TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link
Cím: Kreuzspitze, mindenkinek!
Címkék: Kreuzspitze Ötztal Tirol
Blog Beljegyzés: Rágják a fülemet, hogy ha már emlegettem – pl. a Glockner-blogban – akkor írjam is meg a Kreuzspitzét, mert megérdemli. Szabadkoztam ugyan, hogy élményeim nem egészen frissek, hiszen legutóbb 1989 augusztusában jártam ott, de a lelkes kapacitáló azt írta: „szerintem az időszerűség sem képez akadályt abban, hogy átlényegüljünk, fényképes beszámolóid alapján.” Ilyen kedves unszolásnak nem könnyű ellenállni… Hát, akkor lényegüljünk! A Kreuzspitze a maga 3457m-ével, Tirolban, az Ötztali-Alpokban, a Wildspitzetől délre tornyosul. Nagyon fontos hegy! Az egyik legkönnyebben mászható háromezres ugyanis, ráadásul nem is az „épphogy csak háromezres”-ek sorából. Szép, nyári időben a normál úton – amely jelzett turistaút – segédeszközök (kötél, hágóvas, jégcsákány, hegymászásban jártas vezető) és különösebb mászás nélkül elérhető, mégis megadja a hegymászás élményét, hiszen nem a felvonótól kell körömcipőben átsétálni a csúcsra, hanem a völgyből, 1900m-ről felgyalogolni, bakancsban. Magyarán a Kreuzspitze azok hegye, akiket valami visszatart a klasszikus alpinizmustól, de azért – valamiféle biztonságosabb módon – mégiscsak belekóstolnának; lenéznének egyszer „a nagy hegyről”. A megközelítés: Tirolban, Innsbruckon is túl bekanyarodunk az Ötztalba, fölfelé menet átmegyünk Söldenen, majd Zwieselsteinből (1472m) a Ventertalba kanyarodva keskeny, de autóval járható 13km hosszú úton felmegyünk Vent községig (1900m), ahol leparkolunk. Vent faluból 3 órán belül 8 neves turistaház is elérhető. Van továbbá – a bédekkerek szerint – a körzetben 75 db. 3000m feletti, 12 db. 3500m feletti hegycsúcs és 48 db. gleccser. Szóval, elég béna hely, azért is ajánlgatom… Ventből végtelennek tűnő, egyenletesen emelkedő úton – kezdetben cirbolyafenyők, aztán meg napozó, kócos lovak között – 3 óra gyaloglás (7,3km) a Martin-Busch-Hütte (2500m) menedékház. Az esti órákban itt elég közelről lehet tanulmányozni és/vagy fotografálni a mormotákat. A háztól északnyugatra a turistaösvény a Brizzi-See (2900m) érintésével füves, majd köves terepen szerpentinez fel a gerincig (2 óra menetidő). A gerincen további félóra alatt a Kreuzspitze csúcskeresztjéhez (3457m, mostani térképeken 3455m) érünk. Azzal a magától értetődő természetességgel, ahogy ezt írom. Sem lánc, sem mászás, sem kitett helyek nincsenek. Esetleg néha jól esik kézzel is megtámaszkodni egy-egy nagyobb lépésnél, de amúgy, a leküzdendő 950m szintet leszámítva semmi különösebb nehézség nincs az úton, ha jó az időjárás. A csúcsról teljes a körkilátás az Ötztali- és a Stubai-Alpok ormaira, gleccsereire, aztán az „5300 éves similauni ember”, azaz „Ötzi” halálának (megtalálásának) helyére, a nyáron is síelő olaszokra és egy darabka Svájcra is. Lélekemelő, remek panoráma! Visszaúton érdemes körülnézni a Brizzi-See partján. A virágokon (encián) kívül a köveket is vegyük szemügyre: a szürke csillámpalában 2-3 cm-es hatszögletes barna prizmákat találhatunk! Ezek a staurolit nevű ásvány szép példányai. Aki egymást keresztező ikerásványokat is talál, különösen szerencsés gyűjtő! Merthogy érdemes egy-két nem túl nehéz kőzetpéldányt emlékbe hazahozni s megalapozni a családi ásványgyűjteményt! (A kő alá teendő határozó címke szövege: „staurolitos csillámpala, Brizzi-See, Ötztal, Ausztria, 2011. szeptember …”) Az ásványlelőhely egyébként nem közismert, nem szerepel a „Mineralfundstellen” kiadványokban. Ez a mi felfedezésünk, a Fekete Halfdannal, 1990-ből. A visszaút azonos a felfelé menettel. Gyakorlott és edzett turista Ventből egy nap alatt is megjárhatja a csúcsot, érdemes azonban a menedékházban megszállni és további túrákat tenni a környéken, pl. a Marzellgrat gerincen. A Kreuzspitzénél egyébként nincsen optimális hajnali idulási idő, mert az útvonal nem érint jeges-havas, vagy omlásos, instabil részeket. Délután is neki lehet szaladni, estig is fönt lehet maradni. Nyárias, szép időben... Ha sok a hó (július elején általában még sok), a fárasztó hótaposás miatt nem ajánlott a „csúcstámadás”. Vent - Martin-Busch-Hütte - Kreuzspitze és vissza Modern fényképem nincs a környékről, csak egy képeslap, amit 1989. augusztus 20-án küldtünk haza a Martin-Busch-Hütte postaládája által. (Nem magunknak küldtünk képeslapot, hanem a családnak.) Viola!