Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 



Veitschalpe - újévi hótalpazás
2011/01/04 22:08:34 Küldte: pavluxek

Az Óperencián innen, Semmeringen túl található a Nagyon-Keleti-Alpok gyöngyszeme, a Veitschalpe. Az útikönyvek a Schneeberg és a Rax leírását követően Semmeringnél rendszerint ugranak egyet és a Hochschwabbal folytatják, de még az „Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben” is elintézi annyival, hogy a környező magaslatokról állati jól néz ki – ami csak eggyel több okot szolgáltat arra, hogy foglalkozzunk egy kicsit a Veitsch-csel.

Mert ok számtalan további van még. Például a táj szépsége, az itt élő talpraesett népek kedvessége… de a legnyomósabb érv, hogy a hely Tiger barátom (a továbbiakban Tigris, mert én úgy hívom) egyik kedvence. Elmondom, hogy miért:

Großveitsch település minden év júniusának végén megrendezi a Veitscher Grenzstaffellauf nevű versenyt, melynek során 3 fős váltók körbefutják a falu határát. Az Alpokban vagyunk… Az 54-56km-es távon 2200m a szintkülönbség fel és ugyanannyi lefelé. Igen kemény, combos terepen. (A résztávok egyébként 18,5km, 15km, 21,5km, évről évre kisebb változtatások vannak az útvonalban, hegyomlás, ez-az miatt.)

Három éve a Tigris is elindult itt, egy váltó első embereként. Annyira megtetszett neki, hogy a következő évben, tavaly előtt, az első szakasz lefutása után végigfutott még – csak a gyönyörűség kedvéért, versenyen kívül – a második szakaszon is. És közben végigfotózta a futást, s ezeket a képeket láthajuk éppen. Tavaly pedig ezüstérmes lett a váltójuk.

A hivatalosan „ultramaraton” besorolású versenyt egyébkén olykor kenyaiak szokták nyerni, olykor meg olyan hideg van – mint tavaly – hogy ráfagyott a futókra a póló…

Azt azért el kell mondanom, hogy bár a verseny helyi szervezésű, de nem amatőr. A legkomolyabban megszervezik a versenyzők szállításától a fürdésig az összes részletet, a szuvenírcsomagjuk is figyelemre méltó, az „amatőr” szervezés legfeljebb abban mutatkozik meg, hogy a frissítő pontokon házi süteményeket is kínálnak a versenyzőknek. Idén rendezik majd 25. alkalommal, 2011. június 25-én. Biztosan hét országra szóló jubileumi rendezvény lesz az!

S van még egy fontos pozitívuma a helységnek, amiről egy éles szemű és nagy lényeglátással megáldott nyergesújfalui futó barátunk egyik nyáron halaszthatatlan sürgősséggel, SMS-ben értesítette ásotthalmi futó barátunkat: „Itt még a focipályán is krimó van!”

Nohát, ennyi nagyszerűség láttán előre látható volt, hogy a Tigris egyszer turistaként is megjelenik a hegyen. Erre közvetlenül a 2009-es fátrai túlélőtúránk után került sor, március végén. Bombay Zsoltékkal (szintén túratárs) ment. Zsolték túrasível, a Tigris hótalppal, lefelé meg snowboarddal, de hatalmas hó volt (estek-keltek) és nem láttak semmit a ködben-hóviharban.

Nálam meg csak gyűltek-gyűltek a veitschi hírek, képek, s mivel egy kis hótalpazásra én mindig kapható vagyok (Dolfi kapitányról nem is beszélve), nyitott kapukat döngetett a Tigrisnek az az ötlete, hogy újévre menjünk Veitschbe.

2-3 héttel az indulás előtt beraktam a kedvencek közé a veitschi webkamerák képét, meg a Veitsch-Brunnalmi sípálya időjárás előrejelzését, aztán csak hergeltem magam az útra.

És végre elkövetkezett a Karácsony, a Szilveszter (r0t0 szerint Kari+Szilvi), majd felvirradt Újév napja. Illedelmesen belapátoltam otthon a lencsefőzelékemet, megettem a malacot, majd felnyaláboltam a kutyát, s elrobogtunk Győrbe a Tigrishez. Másnap ötkor keltünk, hat körül elindultunk és kilenc órakor megálltunk a brunnalmi sípálya parkolójában, ami ekkor még szinte üres volt, 15 percen belül viszont tele lett, mert a pálya 9-kor nyit.

A hegy – felhőben. Na, talán majd javul az idő. Kisebb hidegfront betöréséről beszéltek, meg a Dunántúlon napsütésről. A környékre eredetileg, hószállingózást, majd ehelyett hózáporokat jósoltak. Egyelőre a szállingózás működik.

Elindulunk tehát fölfelé, kezdetben a sípálya szélén, majd a pályától balra elkanyarodva az erdőben, a hegy fennsíkja felé. A Veitschalpe földrajzilag az Északi-Mészkőalpokhoz tartozik és a Hohe Veitsch a szomszédaihoz hasonlóan egy szép nagy mészkőtábla, egy fennsík, amely a déli oldalán meredek fallal szakad le a Mürz völgye felé. Erre a fennsíkra fogunk feltalpalni, konkrétan a síkon álló, a meráni grófhoz címzett turistaházig, meg vissza. A Pflanzlhüttétől (1040m) a Graf Meran Hausig (1836m) és vissza, összesen 8 kilométer. Nyáron semmi az, 2 óra a kiírt menetidő (oda). Téli viszonyok mellett azonban adódhatnak nehézségek.

(A „meráni” grófi/hercegi előtagnak egyébként semmi köze nincs az Ortler környékén, Dél-Tirolban levő Meran/Merano városához. A tenger-meer szóból ered, „tengermelléki”-t jelent és arra utal, hogy a cím viselője az Isztriai-félszigetet birtokolja. Ez annyiban persze mindegy is, hogy a két hely szinte egyformán messze esik innen.)

Először keményre síelt havú erdei úton haladunk, majd befordulunk az erdőbe. Itt felvesszük a hótalpakat.

Ahogy ritkul az erdő, sűrűsödik a hóesés.

Elhagyjuk a sífelvonó felső állomását (1430m)

Felfelé haladva a hegyoldal egyre meredekebb lesz és egyre többször csúszunk vissza. Haladunk-haladunk, de valahogy nem az igazi. Elérjük a sziklafalat, a kőre festett „Wandl 1620” felirat tájékoztat arról, hol járunk. Itt hóvihar kerekedik a tiszteletünkre. Nem „nagy üdő”, csak „meglehetős”, különösen a meteorológia által ígért konszolidált időjáráshoz képest. De rövid távon ki lehet vele egyezni.

Itt már utolérnek minket túrasízők. Lejjebb, a rendes, mély és kemény hóban nem számítottak ellenfélnek, itt viszont ők valamivel jobban boldogulnak, habár nekik is vannak nehézségeik. Egyre több. Nekünk meg pláne, mert lépten-nyomon visszacsúszunk a hegyoldalon. Ugyanis nem a hó jeges, azzal boldogulnának a hótalp karmocskái, sőt az enyémen még két nagy, lapátszerű visszacsúszást gátló fog is van. Itt az a dolgok rákfenéje, hogy a sekély hó alatt jégpáncél van. Azzal pedig a hótalp nem tud mit kezdeni. Szemből nem lehet vele áttörni a jeget, oldalazásra szintén csak hóban alkalmas, a jeget viszont hiába rugdalom, lepattanok.

Eszembe jut, hogy otthon egy pajzán gondolat erejéig megfordult a fejemben, hogy hozok hágóvasat. Tavaly februárban a Nagy-Fátra volt ilyen, hogy csak hágóvassal volt járható, s márciusban jött csak rá a nagy hó. De nem hoztam, sőt meg sem említettem a Tigrisnek, pedig hágóvassal itt vidáman mehetnénk most. (Nem akartam én lenni az a megmosolygott „h...gyerek, aki hágóvassal grasszált a Veitschen”.) Elaltatták éberségemet a webkamerák havas képei, meg a sípálya hóadatai, meg a hiúság. Most jóval a sípályák meg kamerák fölött járunk és a hótalppal haladni kínszenvedés, mert nem olyan nagyon egyszerű visszacsúszva talpon maradni, valahogy megállni, nem kicselezni egyik irányíthatatlanul mozgó lábunkkal a másikat. Aztán lehet újra nekifeszülni, elindulni… Igyekszem minden súlyomat a síbotokra terhelni, több-kevesebb sikerrel. A hegy pedig egyre meredekebb.

Dolfi kapitány; lelki társam

Haladunk-haladunk. Nem adjuk fel! Nem azért vezetek oda-vissza 1100km-t, hogy feladjam. Aztán észreveszem, hogy fölöttem 100 méterrel a túrasízők is nagyobb gondban vannak. Konzíliumra gyűlnek, a „hogyan tovább” kérdésében. Ez elgondolkodtat: ott még nehezebb? (Az volt.) Nekem ugyanitt kell lejönnöm, ugyanezzel a felszereléssel. A Tigris ebben a tekintetben más helyzetben van, más szempontokat kell mérlegelnie, mert ő ott fog lemenni, ahol a sízők, a tőlünk most balra eső kuloárban. Az is jeges, lehet hallani, ahogy korcog-serceg a lesiklók léce alatt, de mégis síelhető, ott mindig több a hó. Én viszont ott nem jöhetek a kutyával. Be kell látnom, ha nem én akarok a hegy napi attrakciója lenni, akkor vissza kell fordulnom, hiszen lefelé menetben még rosszabb lesz a helyzet, semmi nem állít meg. Hótalpban nem lehet tobbogánozni, csak pofára esni, mert szöges a talpa, orra. Jó esetben csak látványosság leszek, rossz esetben hír … és törött karral vezethetek hazáig.

Elbúcsúzom a Tigristől, kb. 1700m-en. Ő felmegy a házig (vagy ameddig tud), s a sífelvonó felső állomásánál megvárjuk egymást.

A lefelé menet gyötrő rémálom volt, de végül csak egyszer feküdtem el, épp egy csaj előtt. Mögötte szerettem volna, mert láttam, olyan meredek rész jön, ahol el fogok esni, de ő megállt beszélgetni, aztán odagyökerezett. Hosszan beszélgettünk "a vadnyugaton széles körben elterjedt angol-német keveréknyelven" a kutyáról, meg a hó állapotáról, lehet-e csúszni hótalpon, meg ilyesmik. Én félreálltam neki, hogy el tudjon menni mellettem, ő meg nem ment el, mert a társai hátrébb síkötést szereltek. Miközben beszélgettünk, Dolfika mellettem néhány négyzetméterről elhemperegte a havat. Akkor láttuk, hogy gyakorlatilag egy szép, hullámos jégpáncél borítja a hegyet a gyephavasi régióban, azon van az 5-10cm hó. Ezt jó lett volna előre tudni.

Egyébként senki sem tudta. Minden második szembejövő azt kérdezgeti, hogy milyen a hó állapota fent? A válaszom lesújtó. (A szembejövők másik része szokás szerint Dolfika családfáját kutatja.)

Aztán továbbmentem és ahogy megjósoltam, el is estem. Aztán sok megcsúszással és azzal az egy elhemperedéssel megérkezem végre a biztonságos zónába, a sífelvonó felső állomásához. Ide beszéltük meg a találkozót a Tigrissel.

A várakozás idejét lakomával töltöm: jóféle hazai PG tea citromosan, meg két szelet „harákli”. A szlovák enciános-édelvájsztos Horalky ostyaszeletet hívjuk mi szép magyarosan haráklinak. Metróban lehet kapni, de persze nem a többi nápolyinál, hanem a pékáru osztályon, a lengyel teasüteményeknél. Három nagy előnye, hogy kiadós, hogy jól bírja a hátizsákot, hogy könnyebb harapni mint az átfagyott Mars csokit. És van egy negyedik is: ha véletlenül elviszi a szél a papírját, senki sem gondolja azt, hogy magyarok szemeteltek, hanem, hogy a szomszéd. De nem viszi, mert vigyázok, hogy ne vigye.

Hamarosan besiklik a Tigris is. Csak egyet esett, ő is fenékre, a kuloárban. Azt mondja, az volt az igazi, amikor 2009-ben jöttek le, és a totális ködben semmit sem láttak, estek-keltek a sízők a fordulókban akkorákat a hatalmas hóban, hogy jaj! A fölfelé útja egyébként az elválásunk után még lidércesebb volt, és fönt ez alkalommal sem látott semmit, viszont nem volt nagy a hó. Megsimogatta a macskát, aztán elindult lefelé.

Megmutatom, mekkora volt a hó, amikor 2009. március végén jártak itt. Ekkora:

A Tigris is eszik pár falatot, aztán elmegy a sípályára csúszkálni, mi meg Dolfikával az erdei úton lekocogunk a parkolóba. Míg elpakolok, kivakarom az autót a hóból a Tigris csúszik kettőt, majd hazaindulunk. Sopron környékén figyelmeztet, hogy ha minden szabályt betartok, akkor sosem érünk haza. Értek a szóból és higgadt skandinávból némileg mediterránabb üzemmódra váltok. Kirakom őt Győrben, aztán irány haza, Pécsre. Út közben azon morfondírozok, hogy hány nap kellene egy nyári, Veitsch-csel egybekötött Hochschwab kirándulásra? Félkilencre haza is érek.

A terület nyári és téli térképe

Jó egy ilyen Tigris... másnap délben már azzal jön, hogy márciusban elmehetnénk pár napra a Nagy-Fátrába.

Már megint? Naná!!!

Jaj, csak a zsebpénz lenne több!

Címkék: Veitschalpe Mészkő-Alpok Hótalp





Bejegyzések 1 - 6-ig. Összes bejegyzésed: 6

zoltantiger
2013/04/01 22:02:07

Sziasztok!

Ki az a Tigris?

Az én nevem Tiger Zoltán (Tigris), Szolnokon lakom és gyakran túrázom.

Talán tud valaki segíteni?



pavluxek
2011/01/10 13:21:48


pietrele írta:
Mi az a katicaszerűség a fejeden?


Kérlek szépen, az az új, katicás varázslósapkám, amely oly jól kifejezi az egyéniségemet és a szabadságba vetett hitemet. Mellesleg a Teszkóban árulták, szilveszteri kellékként. Dolfikának is vehettem volna csinos angyalszárnyakat, de mivel ő imád a hóban hemperegni, az első percekben ronggyá dörgölőzte volna őket, úgyhogy attól a pénzkidobástól megkíméltem magam. Ettől viszont nem. Most a kocsi hátsó ablakából nézeget kifelé (a "katicaszerűség"), a bólogatós kutyát helyettesíti.



Tiger
2011/01/05 09:27:22

Jut eszembe, ezek után remélem nem csodálkoztok miért is szeretem a Veitsch-et. Nagyon nagyon szuper kis hely. 



Tiger
2011/01/05 09:20:47

Persze hogy mennék a Fátrába, ... még a végén hiányt fognak írni. 



pavluxek
2011/01/05 09:19:12


SZsuzsa írta:
Nagyon klassz a bloggod ,és nagyon irigyellek, hogy" ilyen" helyeken jársz.szívesen megismernélek, és csatlakoznék hozzád egy tavaszi túrára, ha lenne olyan. Üdvözlettel Zsuzsa


Nem ígérhetek semmi konkrétumot, csak azt, hogy ha lesz nyilvánosnak szánt megmozdulásom a tavasszal, azt idejében közzéteszem. Egyelőre még az sem biztos, hogy lesz idén tavasz...



SZsuzsa
2011/01/05 08:48:01

Nagyon klassz a bloggod ,és nagyon irigyellek, hogy" ilyen" helyeken jársz.szívesen megismernélek, és csatlakoznék hozzád egy tavaszi túrára, ha lenne olyan. Üdvözlettel Zsuzsa




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.