Cserháti tizes - Hogyan szedj össze legalább 2000 m  szintet a falu szélén című tanmese:)

Évekkel ezelőtt láncfűrészek hangja hallatszott napokig:  vágtak egy kb. 2 m széles csíkot a Kók-hegyre, siklóernyősök akartak fel- leszállópályát csinálni állítólag. Ebből nem lett semmi, csak a vágás maradt. Az idő eltelt, a romhányiak megszokták a "csíkot".  Emlékszem, mikor először mentem fel  Artúr kutyámmal versenyt ligetünk, el nem tudtam volna képzelni, hogy itt egyhuzamban fel lehet menni. Eltelt néhány év és magamra cáfolva ezt mondom: persze, hogy fel lehet, nem is egyszer , tízszer:)
Az utat azóta benőtte a gaz,csak egy vékonyka ösvény maradt amin néhány kiránduló, én és a motorosok szoktak mászkálni. 700 ml víz, sok pzs, zsebre tett kéz felállásban indultam a "Kók" felé.  Az ismerős 1/3as oszlop az alján, innen szoktam az időt mérni. Mindössze 340 m magas vagyis inkább 340 m alacsony, de  valóban az aljától indul az ember: egy kis egyenes, néhány méter lightos kezdés után jön az egyforma kapaszkodó ami kitart a tetőig.
3-4 fokban és enyhe szélben kezdek. Az elején szokott nehezebb lenni, pár perc és fent vagyok. Érzem nem volt az igazi s tényleg nem: 9 percen felüli idő kellett. Mindegy, csúcsfüzetbe firka, s irány le. Vörösgyűrű , szeder és egyéb bokrok ocsmány módon a lábamnál támadnak, végigkaparva a sebet. Kár, hogy nem hoztam metszőollót adnék nektek! Tök bénán le, majdnem tovább tart mint felérni.. emlékeimben a nyári 3 és 4 perc közötti lefutások bukkannak fel..Megfogom az 1/3as oszlopot, nosza második kör.
Első métereken szűkebb az ösvény, egy csipkeág lóg be. Majd kiszélesedik - ide télen fácánoknak szoktak magot szórni a vadászok. Jön a vörösgyűrűs rész, erre már emberes. Egy helyen meredekebb, majd ismét normál, majd jön a legmeredekebb ahol vagy nagyot  kell lépni vagy a növényt megfogva feljebb jutni. Nemsokára virít az 1/1es oszlop. De itt még nincs vége, a cél a csúcson levő 1/0ás . Birsalmafa, ismét vadcsapás keresztbe, tölgyfa, pár méter és már látni a tetejét:orgonabokor,picike jobbra térés,kettős kő, avar, alatta az a sunyi gyökér, oszlop, füzet, firka. Kabát le. Meg én is.
Harmadszorra a földet nézem végig, próbálom megjegyezni hol állnak ki megmaradt csonkok a kivágott fákból- bokrokból.
Negyedszerre nem érdekel mennyi alatt érek fel és le, ötödszörre érzem, hogy kezdek belejönni. A legelső szörnyű 20 perces forduló után 16 perc lesz ami még tűrhető. Felfelé szinte látom magam előtt az ötös számot.. a fele megvan. Még egyszer ennyi kell még.. kicsit nyűgös leszek. Ezen egy újabb kör segít, hatodszor is irkálok, most a fel ment jobban 7 - 8 perc  között, ez már jó:)  Nyolcadszor elfogynak a gondolataim: csak akadályoz ha bármire is gondolok, plusz energiapazarlás. A lélegzetemre se figyelek, azt hiszem a 8. felfelénél egy meditációs táborban tökéletes lennék. Valamiféle gondolatok és minden egyéb nélküli állapotban élvezkedve írom a kilencedik bejegyzést. Közben nagyobb lett a pára, egy hosszú giliszta tekereg az 1/22estől pár méterrel lejjebb. A kilencedik lefelénél veszem észre a kétliteres üveget az egyik fán.. mintha eddig nem láttam volna, csak néztem ki a fejemből.
Utolsó, tizedik fel: nem érzem magam fáradtnak, a lábam se fáj. Örömből haladok, megfigyelve a leveleket, a bokrokat, a gyökereket már rutinból kerülöm.
Még néhány lépés, az orgonabokor után és fent vagyok, tizedszerre. Egyszer sem álltam meg felfelé, pihenőt  egyszer tartottam a fordulók között amíg ittam pár kortyot. Számolok: 2:52 alatt tízszer. Ráérős idő, de ennek is örülök . Mert pár napja még nem bírtam behajlítani a lábam, mert kell ahhoz bolondság, hogy ennyiszer feljussak a csúcsra, mert bebizonyítottam magamnak, hogy az életemben ne tartsak semmit se elképzelhetetlennek: hiszen pár év és abszolút  megváltoznak a dolgok:) Magamra kapom a kabátot, s megállok. A kilátás nem a tetőről a legjobb, hanem kicsivel alatta: még ebben a párás, didergős novemberben is tetszik. Megkeresem szememmel a házunkat.. az autók apró pontokként zizegnek, a gyárkémény ontja a füstöt, az emberek alig kivehetően látsznak, a távolban a Börzsöny dereng, balra a Dél-hegy. Megfordulva Szandavár és a bányászattal megsebzett oldal lenne látható- ha nem takarnák el afiatal akácok. Ily módon kibambulva magam továbbindulok lefelé, tizedszer is.

Címkék: Cserhát Romhány