Voltunk a Boulder Clubban. (Megnyugtatok mindenkit, a címmel ellentétben egyrészt mégsem építőtábor a hely, másrészt ennél jobban megy az angol is, csak ugye semelyik zseni nem tud jó címeket adni - így aztán én sem.) Nem volt egyszerű. Pedig még be sem léptünk. Na jó, kezdjük inkább az elején.

Talán már említettem, hogy a média egyik élszakmunkása vagyok. Aznap volt lapzártánk, hát meg kellett ünnepelni eg... Még több

0 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Talán néhányszor már leírtam, hogy mozgásfüggő vagyok. A dolog azonban 12 nappal ezelőtt visszaütött. Talán a Klébi eldugott sötét sarkában tartott szánalmas plafonmászási kísérleteknek köszönhetően, talán a lappangó nyavalyám következtében, de sikerült az articulatio interphalangeáimat (nem anatómia számonkérésre készülők kedvéért: ujjízület, latin egyesszám, magyar toldalékolással) kicsit túlerőltetnem. A nálamnál tapasztaltabbak rábeszélte... Még több

0 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Függünk. Ki a csokitól, ki az alkoholtól, ki a gyógyszertől (a srác, aki délután le akart húzni 70 forinttal, sajnos mindkettőtől - aztán, amikor nem adtam neki, nagyot húzott a szomszéd tarajos demizsonjából. Így megy ez.). Jó esetben függünk a mozgástól. Néha pedig egymástól.

Én például most épp Tomtól (pedig alig egy órája ismerem). A kötélen. Ott hintázom a feje fölött, és várom a szilárd talajt.... Még több

4 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Kétdimenziós embernek születtem, sőt, azzá is neveltek. Nem tiltással, csak úgy. Azt nagyon hamar megtanultam, hogy van előre-hátra és jobbra balra (néha ugyan összekevertem őket, de ez most nem számít). Arra is hamar rájöttem, hogy ezek az irányok kétkeréken gyorsabban legyőzhetők. Azt viszont, hogy térben mozogni jó, csak huszonéves koromban tapasztaltam meg.
A suli ablakából köpködni és krétával dobálni a járókelőket jó dolog. Ehhez azonban ki kell o... Még több

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez