passo di Consuma-13km-Stia-3km- Papiano-5km-Camping Falterona Szállás:7,5E/fő VI.nap V.27.: 90km Camping Falterona-4km-Papiano-12km-Passo della Calla(BIG,1296m, szintem.:855m)-27km-Santa Sofia-16km-Corzano-4km-Bagno di Romagna-11km-Verghereto-13km-Monte Fumaiolo(BIG1400m,szintem.:820m, aszfalt)-3km-Verghereto, Balze Camping Tiber. Szállás 12E/fő VII.nap V.28.:128km Camping Tiber-13km-Verghereto-10km-Bagno di Romagna-9km-Passo dei Mandrioli(BIG.1173m, szintem.:650m)-7km-Badia Pretaglia-13km-Bibbiena-24km- Chiusi della Verna -6,5km-Santuario della Verna(BIG1128m, szintem.:701m)-4,5km-Chiusi della Verna-15km-Pieve Santo Srefano-16km-Sansepolcro-8km-San Giustino-11km-Citta di Castello-3,5km-La Montesca, Camping LaMontesca 12E/főVIII.nap V.29.:121km La Montesca-3,5km-Citta di Castello-19km-Bocca Serriola-9km-Apecchio-11km-Serrevalle di Carda-8km-Monte Nerone**(BIG, 1498m, szintem.:1022m)-8km-Serravalle di Carda-9km-Pianello-11km-Cantiano-12km-Scheggio-16km-Osteria del Gatto Fossato di Vico-Cima Mutali**2x7,4km(BIG,1083m, szintemelk.:570m)-Gualdo Tadino >> Via Rocca >Via Valsorda, IX.napV.30.:140km Camping Valsorda-6km-Gualdo Tadino-14km-Nocera Umbra-7km-Bagnara-10km-Colfiorito-15km-Pieve Torina-16km-Visso(153E6)-8km-Castelsantangelo s. Nera(163A4)-15km-Casteluccio-8km-Forca di Presta(BIG, 1540m, szintem.:938m)-10km-Arquata del Tronto-26km-Amatrice-5km-Retrosi, agricamp. Szállás: Amatrice melletti Retrosiban Agricamp-ben 6.5 € fejenként.X.nap V.31.:150km Retrosi-26,2km-Montereale-29,5km-L'Aquila-50km-Campo Imperatore vagy Gran Sasso D'Italia(BIG, 2130m, szintem.:1470m)-45km-Pagánica ingyen aludtunk, mert aznap nem nyitott ki az agricampeggio, de be tudtunk menni. XI.nap VI.1.:119 km Pagánica-26km-Rocca di Cambio-4km-Campo Felice sífelvonó állomása-4km-Rocca di Cambio-25km-Celano-12km-Avezzano-11km-Capistrello-23km-Campo Staffi(BIG, 1779m, szintemelk.:1040m) -14km-Filettino. Szállás 30Euro-ért fejenként egy hostelben. Szállás 30 Euro-ért fejenként a Girasole dei Monti Simruini hostelben.XII.nap VI.2.95 km Filettino -17km-Altipianidi Arcinazzo-8km-Piglio-27km-Palestrina-38km-Róma, Colosseo-5km-Róma, Villa Mater Redemptoris(szállás) 2011-es árak: fejenként 28 €/nap a közös fürdős szoba +idegenforgalmi adó 2 €/fő.Rómában két napot töltöttünk el városnézéssel VI.3-tól -VI.4-ig XV. nap VI.5. 138 kmVeio 20 km, Anguillara Sabazia 10 km Trevignano Romano 13 km Sutri 13 km Vetralla 23 km Ponte di Cetti 9 km Viterbo 8 km 22 m Montefiascone 20 km Bolsenakemping Lago di Bolsena mellett.XVI. nap VI.6. 130 kmBolsena-Firenze felé {2} Acquapendente-Abbadia San Salvatore- Monte Amiata** ~ 60 km Ponte a Rigo-ból 298m 1672m-re 1329m szintkülönbség lefelé Abbadia San Salvatore La Bisarca 23 km 66 km Siena Camping Colleverde Északra Sienától ~13€ /fő XVII. nap VI.7. 110kmSiena-17km-Arbia-13km-Castelnuovo Berardenga-28km-Monte San Savino-8 km- Tegoleto-10 km-Arezzo-13km-Ponte alla Chiassa-11km-Valico di Scheggia-10km-Anghiari, agricampSzállás:5E/fő XVIII. nap VI.8. 150KmAnghiari-8km-Sansepolcro-5km-San Giustino-15km-Bocca Trabaria(BIG,1049m, szintk.:713m)-25km-Sant Angelo in Vado-7km-Lunano-13km-Carpegna-6km-Monte Carpegna(1415m, szintem.:704m)-7km-Carpegna-9km-Macerata Feltria-14km-Mercatino Conca-14km-San Marino(BIG, 725m, szintk.:450m)-26km-Rimini Camping International Rimini Viale Paolo Toscanelli 112. 13.5 €/főXIX. nap VI.9. 130kmRimini-57km-Ravenna {SS16} -73 km Ferrara, kemping XX.nap VI.10. 130kmFerrara-37km-Rovigo-46km-Padova-30km-Cittadella-17km-Bassano del Grappa, Agricamp, Közösségi HázSzállás:10E/fő XXI.nap VI.11. 129kmBassano del Grappa, Agricamp, Közözösségi Ház-32km Monte Grappa** (BIG, 1745 m, 1574 m szintkülönbség)- 29 km-Seren del Grappa (Caupo)-38km-Belluno-30km-Agordo Szállás:30E/fő XXII.nap VI.12. 69km Agordo-13km- Passo Duran** (BIG,1601m, 991m szintkülönbség) 8km-Dont -13km-Passo Staulanza* (1773 m, 838m szintkülönbség) 9km Selva di Cadore ,10 km Passo Giau** (BIG,2236m, 901m szintkülönbség) -16 km- Cortina d Ampezzo Ráadás avagy hab a tortán.VI.13-án Szlovéniában Kranjska Gorából indulva megmásztuk a Vrsic-et összesen 20km. (BIG, 1611, szintem.:802m) Majd egy évvel az indulás után is, ha előveszem és elkezdem nézegetni az útleírást, hevesebben ver a szívem és mélyebben lélegzem. Az adrenalinszintem is megemelkedik az előtoluló élmények hatására. Ki merem jelenteni, hogy minden túrázónak egyszer az életben bele kell vágni „A nagy túrába”Kedvcsinálónak a beszámolóhoz öt fő állomás. Első nap a születésnap a Passo di Fedaia-n, Veronában Júlia háza, Firenze: kerékpáros múzeum. Campo Imperatore – Gran Sasso D'Italia, Róma. A túra teljes képes beszámolója itt található. A beszámoló része András weboldalának. Túratárs és Túra kereső, túrázás, túrák, outdoor - Túratárs.com :: Blogok http://www.turatars.com/blogs/ some descr about blogs <![CDATA[Római randevú 6.rész]]> http://www.turatars.com/blog/view/id_1838 http://www.turatars.com/blog/view/id_1838 Tue, 07 Feb 2012 23:51:29 +0100 <![CDATA[Fiatalokról 4. Halmozottan Hátrányos Helyzetűek /továbbiakban:HHH]]> http://www.turatars.com/blog/view/id_1835 http://www.turatars.com/blog/view/id_1835 Tue, 07 Feb 2012 13:54:17 +0100 <![CDATA[Fagyott marhák a hóban]]> http://www.turatars.com/blog/view/id_1834 http://www.turatars.com/blog/view/id_1834 Mon, 06 Feb 2012 19:19:45 +0100 <![CDATA[Római randevú 5.rész]]> http://www.turatars.com/blog/view/id_1833 http://www.turatars.com/blog/view/id_1833 Sun, 05 Feb 2012 19:52:36 +0100 <![CDATA[Római randevú 4.rész]]> http://www.turatars.com/blog/view/id_1832 http://www.turatars.com/blog/view/id_1832 Sun, 05 Feb 2012 12:04:04 +0100 <![CDATA[Római randevú 3.rész]]> http://www.turatars.com/blog/view/id_1831 http://www.turatars.com/blog/view/id_1831 Sun, 05 Feb 2012 12:03:19 +0100 <![CDATA[Akasztó-hegy]]> http://www.turatars.com/blog/view/id_1830 http://www.turatars.com/blog/view/id_1830 Fri, 03 Feb 2012 19:01:02 +0100 <![CDATA[Római randevú 2.]]> http://www.turatars.com/blog/view/id_1829 http://www.turatars.com/blog/view/id_1829 Fri, 03 Feb 2012 15:23:04 +0100 <![CDATA[Nyakig a Schnee-ben]]> http://www.turatars.com/blog/view/id_1828 http://www.turatars.com/blog/view/id_1828 Thu, 02 Feb 2012 21:13:09 +0100 <![CDATA[Római randevú]]> http://www.turatars.com/blog/view/id_1827 http://www.turatars.com/blog/view/id_1827 Wed, 01 Feb 2012 19:56:09 +0100