Belső késztetésre indultam útnak. A változatosság kedvéért egyedül.

Korábban nem jártam Mongóliában.

Régi álmom utazni a Transz-Szibéria Expresszel. Most végre sikerült. Budapest Ulaan-baator közötti út 7 nap itthonról indulva és 6, ha hazafelé utazunk. Ebből 2 napot, pontosan 40 órát tesz ki a Budapest-Moszkva szakasz. Ez kivételesen oda-vissza azonos időtartamú.

Mongóliába bárhonnan a világból maximum 30 napra adnak vízumot. Ha vki hosszabbítani szeretne, azt az érkezés után legkésőbb a 8-dik napon meg kell tenni az Emigrációs Hivatalban. Helyileg az Ulaan-baatar melletti repülőtér közelében található. Bár mindenki a taxit javasolja kimenni, de a közelben megy el az egyik városi busz járat is.

A kiutazáshoz is meghívólevél szükséges. Kivételt képez, ha vki a buddhizmus kapcsán utazik. Tibetnek és Mongóliának nagyon sokszor összekapcsolódott a történelme. Talán ennek köszönhető, hogy a tibeti fő buddhizmus irányzat, a lámaizmus nemzeti vallás Mongóliában. Mongóliát nem a Kínaiak, mint Tibetet, hanem az oroszok foglalták el. Ugyanúgy '90-ben vonultak ki az oroszok, mint tőlünk. Az orosz fennhatóság előtt 942 kolostort tartottak nyilván országszerte. Az orosz fennhatóság alatt ezek zömét gyakorlatilag lerombolták. Alig néhány élte túl az oroszok távozását. Ma már a fővárosban is van néhány működő és látogatható kolostor. Van múzeumuk is, amit a tibetiek segítettek berendezni.

Utazás. A repülő és a vonat kb. azonos árban van. Repülővel lehet menni Moszkván keresztül. Ismerősök szerint ez olcsóbb vagy Kínán keresztül.

A Transz-Szibéria vonal Ulaan-Ude-nál ágazik le Kína felé. A Bajkál-tavat követő első megálló. Ez a vonal megy keresztül Mongólián. Három féle szerelvény teszi meg a Moszkva - Ulaan-Bator távot. Ebből egy, a kínai szerelvény. Ezt a kínaiak üzemeltetik. A másik két szerelvény Moszkva - Ulaan-Baatar között közlekedik. Egyet az oroszok üzemeltetnek és egyet a mongolok.

Odafelé mindegy melyik szerelvénnyel megyünk. Kínai szerelvénnyel nem utaztam. Arról nem tudok semmit mondani.

Odafelé a mongol szerelvényt fogtam ki. Ez, bár ugyanolyan az oroszok által gyártott széles nyomtávú kocsikkal közlekedik, de a mongolok sokkal inkább odafigyelnek az utasokra. A takaró minőségi mongol termék az ágyneművel és a törölközővel együtt. Egy kocsi szamovár felőli végénél zuhanyzós mellékhelyiség van. A mongolok minden nap mosták a hajukat is. Odafelé ez volt kinevezve női mosdónak. A kocsi másik végén csak mosdókagyló van. Nálunk ez volt a ffi mosdó.

Visszafelé orosz vonathoz volt szerencsém. Az ágynemű pici, a takaró vékony. Az orosz személyzet kisajátította a szamovárnál lévő zuhanyzós mellékhelyiséget és adót szedtek az utasoktól. Ugyan nem sokat. mindössze 10 rubelt vagy 700 tügrüköt. Ez utóbbi a mongol valuta. A mongoloknál nincs fillér. Ugyanúgy, mint nálunk. Amikor kint voltam 1 rubel-ért adtak 7 Ft-ot és 1 Ft-ért 7,15 tükrüköt. Mongol valutát itthon nem tudtam váltani. Ha vkinél volt, lehetett euróval is fizetni, de a jó magyar Ft-ot nem fogadták el. A befizetett adóért mindenki kapott 1 filter orosz teát. A mi kupénkból nem fizetett senki. Cserébe szórakoztattak minket egészen addig, amíg az egyik megállóban beszédbe nem elegyedtem az utaskísérővel. Utána vége lett a próbálkozásaiknak.

A Budapest-Moszkva távon valóban jobbról balról erdősáv van végig. Látni nem sokat lehet. Utána viszont gyönyörű a táj. Furcsán kopasz a mongol táj. Nincsenek fák.

Na szóval egy kicsit térjünk vissza a háromféle szerelvényre. Visszafelé ugyanis a mongol és az orosz szerelvénnyel utazva kb. 30 %-kal olcsóbb a jegy, mint odafelé. Ha viszont vki a kínai szerelvénnyel utazik visszafelé, az további 20 %-kal olcsóbb. A kinai szerelvényre érvényes jegyet Mongóliában interneten keresztül lehet intézni. Visszafelé kedden jön az orosz szerelvény. Csütörtökön a kínai és pénteken a mongol.

Vízumok. A mongol vízumról beszéltem. Nekem szerencsém volt, mert meghívólevél nélkül is kaptam hosszabbítást. Ráadásul nem kellett visszamennem pár nap múlva, hanem soron kívül azonnal megcsinálták. (Ha vki szeretné tudni, hogyan, kérem keressen meg.) Ukrán vízum nem kell, ha vki 72 órán belül elhagyja az országot. Orosz átutazó vízum viszont igen.

Okozott is némi gondot a hazafelé út kapcsán. Szóval 7 napot utaztam ki, 30 napra szólt a vízumom és tovább szerettem volna kint maradni. Vonatjegyet viszont és ezzel együtt a vízumot maximum 35 nappal az indulás előtt adnak ki. Ezért visszafelé nem tudtam itthon megváltani a jegyet és a vízumot se. Kint vonatjegyet csak Moszkváig árusítanak. Tovább nem a nemzetközi vasúti pénztárban. (Ez utóbbi a vasútállomással majdnem szemben az épületek között lehet megtalálni.) Orosz vízumot pedig csak akkor adnak, ha vki bemutatja, Oroszország elhagyását biztosító vonatjegyet. Persze benne a Moszkva Ukrán határ közötti részt is. Némi utánajárásra kiderült van két megoldás. Az egyik, hogy a vasúti nemzetközi pénztárban adnak igazolást, hogy a kedves átutazó utas Moszkvában megveszi a szükséges jegyet. Az igazolás ára 500 tügrük. Ugyan nem jó semmire, de ezt az orosz hatóság elfogadja. Vagy a másik megoldást a belga útitársam mesélte, akivel visszafelé jöttem Moszkváig - az egyik szállodában van olyan utazási iroda, ahol 20 USD felárért intéznek internetes vonatjegyet Moszkván túlra. Ha jól emlékszem, a visszafelé szóló orosz vízumra két hetet kellett várni.

Egy ismerősöm által szerzett jól felszerelt kollégiumi apartmanban laktam 7 USd-ért naponta. Végig ugyanott Ulaan-baatarban. Egyetlen kirándulásra vitt el az ismerősöm városon kívülre.

Eredetileg szerettem volna autót bérelni és körbejárni az országot, ami egyébként 17-szer nagyobb, mint kis hazánk. De amikor kimentem, akkora volt a hó, hogy az öngyilkossági kísérletnek minősült volna. Különösen, ha figyelembe vesszük, Mongóliában összesen kb 1000 km aszfaltút van. Útjelzés viszont náluk nem divat. Még utcanevek a fővárosban is csak a régi oroszok által épített épületeken volt. Egy idő után már nem akartam autókázni.

Néhány érdekes adat. Mongóliában összesen 2,5 millió ember él. Ebből most már több, mint 1 millió a fővárosban, Ulaan-baatarban. Az átlagos népsűrűség 1,4 ember per négyzet km.

A közbiztonság viszonylag jó. Csak egyszer akartak megverni fényes nappal a kint létem során. De a támadóval együtt érkező fiú megvédett. Sötétedés után viszont európai embernek nem javasolják a városban a sétálást. A mongolok szerint az európai ember az oka, hogy náluk ilyen szegénység van.
Illetve nálunk nagy divat az utcán, a közlekedési járművön enni. Kint egyszer láttam egy lányt. Viszont a kezemből vertek ki háromnegyedig megevett almát és utána a támadó befejezte az alma megevését.
A helyi járatok kapcsán felkészítettek, hogy legyen nálam mindig annyi apró, hogy a pénztárcámat lehetőleg ne kelljen elővenni.

A fővárosban sok gyönyörű áruház üzemel. A nyugati világ minden márkája képviselteti magát. Kb. ugyanolyan áron, mint itthon.

Mongol termékek jó áron  és jó minőségben vannak, csak ki kel fogni. Zeneszerszámok nagyon olcsók. A helyi kézmíves munkák fantasztikusak és egészen jó áron kínáljak. Én pl. kintről táltos dobot és kéthúros kínai hegedűt hoztam magammal. Ez utóbbit hívják ERHU-nak. A youtube-on érdemes rákeresni. Nagyon szép hangja van. Itthon találtam mestert, akinél lehet tanulni ERHUn játszani. Érdekessége, hogy a vonó a hegedű két húrja közé van fixen befűzve.

Meglepő volt számomra, hogy a fővárosban az egyik telken jurták vannak, míg a közvetlen mellette lévőn hiper-szuper lakótelep. A jurta mellett is ott áll esténként az autó. Ott is van gazdag negyed, csodálatos palotákkal.

Élelmiszert leginkább piacon és áruházban vásároltam. A piacon a fiatalokkal angolul, az idősebbekkel oroszul lehetett beszélni. Tettem rá kísérletet, hogy felszedjek magamra némi mongol tudást indulásom előtt, de nekem fél év alatt nem jött be. Fonetikusan átírva "bajirla" = köszönöm és a "Szájn bájn ó" = Jó napot kívánok. Ugyan van köszönő formulájuk különböző napszakokra, mégis ezt használják általánosan.

A piacon a húsféléket hűtés nélkül árusítják. Télen nem zavaró a nagy hidegben. De már május végén nagyon erős szaga volt. Én meg ráadásul vega vagyok. Szóval abban az időben egy mély levegő után gyorsan átrohantam a piac másik részébe, ha a húsos részhez értem.

Odafelé érdekes volt, hogy a Bajkál-tavon autók szaladgáltak.

A Transz-Szibérián a vonatok menetrend szerint közlekednek. Több napi menet ellenére pontosan érkeztünk a végcélhoz.

A Transz-Szibériára létezik harmadosztályú jegy is. Csak a Transz-Szibéria által érintett országokban árulják. A harmadosztályú kocsik nincsenek fülkékre osztva. Egy légtér az egész. Visszafelé egy fiatal francia házaspárral utaztunk egy kocsiban. Sokat beszéltem velük. Azt mesélték, ők odafelé harmadosztályon utaztak. De az 5 nap alatt nem tudtak semmit sem aludni, pihenni. A francia pár egyébként 30 napig járta az országot. Azt mesélték csodaszép, de drága. És hogy 30 nap alatt képtelenség bejárni az egészet. Tevegeltek, lovagoltak, részeket autóval, más részeket repülővel tettek meg.

A belga srác gyalogtúrázott. Ez kimondottan érdekes. Meg is kérdeztem tőle, hogy a jurta felségterületére vigyázó kutyákkal hogyan jött ki. Azt mesélte, nem találkozott ilyen jószágokkal.

Mi a kirándulós napon voltunk vidéken pásztorkutyával őrzött jurtánál. A lelkemre kötötték, ne tekerjem le az ablakot és véletlenül se nyissam ki az ajtót. Két pásztorkutya egyébként messzire kísérte a taxit, amivel mentünk. Olyan 80 körül mehettünk a földúton és a kutyák tartották az iramot. A vándor szerzetesekről mesélik, hogy előfordult, hogy pásztorkutya eleség lett belőlük.

2010. december

Címkék: Mongólia Transz-Szibéria Ulaan-Baatar