Melegség önti el a szívemet, ha arra gondolok… Tavaly már tízennyolcadik éve, hogy a Benke Rezső Természetjáró Szakosztállyal autóbusz kirándulást szervezek Erdélybe.

A dolgok előzménye még 1989. karácsonyára nyúlik vissza. Akkoriban az egész ország a TV előtt ülve a romániai eseményeket figyelte. Néhány barátommal azon gondolkoztunk, mi hogyan tudnánk segíteni az erdélyi magyarokon? Úgy gondoltuk, talán a nyelv megőrzése a legfontosabb. Magyar nyelvű ifjúsági könyveket gyűjtöttünk, melyeket a repülőtéri Vöröskereszt szervezeten keresztül a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Magyar Líceumnak vittük ki január közepén egy mikrobusszal. Sokan csak későn értesültek az akcióról, így sor került májusban egy másik fordulóra is.

Szilágyi Ferenccel, az iskola igazgatójával beszélgetve megtudtuk, hogy a bentlakás nyáron üresen áll. Ez adta az ötletet egy tíz napos kirándulás megszervezésére a Székely-földre. Az iskolának a szállásdíj talált pénz. A konyhai dolgozóknak nyári munkalehetőség. Nekünk pedig eddig nem látott tájak megismerése - jutányos áron.

Az elmúlt években eljutottunk a Székely-föld eldugottabb falvaiba, Moldvába a csángó magyarokhoz, a bukovinai székelyekhez, Déva-, és a Bánság szórványiba, Kalotaszeg, Kolozsvár és Torockó vidékére és megmásztuk a Kárpát koszorú legszebb gyöngyszemeit.

Tavaly a Szeben környéki szász vidéket és a szórvány magyar falvakat jártuk. Túráztunk a Cosia-hegységbe és a Fogarasi-, Szebeni-havasokban. Néhány nap alatt összetartó, jó közösséggé szerveződött a társaság. Ezt hazafelé a mikrofonba is elmondtam. S hogy a dicséret nem csak szóvirág volt elmondok egy történetet:

Reggel a Szebeni-havasokba, Paltinisre mentünk busszal. A résztvevők három túravezetővel hosszú-, közép-, és sétaprogram között választhattak.

A hosszútúra résztvevői a makadámút kanyarulatait levágva az ős fenyves meredek, sziklás oldalában ereszkedtek lefelé. Egy partszakadásnál másfél métert leugorva talpon csúsztam tovább. Erzsike nem vette észre a fűtaréj mögötti meredélyt, s a semmibe lépve a következő pillanatban a köves fűpárkányokon pattogva gurult  a mélybe.

Hajdanában a túravezetői tanfolyamon azt is elmondták, hogyan kell a rendkívüli eseteket kezelni. A pánikot megelőzve a mentést megszervezni. Ezek cikáztak agyamban, mikor mellé érve felsegítettem. Mielőtt megszólalhattam volna Zoli - másodéves orvostanhallgató lépett a sérülthez. Bal kezét a vállára téve jobb mutató ujját felemelve egyszerű vizsgálatokkal tájékozódott betege állapota felől. Hiszen ekkora esés következtében agyrázkódással, belső vérzésekkel és csonttörésekkel is kell számolni.

Béla már előre gondolkozott. Zsákját, anorákját ledobva futólag mondta nekem: - Szólok a séta program vezetőjének, ne induljanak addig a busszal, míg nem tisztázódik mi a teendő! - S már el is tűnt a hajlatban.

A térképre pillantva láttam jó két kilométert kell futnia a parkolóig. Mire körülnéztem már István és Gabi is nyújtották felém a rádiótelefonjaikat. A kapcsolat a terepviszonyok miatt majdnem egyszerre jött létre Béla érkezésével.

Aztán a lányok közül valaki megkérdezte: - Erzsike hol a szemüveged? - S már az esésvonalban keresgéltünk a fűben. Csak Zoli figyelte tovább a sérült mozdulatait. Látszólag nem történt komolyabb baj. A szemüveg is megkerült, kicsit bicegve indult tovább. Nem volt véletlen, hogy tíz perc múlva a fahordó út kanyarulatában leültünk ebédelni. Fél óra alatt megnyugodtak a kedélyek, s egyértelművé vált, hogy a felduzzadt bokával jobb, ha lekísérjük a buszhoz.

Sajnos a búcsú tábortűznél sem lehetett ott, amikor éjfélkor felállva együtt énekeltük erdélyi barátainkkal a szózatot, Székely és a Magyar himnuszokat. Három nap múlva itthon tudtuk meg, hogy az apró zúzódások mellett két bordája is megrepedt. Bizony rosszabbul is járhatott volna. Még ma is melegség önti el a szívemet, ha arra gondolok, hogy a bajban milyen egyszerre mozdultak meg a társak. Csodálatos érzés ilyen csapatnak túrát vezetni!

                                              X     X     X

A történetnek azonban van egy igen fontos tanulsága a szemüvegesek (és a túravezetők) számára:

Túrázáshoz távollátó szemüveget KELL használni! Erzsikének úgy nevezett bifokális szemüvege volt. Az ilyen kombinált szemüveg lencse alsó része közelre, olvasáshoz való, míg a felső távollátásra. Ez azt jelenti, hogy a lába előtti 2-3 méteres területet egyáltalán nem, vagy csak életlenül látja. Ez okozta a balesetet!

Ilyen szemüvegben tehát nem szabad a jól járható ösvényekről letérni, sziklát mászni, morénán, vagy patak mederben közlekedni.

Szádeczky-Kardoss Géza

Címkék: Erdély Szebeni-havasok Paltinis