Az elmúlt vasárnapra hírdettem egy kerékpártúrát, mivel nagyszerű tavaszias időt igértek. Ezúttal a meteorológusok jól dolgoztak, kellemes időben indulhattam a nagyáruház parkolójába, ahol a találkozó volt. A helyszínre tekerve nem találtam senkit, vártam 10 percet és indultam tovább. Gondoltam teszek egy kitérőt a másik ilyen áruházhoz, hátha félreértés történt, és ott várnak a többiek. Útközben szembe találkoztam a helyi kerékpáros csapat népes különítményével, amint a Balaton felé indultak edzésre. Szívesen csatlakoztam volna, de úgy éreztem megnézem még a másik parkolót, hátha ott várnak rám, így tovább mentem. A parkolóhoz érve már meszíről láttam egy bringás sziluettjét amint felém tart. Rögtön tudtam hogy Cube turatárs gurul felém. Ennek örültem, mert nem volt hiábavaló a kis kitérő, és nem egyedül indulok útnak. Ketten vágtunk neki hát a túránal.  Gyors üdvözlés után, már a pedált tapostuk, hogy mi hamarabb elhagyjuk a várost. Jó 20 perc városi gurulás után végre elhagytuk a Székesfehérvár határát és megcéloztuk a Bakony peremét. Iszkaszentgyőrgy felé haladva végre megpillantottam az első hegyet, amihez szép emlékek fűznek.

Ezen a helyen dudált le elösször minket egy szembe jövő autós, miközben a bent haladó kerékpárútra mutogatott! Pedig mi senki tovább haladását nem akadályoztuk, pláne az övét nem.

Hol a helyed kö..ög kerékpáros?! Helyre lettünk útasítva, pedig a kerékpárúton a belvíz miatt Kis-Balaton méretű vizet fodrozott a szellő. Már  megszokhattam volna ezt az elterjedőben lévő össznépi szokást, ami a kerékpárosok ellen irányul.  Rengeteg használhatatlan kerékpár út van hazánkban, s egy alkalommal a kátyú miatt végleg elintéztem a 6000 Ft értékű verseny külsőmet. Azóta meggondolom melyikre megyek rá. Na de túrázzunk tovább!!!

Iszkaszentgyörgyre beérve, balra fordultunk  Gúttamási felé. A település végén megkezdtük az emelkedő leküzdését, ami most a téli időszakban egy kicsit még nehezemre esett, de bemelegítésnek jó volt. Mikor a kapató megenyhűlt elénk tárult a Bakonyi táj szépsége.

Gyér forgalmú úton haladtunk az erdei környezetben Gúttamási felé, majd a faluba érve a templom mellett elhaladva jobbra kanyarodtunk hogy megkerüljük a Csúrgói-víztározót. Innét nagy száguldozás kezdődőtt, az eddig begyüjtött szint emelkedést egy csapásra le is lejtőztük. A órám 54km/h mutatott de az útburkolat hibái miatt tovább nem mertem gyorsítani.

A Galya-völgy bejáratától aztán az út megszelídült, és Cube barátommal úgy döntöttünk legurulunk a tópartra. Érdekes látványt nyújtott a jég birodalma, és a szokatlanul magas vízszint. A szebb időket megélt egykori strandon el időztünk egy kicsit.

A jégvilág és a Bakony hegyei:

Kinosztalgiázva magamat, tovább indultunk és mivel a túravezető az útvonal változás jogát fenntartja, közös megegyezéssel  a Vértes felé vettük az irányt. Ez idáig is jó iramban haladtunk, sem nekem, sem pedig Bécinek nem jelentett problémát. Úgy éreztük kevés lenne az eredetileg tervezett kilóméter. Rövid gurulás után, Fehérvárcsurgóra értünk. A kerszteződésnél balra kanyarodtunk, majd Bodajkot is végig tekerve Csókakó lett az úticél. A 81 főút felé haladva, messziról láttuk a környék legmagasabb hegyét a Csóka-hegyet. A főútra kikanyarodva megint duda szóval "köszöntött" egy szembe jövő autós, pedig csak pár száz métert kellett itt haladnunk.(kivéve célforgalom tábla) Utána lefordultunk balra a bekötő útra  Csókakő felé. Országúti áttételemnek kissé erős emelkedő következett, a faluban egyre erősödő meredekséggel. Most nem mentünk fel a várhoz, ahogy a borútat elértük, máris lekanyarodtunk jobbra hogy a szöllősorok és pincék mellett öröm bringázva száguldozzunk Csákberényig. Ahogy faltuk a kilómétereket úgy éreztem egyre könnyebben tudok haladni. A tempó mit sem változott Zámolyig. A tavaszias időben haladva, csak egy árokba borult autó jutatta eszembe hogy immár elég forgalmas útvonalon haladunk, és a közlekedési morál hagy kívánni valót maga után.

A faluban aztán megtört a lendület az emelkedőn, ami kivezet a Zámolyi-medencéből. Az emelkedő után már csak egy gyors tempójú 13km következett és ismét elértük túránk kiindulási pontját Székesfehérvárt. Bécinek búcsút intve, elégedetten és alaposan átmozgatva magam, 84km-rel a lábamban értem haza a kora délutáni napsütésben. 

Címkék: Easybiker Kalandjai