Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 



Több mint két hónapos munka Nyugat-Tibetben 3500 m. feletti magasságon. Kerékpártúrák a Khardung-La hágóra 5.606 m-re és az Indus-völgyébe. II. rész.
2010/12/23 14:04:41 Küldte: Kamil01

(Folytatás!)

Szept. 26. vasarnap: Ismet szabadnap leven, kedvenc bolonderiamnak, a turakerekparozasnak hodoltam. Igen koran reggel elkerekeztem az Indus-volgyben Ny.-i iranyban az ezer eve alapitott Alchi Kolostorig. Itt csak 3 lama el. Az egyik kalauzolasaval megneztem 4 gyonyoru osi muemlektemplomot illetve szentelyt, a Sumtsek, a Vairocana, a Lotsa es a Manjushri nevueket. Sok szep kepet keszitettem. Ezutan visszafele a hegyteton allo Basgo kolostorat neztem meg, melyet szinten felujitanak. Az Indiai Allami Muemlekhivatal mellett a finanszirozo es tarsberuhazo a Becsi Egyetem. Nagyon szep a szentelye. A masik, ujabb kolostor, mely a regitol csak parszaz meterre van es fantasztikus elhelyezkedesu, jelenleg nem latogathato. Errol, valamnt a kornyezo fantasztikus sziklaalakzatokrol szep kepeket keszitettem. Ezutan a Nimoo vagy Nimu faluban levo lamakolostort neztem meg. A regi kolostorban, mely mindossze haromszaz eves, ketto, es a patak tuloldalan epult nagyon szep uj kolostorban harom lama el. A mindossze 200 m.-re levo uj kolostort nem tudtam megnezni, mert a patakhidat elvitte az aradas, most csinaljak az uj hid pillereit a regitol kb. 50 m.-re. A regi kolostorban a szentely kulcsat az oregebb lama magaval vitte a faluba, varni kellett ra kb. 20-30 percet. Addig a fiatalabb lama meghivott az ebedlojukbe, almaval kinalt es kellemesen elbeszelgettunk. Elmondta, hogy tavaly meghivasra nehany lamatarsaval egyutt Nemetorszagban jart, tobb helyen sziszifuszi munkaval szinezett homokbol oriasi, kb. 2 m. atmeroju mandalat csinaltak negyen (kb egyheti munkajuk egy-egy mandala.) Modern mobiltelefonja szines kijelzojen meg is mutatta a roluk keszitett fenykepeket. Gyonyoruek voltak... Ezen kivul diszruhas, ijeszto maszkos, - a gonosz es rossz szellemeket eluzo- csoportos tancot mutattak be a kozonsegnek. Hazafele utkozben igen sok arviz altal elmosott hazat, hidat utat lattam. Az utak sokhelyen markolokormokkel szabdaltak, mert a rahordott sarat, tormeleket es oriasi kavicsokat gepekkel takaritottak el. Csak a foutvonalakat kb. 10 nap alatt tettek jarhatova. A ladakiak mire felszamoljak a karokat, addig tobb ev is beletelik. Miutan ramesteledett, igy hat feltettem az igen jo reflektoros fejlampamat es tekertem hazafele Lehbe. Sajnos a kerekparon nincs sem hatso lampa, sem macskaszem. Az egyik kanyarban az engem elozo nagy teherauto kisse tul kozel jott hozzam, igy hat jobbnak lattam leszallva lampammal stoppolni. Az egyik ures nagy teherauto meg is allt, igy hat az utolso kb 20 km.-t ket fiatallal kellemesen beszelgetve tettem meg a vezetofulkeben Leh kulvarosaig. Itt leszallva az egyik kis utszeli szabadteri arusnal ettem 3 palca birkasaslikot, lepenykenyerem meg maradt az elemozsiambol, majd ittam egy 6 dl-es rostos uditot, ezzel megvolt a vacsoram. (Erdekes, hogy Europaval ellentetben egesz Indiaban nem 5, hanem 6 dl.-es minden kisuveges uditoital.

Szept. 27. hetfo: Ma van az utolso munkanapom, roviditett muszakot tartok, mar du. 3 ora fele megyek a csomagomat rendezni, mert holnap hajnalban 7.30-kor indul a gepem (5.30-ra kell kinnlennem!) a vilag legmagasabban fekvo repulotererol, amit az altalam kb. 3 hete vasarnap megismert Kushok Bakula Rinpocherol neveztek el, Delhibe. (Emlekszunk, a vorossuveges lamak 4 ev es 7 honapos legfobb ladaki egyhazi meltosaga, akit maga Oszentsege, a XIV. Dalai Lama avatott fel, aki korabban fogadott es buddhista szentsegekkel latott el engem.) Ladak ksse nagyobb hazanknal, 97.000 km2, 232.000 lakossal. Mint erdekesseg, nemcsak a vilag legmagasabban fekvo reptere, de itt van a legmagasabban fekvo teniszpalya es golfpalya is. El lehet kepzelni, hogy milyen koltseggel lehet fenntartani a mufuves teruletet ott, ahol termeszetese egy szal fu sem el meg. Ennek ellenere ozonlenek ide a nagypenzu nyugati amator- es profi golfozok, mert maganrepulovel semmiseg ideugrani. Az atlaghomerseklet nyaron +25, de a legalacsonyabb +8, mig telen atlag -5, de a legalacsonyabb -20 fok. Egy itteni cimbora mondta, a tel itt kb. 7- 7,5 honapig tart, viszonylag magas havakkal, olyankor mast sem lehet tenni, mint enni-inni- es szeretkezni. A viszonylag magas nepszaporulatot ugy tartjak karban, hogy regi hagyomanykent osidok ota minden csaladbol egy gyermeket vagy szerzetesnek (lamanak), vagy apacanak (nunnerynek) adnak.
Az 1983.-ban meginditott turizmus ma mar itt Lehben tulfejlodott szamszeruleg, de szolgaltatasokban meg kisse alulfejlett. „A” kat. Hotel 37, „B” kat. 19, „C” kat. 12, „D” kat. 10 db. van. Vendeghazbol kulonbozo kategoriakban osszesen 234 db van, mig etterem 41 db. Az arviz miatt az idei evuk katasztrofalis lesz szinte valamennyinek. Engem is csabitottak igen alacsony osszegert (a jelenleg fizetettnek alig 2,5-szereseert) a felettunk kb 300 m.-re levo Hotel Intercontinentalba vendegnek, de nem hagytam ott jol bevalt vendeglatoimat. Csak esti teazasokra tertem be neha a kerthelyisegukbe.
Mas: Ma sem volt szerencsem, ma is fott rizs volt az ebed poritott sargaborso-ontettel nemi kis apro zoldsegekkel dusitva. Edig mindig ez volt az ebed, a zoldsegfelteteket naponta varialgatva. Mindossze egyszer volt husetel, valami halvany safranyfelevel fozott birkaoldalas-porkoltfele feltet a rizshez. Mar olyan jo volna egy kis jo copaaakos igazi otthoni sertesporkoltet, vagy jo halaszlet enni...
Ebed utan bucsuzaskent fogadott a nemzetkozi- es a helyi direktor is, megkoszontek a munkamat. Miutan itt nem divat (az alkohollal megtoltott) bucsupohar, igy beszelgetes kozben csak teat ittunk es vegyes egzotikus magokat ragcsaltunk. Elkoszontem ugyanilyen ceremonia kozben a munkatarsaktol is.
Most nehany napig igen suru programom lesz Delhiben, Jaipurban, Agraban, Fatehpur Sikriben es Vrindavanban, nem tudom mikor tudok jelentkezni ujabb kis semmitmondo szosszenetemmel, napi tudositasaimmal... Ujabb fenykepekkel alighanem majd csak otthonrol szolgalhatok.
Addig is kivanok mindenkinek minden jot!

Szeptember 28: Szerencsesen elrepultem Lehbol kora reggel, es 1,5 oraval kesobb megerkeztem Delhibe. Meg utolso bucsupillantasokat es nehany kattintast a Nagy-Himalaja hat-het es nyolcezreseire felulrol. Mindjart ezt kovetoen busszal elutaztam Jaipurba, ahova estefele 5,5 orai utazas utan erkeztem meg. Este gyalog kimentem a vasutallomasra jegyet venni 30.-ra Agraba. Legalabb hetven tuk-tukos es kerekparos riksa ajanlatat utasitottam vissza utkozben. Es igy utolag belegondolva, milyen jol is tettem... Utkozben az ovarosban egy helyi lakodalmi menetbe botlottam. Oriasi dobolasal, a gyonyoruen kioltozott hajadonok porgos tanca mellett egy csodalatosan feldiszitett lovom a volegeny fantasztikus oltozetben, aranyban es kulonleges himzesu ruhaban. Azt hittem, a jaipuri maharadzsa visszatert... Sok szep kepet csinaltam vakuval, halabol egy kulonos parfumillatu illatos borotvahab-szeru valamivel fujkaltak le a kissracok a menetbol. Megvacsoraztam egy kis etteremben, majd jot aludtam.

Szept. 29: Nehezen, de rendkivul esemenydusan telnek az utolso napok. Ma egesz nap csodasabbnal csodasabb latnivalokat neztem meg ebben a sorrendben: Amber erod, Nahargarh erod, Hawa Mahal, azaz a Szelek Palotaja, a Jantar-Mantar, azaz a maharadzsak kulonleges csillagvizsgaloja, es vegul az Albert Hall csodaszep kiallitasai. Emellett megneztem tavolabbrol a topartrol a csodaszep vizikastelyt is, de ido hianyaban nem mentem be. Ma telhetetlenul tobbszazszor kattintottam el a ket fotomasinat. („Mindig lo es sosem tolt” effektus.) Osszesen 2 ejszakat alszom Jaipurban, holnap hajnalban 5 orara jon ertem a ma jol megdolgoztatott (kb. 40 km-t utaztunk egyutt) tuk-tuk vezetom, es megyunk az allomasra.

Szeptember 30: Ma egy hosszu, 5,5 oras vonatutazas utan ertem Jaipurbol Agraba, pedig a tav alig 240 km. Itt is lett azonnal sajat tuk-tukom vezetovel egyutt (aki egyben idegenvezetom is), szinte osszenottuink mar, annyit utaztunk egyutt. Ne irigyeljetek, mert ha tudnatok hogy milyen faraszto ez a sok herce-hurca... (Alig varom mar, hogy vege legyen...)
A Taj Mahalt es az Agrai Erodot az osszes latnivaloival ma kiveseztem, holnap reggelre maradt meg a Baby Taj es utana busszal elutazom Fatehpur Sikribe, ez kb. 40 km innen, majd este visszaterek aludni. Ma is annyi kepet csinaltam, hogy a gepben felforrosodott az akku. A Tajtol 100 m-re lakom, a Hotel Shania Palaceban, a legfelso negyedik szinten es gyonyoru a ralatas a Tajra! Este a tetoteraszrol a szabadteri etterembol szinte nem is akartam lejonni... Ejjel mar nem nezem a szobambol...

 

Oktober 1. pentek: Ma is koran keltem, tuk-tukkal mar reggel 6-kor kimentem az agrai buszpalyaudvarra es elutaztam Fatehpur Sikribe. Maga a varos igen eklektikus es szegenyes kepet mutat, de felette a fellegvar, a 10 km keruletu eroditett falakkal, a palotak egyutt szenzaciosak. Kulonosen a fantasztikus Saikh Salim Christi siremlek, mely 1581-ben epult, gyongyhazberakasos ebenfa kapuju hofeher marvanybol epult csodapalota, leirhatatlan, ezt latni kell... Itt az epiteszetben a keleti, perzsa es indiai elemek csodalatos otvozodeset es harmoniajat lathatjuk.A mogul maharadzsak 4 evszazadon keresztul itt fogadtak a fiaikat es a gyermekes felesegeiket. Az 54 m magas Gyozelmi Kapu meg pusztulo allapotaban is csodalatos. Sok szep kepet keszitettem itt. Visszautazva Agraba, egy kedves kerekparos riksas, a mohamedan Ali atvitt a Yamuna folyo tulpartjara, ahol megneztem a Baby Tadzsot is. Ez is egy csoda, egy gyonyoruseg. Utana megneztem a Tadzs Mahallal epp atellenben levo Maharadzsak kertjeit, amely nemregen a folyo kiontese miatt kisse saros kepet mutatott, de szep novenyzete van, es foleg innen lehet naplementekor a Tadzsrol a legszebb kepeket kesziteni. En is kattogtattam… Azert is nagyon orultem, mert tegnap keso delutan akartam a tuk-tukossal atmenni, de nem vallalta a fuvart a fokozott veszelyre hivatkozva es mert a hidat is blokkolta a hadsereg, nem engedtek a forgalmat. Tenyleg oriasi indiai katonai erodemonstracio volt, rengeteg katona es civilek is, igen vegyes fegyverzettel, meg regi eloltoltosnek kinezo puskakkal is, de egy csomo marcona elitkommandossal is talalkoztam a belvaros szelen a legmodernebb geppisztolyokkal es vedofelszerelessel. A mohamedan Ramadan elkezdodott, es a hindu-mohamedan ellentetek allitolag kiujultak. En nem lattam semmilyen atrocitast, ennek ellenere riaszto ez a tulero-fitogtatas. Meg katonanoket is lattam. A ket vallasfelekezet itt kb. 50-50 %-os, de a mohamedanok kepviselete az eroszakszervezetekben csak mindossze 3-4 %-os. A megoldas szerintem az autonomia lenne minden allamnak es nepcsoportnak. Utkozben egy folyoparti parkban kb 50-60 kisebb-nagyobb fuvoshangszereken (trombitakon, trombonokon, stb.) jatszo oriasi lakodalmas-zenet probalo zenekart fotoztam, illetve digitalis kismagnomon hangfelvetelt is keszitettem. Holnap reggel 6-kor vonattal Maturaba es onnan Vrindavanba utazom.

 

Oktober 2. szombat: Ma is igen mozgalmas napom volt, mar reggel 8-ra megerkeztem Mathuraba, a szallasom a Hotel Sanjay Royalban van. Tus olas utan indultam mindjart kisvasuttal Vrindavanba, az IKSCON (Krisnahivok - "Hare Khrisna" vilagkozpontjaba, mely 16 km-re van innen. Roppant nagy a hoseg, 98 % relativ paratartalom mellett, naponta 4-5 liter vizet iszom es izzadok mint a lo. Mindket varost vad majomcsordak uraljak, es eleg agresszivek. Az egyik majdnem kikapta a kezembol a frissen vasarolt 1 kg-nyi banant. Ma ket gyonyoru hofeher marvany templomegyuttest is meglatogattam, ket krisnast es egy hindut. Kettoben kaptam a nyakamba narancssarga viragfuzert es kulonleges aldast. Fogadott a hires hindu templomalapito guru is, Shri Hit Kamal Dassji Maharaj (ejtsd: Maharadzs(a), aki rendkivul kedves volt hozzam, hosszasan elbeszelgettunk es akivel kozos femykepet is csinaltunk. Eddig is rengeteg szerzetessel es pappal, szent emberrel talalkoztam eddigi utamon, de Vrindavanban az 1 negyzetkilometerre eso szent emberek szama minden eddigit hajazott. Holnap delelott utazom Delhibe, a repterre, a kovetkezo 2 naprol mar csak otthonrol tudositok. Majd sok fenykepet is felteszek a szerkesztendo albumba. Mindenkit udvozlok sok szeretettel: Peter.

 

Október 3. vasárnap: Lenn a recepción nagy táblán közlik mindenkivel, hogy déli 12 óráig kell elhagyni a szállót. Ezért úgy döntöttem, hogy a repülőút előtt délelőtt még megpróbálom magam egy kicsit kialudni szállásomon, a Sanjay Royal szállodában. 11.45-kor csomagjaimmal elindultam, mikor a recepciós utánam szólt, hogy még nem fizettem. Hitetlenkedve bizonygattam, hogy dehogynem, még érkezéskor és előre. Azt mondta, hogy az igaz, de nem egy, hanem két napot fizessek, mert összesen nem 24, hanem 25,5 órát töltöttem náluk. Indiában ez két napnak számít! Hitetlenkedve bizonygattam, hogy egy éj az a világon mindenütt egy éj. Végül a hotelmenedzserhez mentem, és mondtam, ha ilyen aljasságra vetemednek, ha felérek Delhibe, még bőven lesz időm, elmegyek és kiverem a balhét az Idegenforgalmi Minisztériumban. Ez aztán hatott, elváltunk békességgel, de nem kértek bocsánatot. Azt hiszik, minden nyugati irányból jött ember az dollármilliomos, akinek nem számít a pénz.
Az utazásom végül igen kalandosra sikerült. Egy vonattal jó hosszú utat megtéve átszálltam egy másikra, azzal érkeztem meg Delhi egyik külső peremén lévő városrészéig. Onnan az állomásról kb. 500 métert gyalogolva elértem a csodálatos, hipermodern metrójuk egyik állomását. Itt is a hadsereg mágneses beléptető-kapuval és jó alapos motozással engedett csak belépni a földalatti területére. Összesen 24 megállót kellett mennem, de sajnos a nemzetközi repülőtérig nem ért el a vonal vége. Az első szerelvény néhány megállóval a végállomás előtt megállt és visszafordult, ezért egy másikra átszállva értem el az ideiglenes végállomásig. Ott egy nagyon furcsa, döbbenetes élmény ért. Megnyugodva baktattam kifelé a metró folyosóján, amikor egy derékszögű törésnél a saroknál elfordulva egy teljesen szabályos négyszögletes formájú, kb. 1,20 m. magas homokzsákokból épített géppuskafészek mögött egy harci sisakban, páncélvértben, golyóálló mellényben lévő katona két kézzel fogva egy igen nagyméretű géppuskát (De én inkább gépágyúnak néztem) irányzott egyenesen a mellkasomnak! A távolság nem lehetett több mint 2 méter. Nem vagyok egy beijedős fickó, mint obsitos katona-tiszthelyettes megértem a pszichikai nyomásgyakorlás szükségességét, de úgy hirtelen azért nagyon megrettentem… Jókora hátizsákokat cipeltem, egyet hátul (a nagyobbat) egyet pedig elől. Mi van akkor, ha azt hiszi a fickó, hogy egy talibán, vagy pakisztáni metró-robbantóval van dolga, aki nagy zsákjaiban cipeli a robbanótölteteket? Ha belém ereszt közelről egy sorozatot? Rossz belegondolni! Onnan már kissé megnyugodva még az utolsó 3-4 km-t több átszállással összesen 3 busszal tettem meg.

Delhi a maga kb. 10 millió lakosával egy igazi világváros, nagyon fejlesztik. Egy magasan képzett indiai IT-szakemberrel beszélgetve elmondta, hogy náluk 1991-ben egy óriási paradigma-váltás történt. Az Indiai Állam óriási pénz- és energia befektetéssel felturbózta az összes egyetem számítástechnikai- és IT fakultásait, sőt többtucatnyi kimondottan ilyen profilú új alapítású egyetemet hozott létre. Óriási fizetésekkel odacsábították tanszékvezetőknek, egyetemi tanároknak a világ élvonalbeli szakembereit, és ezt követően évente tízezrével ontották az egyetemek az új, magasan képzett szakembereket. A kibocsátott végzősöknek köszönhetően rövidesen a világ legnagyobb számítógép-programozó és szoftverkészítő gárdája élt és dolgozott Delhiben. Így működik egy tudás-alapú gazdaság! Meg is látszik a hihetetlen fejlődés Delhin! Én még a rendkívül modern Indira Gandhi Nemzetközi Repülőtér 2. számú termináljára érkeztem és az eredeti jegyem szerint onnan is indult volna Bécsbe velem Ammanban történő átszállással a Royal Jordanian gépe. Ott azonban közölték, hogy időközben a 2-es terminált bezárták és már engem a vadonatúj, hipermodern 3. számú terminálra irányítottak. Bár volt még 12 órám a gép indulásáig, de nem tudtam kimenni egy kicsit még csavarogni a kb. 17 km.-re lévő városközpontba, a Vörös-erődöt és egyéb szép látnivalókat megnézni, mert a terrorveszélytől tartva sok más reptérhez és állomáshoz hasonlóan itt sem készült csomagmegőrző.

Október 4. hétfő: Reggel 5 óra 30-kor indult a gépem, de előtte legalább hatszoros katonai ellenőrzés után (mindenütt motozás) a check-innél, a beléptető-kapunál a csomagjaim röntgenes ellenőrzése után még külön is belekotorásztak, engem pedig szinte majdnem gatyára vetkőztettek. Megérkezve Ammanba a bécsi gép indulásáig még volt kb. 1 és ¾-ed órám, melyet a hermetikusan elzárt tranzitváróban kellett eltöltenem sok más átszállásra váró utastársammal együtt. Ott volt azonban a vámmentes boltok tömkelege is rendkívül magas árakkal. Gyakorlatilag itthon vámmal és ÁFÁ-val együtt is olcsóbban megúszom a vásárlást, mint ott. Azért találtam olyan áru- jobban mondva élvezeti cikkeket, melyektől kissé belelkesedtem. Magyar borlovag lévén a jordániai Nebo-hegy napsütötte lejtőin termett és Nebo-hegy, valamint Szentföld jelzőkkel árusított legalább nyolcféle finom fehér- és vörösborról van szó. (Mint tudjuk, Mózes a sivatagi vándorlás és viszontagságok után a még élve maradt kisszámú népével innen, a Nebo-hegyről pillantotta meg az Úr által ígért Kánaánt, a mai Jordán-folyó, a Holt-tenger és a Szentföld vidékét) Hosszas tanulmányozás után két vöröset szerettem volna venni kártyára, egy 2008-as Shirazt és egy 2007-es Cabernet Sauvignont, mikor szól a pénztárnál az úr, hogy már zárják a beszállókaput. Mint akit lódarázs csípett meg, otthagyva mindenféle bort, rohantam a kapuhoz. Én balga, azt hittem a Delhi szuper-ellenőrzések után kis személyi poggyászommal simán átengednek. Ám nem így történt, a röntgenes ellenőrzést követően még mindent kipakoltattak velem, sőt a cipőimet is le kellett vetnem, még utána jött a részletes és alapos motozás. Így kb. 10-15 perc alatt engedtek csak át, az indulás előtt kb. 5 perccel a hátizsákba begyűrve, kézben fogva a két fényképezőgépet, filmfelvevőt, nadrágszíjat, sok apró holmit, másik kezemmel markolva a sok főttrizses ebéd hatására kb.10-15 kg-os súlyvesztésem miatt lógó nadrágomat, hosszú befűzetlen cipőfűzőim magam után vonszolva úgy nézhettem ki, mint Chaplin csetlő-botló figurája a régi burleszk-filmeken. Bentről, a gépből nézve talán egyenesen röhejesen. Szerencsére a 12-es hely elég elől volt, így nem kellett ellépegetnem az egész gép utasai, csak mindössze a 9 gyönyörű stewardess és az egy szem férfi steward, valamint a business osztály kb. tíz pénzes utasa derültek magukban egy kicsit rajtam. (Szerencsére rendkívül jól-neveltek voltak, és láthatóan-hallhatóan ezt nem mutatták irányomban ki!) Helyemre érve az igen nagy empátiával megáldott steward, egy igazi úriember azonnal odajött, és kérdezte: Miben segíthet? Kérdeztem, hogy nagy zavaromat leplezzem: Van-e valami kis kellemes vörösboruk a fedélzeten? Mondja, hogy igen és már sorolja is őket. Hallván a Nebo-hegyi Merlotot, rögtön megállítottam, és kértem egy pohárkával. Mondta, várjak egy rövid ideig, még nem hűlt meg az optimális hőfokra. Hozta is az igen testes, gyönyörű rubintszínű, és optimális savakkal, hosszas lecsengésű ízvilággal bíró nedűt. Lassan elkortyolgatva kezdtem lenyugodni. Kértem még egy pohárkával, de mondván még nem optimális a hőfoka, tegyen bele egyetlen jégkockát. Ezt is apránként tesztelgetve végül teljesen megnyugodtam, mint anyja illatos telt emlőjén a jóllakott csecsemő. Sajnos az átélt izgalmak, és a 4,5 órás időeltolódás miatt a második étkezés után a lehúzott ablakredőnyű elsötétített gépen sem bírtam aludni egy percet sem. Megérkezve Bécsbe a Delhiben kb. 35 Celsius fokos magas páratartalmú hőség után hirtelen a kinti 10 fok körüli hideg széllel kombinált időjárás nem volt ínyemre. Mindenütt jól begomboltam bélelt dzsekimet és a buszom indulásáig vissza is mentem a váróterembe. Elolvastam a napi újságok főbb híreit és a bulvárcikkeket. Vasútra átszállva este 20.35-kor értem volna a Budapesti Déli Pályaudvarra, ahol már 20.10 óta várt Dani barátom. Azonban ehelyett jóval később, csak 21.45-kor értünk be, mert mint utólag kiderült, a győri vonalon valahol ismét ellopták a vasúti energiaellátó rézkábeleket, sokmilliós károkat okozva. Erre eszembe jutott Leh és a környéki települések, ahol a rendkívül drága és Skarma Gurmet ladaki illetőségű, de Japánban dolgozó nemzetközi projektvezető barátom által ott vásárolt és Ladakba importált hátsó vízmentes csomagtartó-táskákkal is felszerelt gyönyörű, általam használt mountenbike kerékpárt a közel másfél havi használat során soha sehol sem kellett lezárnom, de nem is volt hozzá zár! Bátran otthagyhattam akár órákra is egy sötét helyen, a ladakiak nem is ismerik a lopás fogalmát! Rendkívül vallásos és becsületes nép! Lenn Indiában, a Delhi körüli nagy kör, az úgynevezett „Aranyháromszög”-ben megtett utamon sem kellett az utcákon vagy bárhol félnem. Az egyszerű emberek is rendkívül kedvesek, érdeklődők voltak, szívesen elegyedtek szóba a messziről jött vándorral. Én pedig mindig szívesen beszélgettem velük. Mert időm az volt bőven, főleg utazás közben. Talán csak kissé hiányos angoltudásuk akadályozta a felnőttek egy jó részét. A gyermekek már sokkal jobb szókinccsel rendelkeztek az iskolai oktatásnak köszönhetően. A soknemzetiségű Indiában az angol a közvetítő nyelv, Ladakban például a helyi nyelven nem, csak angolul oktatnak. Néha azonban a bonyolultabb kifejezéseket a helyi tanároknak kell a helyben használatos bodhi nyelven is megmagyarázniuk. Ladak békésebb, nyugalmasabb utcái után az indiai vidéki városok régi keskeny utcáinak képe már egészen más képet mutatott. A régóta elmaradt út- és közműfejlesztések miatt már a mai forgalmat sem bírják el. Óriási a tumultus, állandó és hangos tülkölés, sokszorosan behorpadt öregebb és fiatalabb buszok, teherautók, személykocsik, motoros- és kerékpáros riksák, szabadon kószáló szent tehenek, kóbor kutyák, gyalogosok pulzáló színes egyvelege; állandóan szálló nagy por, az utak, vasutak és a házak mellett óriási szeméttenger, illegális szemétdombok tömkelege, utcai nyílt szennyvízcsatornák az általánosak. És közben nagy nyugalommal az utcai és utak menti pici garázsboltokban és éttermekben, az út két oldalán álló kis kordékon bonyolódik az üzlet, szabadon fő és sül az étel, ott esznek-isznak és teáznak az emberek a nagy portengerben. Mikor én viseltem a Ladakban vásárolt porszűrős kötött orr- és szájmaszkjaimat, úgy megnéztek, mintha a Holdról jöttem volna. De emellett is rendkívül vigyáznak egymás testi épségére, egész utamon egyetlen egyszer sem láttam még csak egy könnyű balesetet sem. Hogy az óriási közlekedési káosz mellett ezt hogyan érik el, ez számomra rejtély! Mi lesz még ott, ha Tata úr beváltja fenyegetését, és Henry Fordhoz és Galamb Józsefhez hasonlóan legyártja azt a tízmilliónyi, kispénzű emberek által is könnyen megvásárolható olcsó kis egyterűjét? Lehben láttam két darab ilyen 500 köbcentiméteres kisautót, fényképet is készítettem róluk. Az ezen a vidéken megtapasztalt nagy szegénység és igen sok helyen látott nyomorúság mellett azonban rendkívül sok gyönyörűségben is volt részem. Úgy hiszem, hogy a közel két és félhónapos utam számomra örök élmény marad, melyre később jó lesz visszaemlékeznem. Sőt, a Hemis és a Thaktok lámakolostorokban kapott szíves meghívásra legkésőbb 2016-ban vissza kellene térnem Ladakba, ahol majd meg szeretnék látogatni az általam tervezett ezernyi tibeti árvízkárosult családoknak épülő szolárfűtésű családi ház közül majd jó néhányat. Különösen Choglamsar községben azt a 250 házas új településrészt, ahol már sok kedves ismerősöm van, és onnan is van több helyről szíves meghívásom. Csak remélni tudom, hogy óriási hajrával hamarosan elkészül az idei tél beállta előtt a minden családnak előirányzott egy helyiséges épületrész, amelyet jövő tavasztól őszig teljesen kiegészítve a komplett házat tökéletes állapotban be is tudják majd fejezni. Rekha Shenoy nagyon aranyos és kedves projekt-koordinátor kis kolléganőm minden nap tudósít az éjjeli hőmérséklet-rekordokról. Tegnap mínusz 2 Celsius fokot mértek Lehben. Ilyen hidegben a fűtetlen sátrakban élő családoknak, kisgyermekeknek igazi megpróbáltatás az ott-tartózkodás.
Köszönöm szépen azoknak, akik figyelemmel kísérték és olvasgatták napi tudósításaimat. Csak remélni merem, hogy nem voltam túl unalmas!
Kérem, hogy aki teheti, az a magyarországi vörösiszap-katasztrófa áldozatai mellett adakozzon a Lehben és környékén élő árvízkárosultak javára is! Előre is köszönöm!

Az árvízi információs- és adományozási internetes honlapok az alábbiak:


http://ledeg.org//pages/ladakh-floods.php

http://in.reset.to/project/ladakh

http://www.seedsindia.org/

http://www.seedsindia.org/check-payment.html


U. I.: Ha lesz egy kicsit több időm az itthon rámszakadt temérdek munkától, hamarosan majd megpróbálok megszerkeszteni és feltenni néhány albumot a facebook- és az
iwiw; (esetleg a freemail) honlapjaimra is.
Sok szeretettel üdvözlöm a türelmes olvasóimat és azokat is, akiket esetleg untattam. (Ők azonnal törölhetik küldeményemet, nem sértődök meg!)
Tibeti mondással köszönök el: Julay! (Ez jelent érkezéskor szervuszt, sziát, jóreggelt, jónapotot, jóestét, viszontlátásra-t, köszönömöt is, szóval mindenre mondhatjuk, de közben barátságosan mosolyogni kell ám! (Pontosítok; nálam ez most egyértelműen "viszontlátásra"-t jelent!)

Julay Ladakh! 
Pétör.




Címkék: Magashegy Kerékpár Túra Túrák Tibet Tibeti Himalája Himalájai





Bejegyzések 1 - 1-ig. Összes bejegyzésed: 1

Kamil01
2015/06/09 17:20:39

A ladaki fotóalbumjaimat itt, ezen a honlapon (egy kis kereséssel) találod meg: 

https://www.facebook.com/peter.makra.7/photos_albums


Üdvözlettel:  Kamil01




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.