Ez is régen történt 2003 október végefelé. Szabival elkezdtük bejárni a Tátra csúcsait persze csak amiket túristaúton lehet. Nyugatról kezdtük, már csak a Fehértavi-csúcs szlovákul Jahnaci stit volt hátra.

 Késő este érkeztünk meg a Késmárki-Fehérvíz-völgy melletti parkolóhoz. A kocsiban aludtunk.  Szokásunk szerint hat óra előtt indultunk. A korai indulás két okból is hasznos: időben felérünk a csúcsra, valamint a bakter / parkolóőr / csak később kezd. Nyugodt tempóban haladtunk a murvás úton. Az első híd után megálltunk reggelizni. Folytattuk az utat, az ég tiszta volt. Amikor felértünk a Zöld-Tóhoz már néhány felhő volt felettünk. Bementünk a menedékházba szétnézni és kicsit pihenni. Kb tíz percet voltunk benn, amikor kijöttünk szakadt az eső. Nem szoktunk megijedni az esőtől, felvettük az esőkabátot és megindultunk a törpefenyvesben felfelé. Ahogy haladtunk egyre jobban esett, és a szél is elkezdett fújni. Mire kiértünk a törpefenyők közül alaposan eláztunk,az eső pedig átváltott hóba. A havazásnak örültem, jobb mint az eső. Beértünk a Vörös-tavi-völgybe ahol már húsz centi hó volt. Kaptunk olyan hóvihart, amit még előtte soha nem tapasztaltam. A nyomainkat pár perc alatt eltüntette a hófúvás. Az egyik széllökés szabályosan ellökött. A megázott ruha kezdett rám fagyni. Ez még nem volt elég, a szél kemény hódarát fújt a szemembe alig láttam valamit. Lassan haladva felértünk a völgy végébe. Meredek a hegyoldal, a térkép szerint nem messze vagyunk a Karó-tavi-átjárótól. Sem az ösvényt se a jelzéseket nem találjuk. Itt már annyira fáztam, hogy a kezem elgémberedett, a kesztyűt csak segítséggel tudtam felhúzni. Eszembe jutott a Tátrai hegyimentők vezetőjével készült riport. Azt mondta, a vakmerő túristákat megajándékozzák egy ingyenes helikopteres sétarepüléssel  fekete zsákban... Úgy döntöttünk, semmi értelme kockáztatni, visszafordulunk. Viszonylag gyorsan leértünk a Zöld-tavi-házhoz, már vágytunk egy kis melegre.  Száraz ruhánk már nem volt, letelepedtünk, és szárítottuk magunkat, és a cuccainkat. Megebédeltünk, nagyon finom volt a rántott sajt. Este értünk le a parkolóhoz, megvártuk míg eltűnik  a bakter és odamentünk a kocsihoz.

Rábeszéltem Szabit, maradjunk még egy napot, hátha jobb idő lesz. Ismét a kocsiban aludtunk.Másnap semmi felhő nem volt, úgy döntöttünk, fölmegyünk a Tengerszem-csúcsra. Hideg volt, fújta a szél a havat, és sütött a nap. Most már volt nálunk síszemüveg, nem zavart a hófúvás.Többször is voltam már itt, téli körülmények között is. A csúcsra aznap mi értünk fel először. Gyönyörű idő volt fenn.

  Két év múlva júniusban újra próbálkoztam, ekkor a lányaimmal indultam el. A Zöld-tavi-házban hagytam őket, és megindultam a hegyre. A karó-tavi-átjáró alatt már nagy hó volt. Sikerült megtalálni a láncot, és a gerincen valamint az északi oldalon haladtam a csúcs felé. Meleg volt, a hó kásás volt, a hágóvas nem tartott semmit. A jégcsákányt tövig nyomtam a hóban, így biztosítottam magam. Nagyon lassan, de haladtam. Nem voltam messze a csúcstól, egy meredek lemászás volt előttem, ami nem tetszett. Ha itt kicsúszok, nekem végem. Nem akartam elhinni, hogy másodszorra sem sikerül. Megindultam vissza. Lefelé menet még nehezebb volt. A hágó alatt a déli oldalon megindult mellettem a hó. Szerencsére nem volt nagy kiterjedésű, és lassú volt. A lányaim  nagyon örültek, mikor megérkeztem.

 A következő nyáron minden jól alakult, könnyedén sikerült feljutni a csúcsra.

Címkék: Magas-Tátra