Üdv!

Az előbb olvastam ndTrack túratárs billentyűzetéből egy nagyszerű, - mind tartalmában (abban kiváltképp), mind terjedelmében - jelentős blogot, így most annak ellenpéldája következik részemről.

Szóval. Első évkezdő túrácskámra nem túl sok, ám annál lelkesebb túratárs jelentkezett és érkezett meg az indulás helyszínéül szolgáló, sokunk által szeretett és ilyen tájban téli álmát alvó Miskolc-Tapolcára. Mivel - majdnem - mindenki ismert mindenkit, gyorsan nekivágtunk a nem olyan rövid távocskának, hogy azt leküzdve, minél hamarabb újra otthonunkba megérkezve tudjuk a borzalmas téli időjárást átvészelni. Mindehhez nem mentünk túl lassan és azt is ráadásul hegynek fel, tehát rövidesen lekerültek a nagyobb terjedelmű fedő ruhadarabok, majd előkerült Kornél táskájából egy kedves használati tárgy; a fémkulacs. Miután ketten maradtunk, akik igazi turistához méltóan teljesítettük a kötelességünket, maradt még az ibrik aljában üzemanyag a továbbiakra is. Az időjárás nem kedvezett a hosszabb túrának, ezért gyorsan nyakunkba szedtük a lábunkat, aminek meg is lett a következménye, ami imígyen hangzott az egyik megállónál (ahol kiderült, hogy 3,6 km-t laza 1 óra alatt tettünk meg): "...hogy szakadna rád ... (t.i. a hó)!!!..." Ami egyébként szakadt is, igaz egyszerre nem akkora méretekben, mint azt a kívánalom számára előírta volna, ám annál bosszantóbb módon, mi több orvul, ugyanis erősen olvadt az útvonalon és ez heveny vágyat okozott az útszéli fáknál, hogy megszabaduljanak hótakarójuk egy részétől. Fentiek miatt ezért visszavettem ruhatáram legkomolyabb évszakhoz illő darabját, a széldzsekit.

Kisgyőr felé haladtunkban láttunk néhány formás fehér őzpopsit, meg előtte Tapolcán egy bátor mókust, azonban sajnos több vadállattal nem találkoztunk. Vagy csak nem láttuk őket a sűrű, tömör szmötyitől (köd). Az imént említett településre érve érzékeny búcsút vettünk két túratársnőnktől, akik képességeiket bölcsen felmérve - és eleve így indulva a túrán - a visszafelé tartó útra a Kisgyőr-Miskolc volánjáratot választották. És, milyen jól tették!? Ez után jött még csak a java! Ezt a kijelentést egy kb. 80 éves bácsikától hallottuk, akit serény rönkvonszolási munkájában késztettünk csodálkozásra és megállásra, ugyanis nem számított olyan "idegen" lényekre, akik ezen a késői órán pont az ellenkező irányba tartottak, mint ahonnan ő maga éppen hazafelé szánkóztatta a 3 db összeláncolt és felfűrészelésre váró tűzrevalóját. Szegény a maga hegylakó módján még sokáig nézett utánunk és bizonyára egy imát mormolt értünk cserepes ajkai között, gondolván minden segítség jól jön ennek az öt eszementnek a gyors és biztos gyógyuláshoz. Az imát mi persze nem hallottuk, ezért arról tudomást sem véve folytattuk a haladást egyre meredekebb emelkedőkön feljebb hatolva, hogy tüdőnket több részletben - minden egyes pihenőnél - kiköpve eljussunk a gerincre a Kőlyuk-galya felé tartó elágazásig. Azért eddig, mert innen már jórészt csak lefelé vitt az utunk. A végállomás előtt még hallottunk néhány foszlányt egy csengettyű dallamából, amit nem a delirium tremens okozott, hanem a Bükkszentkeresztről ezen időben tova, s el száguldó lovas szán pacijának harangocskája okozott.

Ezt követően újúlt erővel szaporáztuk lépteinket (biztos, ami biztos alapon - már, ami a delíriumot illeti) és hamarost meg is érkeztünk a település határába, ahol a híres bükkszentkereszti gyógyító kövek fekszenek. Közöttük haladva és az elhelyezkedésüket ábrázoló térképre pillantva megállapítottuk, hogy éppen a petefészekre és a prosztatára jótékony hatással bíró kőnél járunk, ezért aztán orovstudomány ide, okultizmus oda, mégiscsak közelebb húzódtam hozzá (mármint a sziklához) dacára annak, hogy a tavalyi legutolsó UH vizsgálat azt mutatta, hogy minden rendben található nálam azon a fertályon. Miután megszentültünk és gyógyító energiákra tettünk szert, nem maradt más hátra, mint jólnevelt férfiúhoz méltóan elköszönni a két hazakísért bükkszenti hölgytől és ló((erő)re)ra pattanni - azaz buszra -, hogy mihamarabb a pihenés üdvözítő útjára lépjünk. Hmm, lehet hogy túlzásba vittem a szentülést?!

S.