Az egész úgy kezdődött, hogy egy alsóhegyi barlangászás előtt átmentünk a határon Torna nevű faluba Stibrányi Gusztihoz vásárolni.Komoly barlangász és sportboltja van. Ő mondta, hogy egy nagy kötélhidat fog csinálni, meghívott minket is.                                      

  Már régen történt, 1997 augusztusában, de az emlékek még mindig élénkek. Már péntek este elindultunk Gyöngyösről, az éjszakát Jósvafőn töltöttük. A kanyar kocsma udvarára álltunk be, az udvaron volt egy nagy szín, tele szénával. Nekünk megfelelt. Szombat reggel idultunk a határhoz. Az én kocsimmal mentünk, egy zárt furgonnal, ami elvileg 2 személyes volt, gyakorlatilag kilencen voltunk benne. Meg kellett állni a határ előtt, heten kiszálltak, és átsétáltak a túloldalon beszálltak. Szádelő nevű falu pár kilométerre van a szlovák határtól. A kis falu mögött már látszik a hatalmas Szádelő-völgy.      

  Egy réten volt kialakítva a parkoló, ott megálltunk, és elkezdtük felderíteni a helyet. A parkolóból is lehetett látni a völgy két partja között a kötelet, és rajta egy embert  - mint egy mákszemet. Mint később megtudtuk a kötélhíd 846m hosszú és a völgy közepe fölött 342m magasan van. Ekkora kötélhidat még eddig senki nem csinált. Megkerestük az információs sátort, kiderült, 600 Sk a nevezés. Nem volt valami olcsó akkoriban, sajnos csak Szabi haverom és én neveztünk be. Kaptunk egy papírt, és moondták, hogy menjünk el a kis kötélhídhoz, és ott először vizsgázni kell.Nem volt nagy, kb 25m hosszú és10m magas. Nem bízták a véletlenre a dolgokat. Ebben az évben kezdtem el az alapfokú barlangász tanfolyamot, és még nem voltam kötélhídon. Sasoltam, hogy az előttem lévők hogyan csinálják. Felvettem a beülőmet, felrakta a kötélre a biztos a dupla csigát, és ráakasztottam. Az egyik végéből begurultam a közepére, majd felszereltem a mászógépeket, és haladtam a másik vége felé.Nem értem még végig, szólt a srác, hogy elég. A sátornál közölték, meg kell venni egy 10 cm hosszú hevedert, mert csak azzal lehet szabályosan beakasztani a csigába. A nagy kötélhídon mentési gyakorlat készült. Egy páciens bement középre, majd elindult a mentőember is. Mikor melléért, beszerelte az ereszkedőkötelet, magára akasztotta a sérültet, és elkezdtek ereszkedni. Nagyon lassan haladtak, a bagből adagolták a kötelet. Végül leértek, beereszkedtek a fák közé. Csupa víz volt  mindkettő, mert ereszkedés közben locsolni kellett az ereszkedőcsigákat és a kötelet. Ha a súrlódástól túlzottan felforrósodik, megolvassza a kötelet... Közben délután lett, és még nem kerültünk sorra. Este azt mondták, ha akarunk mehetünk éjszaka... Mi inkább világosban akartunk. Éjszaka a réten aludtunk a kocsi körül. 

  Vasárnap reggel újra a sátornál voltunk, de még mindig várni kellett. Hárman maradtunk, a többiek elmentek barlangászni. Megúntuk az állandó hitegetést, és várakozást, ezért megkerestük Stibrányit, és reklamáltunk. Meg is lett az eredménye, nemsokára megkaptuk a vázlatot a felvezető útról, és a kártyát. Kemény emelkedőn kellett felmenni nekem a nyugati, Szabinak a keleti oldalra. Lélegzetelállító látvány fogadott fennt. A völgy sziklafalai majdnem függőlegesen törtek le, és a mélység... Komoly technikát vonultattak fel a szlovákok, a kötelet nittekkel rögzítették a sziklákhoz, feszítőszerkezet, digitális erőmérő volt beépítve. A kötél 13mm vastag szuperstatikus volt. Még egy kevés várakozás és már én következtem. Felvettem a beülőt, a kötélre a petzl dupla csiga,átvizsgálták a felszerelésemet, és mehettem. Erre vártam két napja. Elengedtem mindent, és csak gurultam befelé.Láttam amint a sziklafal távolodik, a mélység pedig nől. Kezdtem nagyon begyorsulni, a csiga már süvítatt. Szerencsére kesztyű volt rajtam, bírtam kicsit fékezni. Később már nem kellett, majd le is lassultam. Vízszintes szakaszra értem, már kézzel kellett magamat húzni. Kb féltávnál megálltam nézelődni és fényképezni. A lábaim alatt volt az egész völgy. A kocsikat jól lehetett látni, de az emberek akkorák voltak, mint a hangyák.Ha itt leejtek valamit, annak vége. Sajnos a fényképeken  nem igazán lehet érzékelni a mélységet és a szépséget. Arra viszont jók, hogy évek múlva felidézzék a régi emlékeket. A csiga olyan forró volt, hogy megégette a kezemet. Szép nyugodt tempóban haladtam a másik oldal felé. A kötél kezdett emelkedni, fel kellett szerelni a crollt, hogy ne guruljak vissza.Később felraktam a poilneet is, azzal könnyebb volt magamat húzni. Az utolsó 50 méteren már meredek volt a kötél, a lépőszárat is használni kellett. Nemsokára szilárd talajra értem, ahol Szabi gratulált. Most ő indult az ellenkező irányban. Kicsit nehezebb dolga volt neki, a keleti oldal kb 20 méterrel alacsonyabban van, mint a nyugati. Kicsit még nézelődtem, majd lecsurogtam a völgybe.Nemsokára leért Szabi, és megérkeztek a többiek is. Felejthetetlen élmény volt.                                                                                                                  

Címkék: Szlovákia Barlangászat Kötéltechnika