Cím: 2013-12-21 Füzér
Címkék: Füzér, Bodó rét, Károlyi kastély, Nagy Milic
Blog Beljegyzés: v:* {behavior:url(#default#VML);} o:* {behavior:url(#default#VML);} w:* {behavior:url(#default#VML);} .shape {behavior:url(#default#VML);} Normal 0 false 21 false false false HU X-NONE X-NONE /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-fareast-language:EN-US;} Az útvonalat előzetesen a turistautak.hu segítségével terveztem: Összesen: 12,5 km /605m Indulás reggel 6-kor otthonról. Kb 3,5 órás út áll előttem. Még sötétben érek az M3-ra. Ködös, párás reggelre virrad a mai nap. A szomorú idő ki is tart Tokajig. Itt villámcsapásszerűen világosodik ki és megyek bele a szikrázó napsütésbe. Sátoraljaújhelyet elhagyva minden fehér. Havat lapátoló emberek az út mentén. Aztán mindez eltűnik, Pálfalva magasságától már egyáltalán nem fehér a táj. Többnyire csak a fák koronája zúzmarás… A Füzéri vár távoli képe jelzi, hogy közel vagyok a célhoz! A váré, mely a parkolóból így néz ki: Parkolás közben megszólít egy helybéli, hogy nem én kell vele találkozzak lucfenyő mag ügyében. Hát nem én voltam az embere… Felkészülés után nekivágok az útnak. De csak módjával, mert a tegnapi olvadás után ma reggel fagyott és eléggé érdekesen lehet közlekedni az utakon. El nem tudom képzelni, hogy jutott el a roki-moped a bolt elé… A kék+ átvezet a Bisó patakon és a várral átellenes hegyoldalban komótosan emelkedik felfelé a Bodó rét irányába, jó ütemben lehet haladni. Visszanézve a kilátást még mindig a vár uralja. Az út mentén mindent a megfagyott köd borít. A fákról a jégkása néhol az útra hull, itt megkönnyítvén a haladást. Ugyanis az utat, miképpen a faluban, itt is jégpáncél borítja, melyen eléggé körülményes járni. A napfény a fák törzsére csillogó patakokat varázsol. A Bodó réten az utazót egy fenyősziget várja. Innen már átlátni Szlovákiába, Kassára. A kék+ itt találkozik a balról, Hollóházáról érkező kékkel. Itt térek rá a Károlyi vadászkastélyhoz vezető aszfalt útra. Jobbról üdülők, balról szlovákiai panoráma. Korábban, mikor erre jártam, azt hittem, hogy itt van a Károlyi kastély. Kiderült, hogy ez csak egy módosabb érdi fiatalember hétvégije, ami nem is olyan messziről kastélynak tűnik. A majdnem-kastély szomszédságában van a Panoráma fogadó, ahol nagyon ízletes, forró húslevest mérnek. Most is nagyon jólesett… Mindenkinek csak ajánlani tudom. A húsleves mellé még töltött káposztát kínálnak a vendéglátók. Azt nem kóstoltam… Még… Lévén, hogy utolsó itt-jártamkor annyira igyekeztem, hogy nem látogattam meg az igazi kastélyt, elhatároztam, hogy most megteszem. Fene se gondolta volna, hogy nem sikerül! Vállalati üdülő… hmmm… megnézném a tulajdonosi listát és az adás-vételi szerződést… Picit magamban durrogva vágtam neki a nagy emelkedőnek. Az innen induló erdei út kanyarogva a Nagy Milicre vezet fel. A fákról lehulló zúzmara kb bokáig ért, ami egy picit nehezítette a haladást. Az oldalból visszanézve a völgybe látni lehetett a ködöt, ahogy lassan, alattomosan hömpölyög Szlovákia felől. Jó lenne a csúcsra érni, mielőtt ködbe borul a világ. Kicsit izzadtan és pilledten, de még mindig napsütésben pillantottam meg az első határkövet. Innen már a határ nyomvonalán lehet a csúcsra feljutni. A csúcsot egy közös, szlovák-magyar emlékmű jelöli. Na, itt ért utol a köd és sunyi kísérője, a szél. Ez volt az a pillanat, mikor áldottam magam a zsákban levő száraz polóért, termo felsőért és meleg teáért. Megérte cipelni… Innen még egy kicsit a senki földjén mentem és aztán visszatértem magyar földre. Ezután egy kb 2 km-es szakaszon nagyon kellett figyelni, mert a kék nem úton vezetett és elég gyéren volt felfestve. Még tiszta szerencse, hogy megvoltak az emlékeim a korábbi menetről. Nem elég, hogy a jelzésre kellett nagyon figyelni, de a meredek ösvényen a dara alatt eléggé sziklás volt… Szóval bokára, térdre is nagyon kellett vigyázni… De leértem és Füzérkomlóst még napsütésben láthattam. Füzér vára a másik oldalát is megmutatta.
TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link